megbízol egy idegenben? | hyunlix

20.

Néhány perc múlva erőt vett magán és kiment bocsánatot kérni a szőkétől.
Hyunjin a kertben feküdt, az eget bámulta.
Felixnek hirtelen déjà vu érzése lett. Csak most este volt, nem napközben. És persze nem volt tó a közelben.
Az a nap nagyon jó volt.
De most valami más volt, Hyunjin teste feszült volt; Felix nyilvánvalóan tudta, hogy a hangulat most nem olyan, mint akkor ott a parkban.
Nagy levegőt vett és a fiúhoz indult. Megállt mellette és bizonytalanul megszólalt.

– Hyunjin, sajnálom... Nem akartam ilyeneket mondani, csak ideges voltam... Nem tudom, hogy miért... Ez teljes mértékben a te dolgod és nekem semmi közöm nincs hozzá. Sajnálom.

– Jézusom, ha mégegyszer kimondod, hogy sajnálom, megütlek... – motyogta csukott szemmel Hyunjin.

Felix csak értetlenül pislogott a fűben heverő fiúra.
Most meg mi van vele? Néhány perc alatt hogy tud valakinek így megváltozni a hangulata?

– Nem akarsz erről beszélni...?

Az idősebb erre csak sóhajtott egyet.

– Konkrétan utáltam Zacharyt, utáltam minden egyes vele eltöltött pillanatot. Tudod, eléggé... erőszakos volt. És te is szereted hangoztatni azt, hogy én mennyire nem tudok visszavágni fizikailag. Amikor elmondtam neki, hogy hagyjon engem békén, ő pedig nem emelt rám kezet, kicsit meg is lepődtem. De nem kellett csalódnom benne, elintézte másokkal...

– Sajnálom... – suttogta Felix bűntudattal a hangjában.

– Igazad van, tényleg olyan vagyok, mint valami kurva...

– Én ilyet sosem mondtam!

– Hmm. Sokan mások igen.

– Mi? De hiszen...

– Ó, Felix... Az a bár mesélhetne – nevetett fel keserűen Hyunjin.

Felixnek hányingere lett már csak a gondolattól is.
Hirtelen önzőnek érezte magát. Eddig bele sem gondolt, hogy Hyunjinnak milyen szar lehet ez az egész. És ő csak ront a dolgokon.

– Jinnie... – Felix halk hangja elcsuklott, és a becenév hallatára a földön lévő meglepetten nyitotta ki a szemét. Még sosem hívott így.
Amikor meglátta a szeplős összetört arckifejezését, egyből felült, majd kinyújtva a kezeit lehúzta magához a fiút.

– Ezt... Ezt nem azért mondtam, hogy sajnálj. Kérlek ne is gondolj bele, nem akarom, hogy emiatt aggódj.

– Sajnálom, Hyunjin...

Az idősebb bizonytalanul magához húzta a szipogó fiút, és lassan simogatni kezdte a hátát.

– Köszönöm, hogy legalább te itt vagy, Felix... De ha mégegyszer azt mondod, hogy sajnálod...!

A szőke erre szomorúan elmosolyodott, de ez az érzelem hamar eltűnt az arcáról. Bűntudata volt.

– Utálom Zacharyt...

– Én is, hidd el – mosolyodott el óvatosan Hyunjin, de aztán Felix komoly arckifejezését elnézve lehervadt a mosoly az arcáról. – Nem. Ne csinálj semmit, Felix!

– De hiszen az a faszfej...

– Az a faszfej Junseo egyik embere... Junseo pedig Rafael öccse... És tudod, ki az a Rafael? Az, aki ezt csinálta a hátaddal – biccentett a kisebb mögé. – Gondold át a dolgokat, mielőtt bármit is csinálsz, kérlek...

Felix néhány mély sóhajtás után végre megadóan bólintott, majd felkelt a fűről, és miután felhúzta Hyunjint is, mégegyszer szorosan hozzábújt, amire az idősebb felkuncogott.

– Gyere. Beszélj anyukáddal; mondd el neki, hogy itt leszel pár napig, aztán nézzünk valami filmet. Mit szólsz?

– Nem beszéltem még Channel sem...

– Én már igen, ne aggódj. Azt mondtam neki, hogy hazaviszlek. – Hyunjin beindult a házba, és Felix nem tudott nem elmosolyodni az utolsó mondatán, még akkor is, ha tudta, hogy a magasabb nem úgy értette.

Bent elővette a telefonját és egy nagy sóhaj után rányomott a hívás gombra.
Utálom ezt csinálni vele...

– Kincsem! Jól szórakozol? Mikor jössz haza?

– Szia, anyu! Igen, minden okés, és... Szóval pár napot újra a fiúkkal töltenék... Nem baj?

– Hyunjinnal?

– M- mi? Nem. Azt mondtam, a fiúkkal.

– Felix...

– Oké, igen, vele.

Egy halk nevetés hallatszott a vonal túloldaláról, mire Felix mérgében még vörösebb lett.

– Oké, leteszem.

– Ugyan már, csak ugratlak, kincsem. Érezd jól magad, és ne lógj a suliból!

Felix még mindig pirosas arccal ment ki a nappaliba, és csak remélni merte, hogy Hyunjin nem fog rákérdezni.
Ó, hát semmi érdekes, csak anya folyton azzal ugrat, hogy nekem bejön az a fiú, aki konkrétan szinte a legjobb barátom, és ha elmondanám neki azt, amit érzek, valószínűleg mindent tönkretennék, mivel ő elég nyilvánvalóan közölte velem, hogy nem akar semmit tőlem. Vicces, nem?

– Lix? Figyelsz rám?

– Ó, igen. Bocs... – eszmélt fel a gondolataiból a szeplős.

Leült a kanapéra, és kíváncsian várta, hogy a szőke milyen filmet választ. De Hyunjin ehelyett csak komoly tekintettel melléült, és bizonytalanul nézett Felixre.

– Figyelj... Ne akadj ki, de szerintem segítene, ha...

– Nem – vágott közbe ellentmondást nem tűrő hangon a fiatalabb. Még nem is csinált semmit Hyunjin, de Felix egyből tudta, mit akar. Hiszen az anyukája is próbálkozott már ezzel.

– De Lix... Muszáj valahogy leküzdened ezt, ha folytatni akarod ezt a munkát.

– Hidd el, tudom. De biztos, hogy nem fogok fegyveres filmet nézni, nem tudom megtenni... Hidd el, nem akarod megtapasztalni, hogy mit vált ki belőlem egy ilyen film. Anya már tudja... És nem nagyon tetszett neki...

– De gondolom azt már régen néztétek, és ezért...

– És azóta nem is néztem többet. Hyunjin... Kérlek értsd meg, hogy nem szeretném.

Hyunjin idegesen és csalódottan összeszorította a szemét, miközben az orra alatt suttogott valamit. Majd egy sóhaj után kinyitotta a szemét és próbálta rendezni az arcvonásait. – Rendben, sajnálom. Gyere, keress valami mást. – Felix egyszerre volt zavarodott és hálás.

Az este már nyugodtabban ment, Felix nem akart újra összeveszni Hyunjinnal, Hyunjin pedig fel akarta vidítani a kisebbet.
Vacsorára még közösen is főztek, aztán miután elkészülődtek a lefekvéshez és átkötötték a sebeiket, elköszöntek egymástól és elmentek aludni. Hyunjin a saját-, Felix pedig a vendégszobába. Pont úgy, ahogy eddig minden egyes alkalommal, azt a bizonyos estét leszámítva. De arról az estéről nem beszélnek. Úgy tesznek, mintha meg sem történt volna. Ma este is úgy viselkednek, mint a legjobb barátok. Hiszen azok, nem?