– Csak akkor akadsz így ki, amikor egyszerre több dolog is összejön... Legalábbis régen így volt – tette le a fiú éjjeliszekrényére a forró teát, majd ő is leült az ágyra. – Szóval... Mi történt? Mostmár jobban vagy?
Felix még mindig nagyon zaklatott volt. Mostmár egy fokkal több mindent értett, választ kapott néhány kérdésére.
Szóval... Ő volt az a mesterlövész...? És ő volt ott a Channel való megfigyeléskor is...?
Hyunjin erre gondolt, amikor azt mondta, mellette folyamatosan csak megsérülnék. Valószínűleg lőfegyvereket tart abban a szobában, ahova nem mehettem be. Azért viselkedett így az elmúlt napokban, mert tudta, hogy ma meg fogom tudni az igazat...? Ezért akarta ennyire megnézetni velem azt a filmet?
De miért nem mondta el már a legelején? Vagy... Inkább azt akarta, hogy sose derüljön ki?
Felix nagyon mérges volt. Magára jobban, mint Hyunjinra.
Hogy megyek így a közelébe? Nem vagyok rá képes... Amiben a legtehetségesebb, nekem az a legnagyobb félelmem... Most mit csináljak? Most... Most mit gondolhat rólam...? Istenem, miért nem beszélt velem erről?! Valószínűleg szereti ezt csinálni, ha ilyen jó benne... De hogy lehet ezt szeretni?!
– Felix...? Nagyon sápadt vagy, kicsim... Mi történt?
– Én... Hyunjin... Uhmm... – Érezte ahogy a szíve összeszorul, és utálta ezt az érzést. Fogalma sem volt, hogy mit válaszolhatna.
– Ó... Összevesztél Hyunjinnal...?
Felix nem tudott mit válaszolni, csak szipogva nézett a takaróra.
– Én úgy... Vele szeretnék lenni, anya.. – Érezte, ahogy szépen lassan felforrósodik az arca. – De nem... Nem tudok...
Az anyukája szomorúan megrázta a fejét.
– Felix, az elmúlt hónapokat szinte végig vele töltötted. Bármi is történt, az nem lehet olyan nagy horderejű, hogy elmossa azt a sok együtt töltött időt. Igaz, hogy ebben a pár hónapban kevesebbet láttalak... – mosolyodott el a barna hajú nő – viszont sokkal többet láttalak mosolyogni. Végre kicsit elfelejthetted a múltat, neki köszönhetően...
Hát, ez most elég ironikus...
– Ha ilyen fontos neked, és ennyire nagy hatással van rád az, ami történt, akkor minél előbb rendbe kell hoznotok, amíg még lehet. Ne hagyd veszni ezt, kicsim. Hiszen boldog voltál, nem?
– De...
Ahogy Felix visszagondolt a sok közös emlékre, úgy lett egyre szomorúbb. Már el sem tudja képzelni milyen lenne az élete Hyunjin nélkül.
Te jó ég... Hiszen ő mindig az én érdekemet nézte. Figyelmeztetett, és figyelt arra, hogy ne sérüljek. Direkt titkolta az egészet, hogy ne törjek össze... Hiszen nem tehet ez ellen semmit. Ezt csinálja évek óta, velem még két hónapja sincs, hogy találkozott. Ezért akarta ennyire megnézetni velem azt a filmet... Nekem kell ehhez hozzászokni, de... De hogyan? Hiszen...
– Néha áldozatokat kell hozni a kettőtök boldogsága érdekében. – Felix felkapta a fejét, úgy érezte, mintha az anyukája olvasott volna a gondolataiban. Bólintott, felpattant az ágyból és hálásan puszit nyomott a nő arcára.
– Igazad van... Beszélnem kell vele.
– Mi? Most?
– Most – bólintott mégegyszer Felix, majd elköszönve rohant a bejárati ajtóhoz.
– De nehogy haza gyere utána! – kiáltott mosolyogva utána az anyukája.
Ó, kicsi Felix. A világ minden boldogságát megérdemled...
———
Felixnek volt ideje gondolkozni a nagyon hosszú buszúton, és mikor már a második férfi vagy nő bámulta őt meg, semmire nem vágyott jobban, csak arra, hogy Hyunjinnál lehessen.
Az sem érdekli, hogyha Hyunjin kiabálni fog vele, ha mérges lesz, ha el akarja majd küldeni. Az is lehet, hogy nem lesz otthon, az is lehet, hogy dolga van.
أنت تقرأ
megbízol egy idegenben? | hyunlix
حركة (أكشن)"Not one scar on my heart came from the enemy. They all came from people who said they loved me." mafia au egy szabály van: ne bízz senkiben! ( életemben először írtam ilyesmit, szóval valószínűleg össze-vissza lesz minden, és nem is lesz a legjobb...
