Hyunjin másnap reggel végig ideges volt, de nem mondott semmit Felixnek, a szeplős pedig nem értette, mi a baj. Próbált segíteni neki, de úgy látszik a közelsége csak még rosszabbá tette a dolgot, így inkább csak csendben várta végig a kocsiban, hogy beérjenek a már jól ismert földalatti létesítménybe.
Holnap suli, valahogy muszáj eltakarnom majd a hegeket... De ha a többiek meg tudják oldani, akkor én is – gondolkodott Felix az autó ablakán kibámulva. – Vajon Chan akar még velem beszélni valamiről...?Amint megérkeztek, Hyunjin szó nélkül beszaladt a főépületbe, míg Felix értetlenül szállt ki a járműből és inkább Jisungék után indult. Akik eléggé idegesnek tűntek.
– Nyugi, biztos itt lesz valahol...
– Chan jól mondta, tényleg nem kellett volna itt tartanom.
– Hiszen csak pár nap volt az egész, úgyis hazavitted volna.
– Ő, valami baj van?
Mindkét fiú ijedten nézett a mögöttük álló fiúra. Minho visszafordult a bokrok felé, Jisung pedig magyarázni kezdett.
– Eltűnt Minho macskája. – Felix nagyokat pislogott.
– Mióta van macskád?
– Pár napja... De úgy látszik, már csak volt. – Erre a barátja vállon bokszolta őt.
– Ne mondd ezt!
– Segítsek keresni...?
Minho kérdőn nézett a fiúra.
– Miért segítenél?
– Ha még egyet kérdezel, akkor semmiért – forgatta a szemeit Felix, majd ő is nekilátott a keresésnek.
———
Eközben Hyunjin idegesen rohant be Chanhez az irodába, közben neki is ütközött az aulában lévő Jeonginnak, akitől csak sietősen bocsánatot kért.
– Már megint mi a baj? – vonta fel egyik szemöldökét az ausztrál sóhajtva, amikor meglátta a szobába beeső Hyunjint.
– Beszélnünk kell.
– Most is azt csináljuk.
– Ne küldd lövészetre Felixet!
Chan kérdőn nézett rá.
– De hiszen már napokkal ezelőtt mondtam, hogy készülj fel rá... Nincs elég felszerelés, vagy...?
– Már teszteltem... Nincs tehetsége hozzá...
– Ez nem ezen múlik. Kötelező legalább egy kicsit értenie hozzá. Hogy maradna életben egy ilyen helyen enélkül?
Hyunjin kétségbeesetten nézett az idősebbre. Tudta, hogy Chan mennyire utálja őt, azt is tudta, hogy Felixet sem kedveli, de most muszáj volt szívességet kérnie.
– Kérlek...
Chan meglepetten kapta fel a fejét a papírokból.
Hyunjin most tényleg megkérte őt valamire?– Ez ennyire fontos neked?
Hyunjin magabiztosan bólintott.
– Én... Én már jobban ismerem Felix képességeit, jobban tudom, hogy hogyan lenne neki hatásos a tanulás...
Chan bizonytalanul fürkészte az előtte állót, aztán nagyot sóhajtva gyorsan írt valamit az előtte lévő papírra, majd átnyújtotta a szőkének.
YOU ARE READING
megbízol egy idegenben? | hyunlix
Action"Not one scar on my heart came from the enemy. They all came from people who said they loved me." mafia au egy szabály van: ne bízz senkiben! ( életemben először írtam ilyesmit, szóval valószínűleg össze-vissza lesz minden, és nem is lesz a legjobb...