megbízol egy idegenben? | hyunlix

10.

Hyunjin már éppen válaszolt volna, mikor mozgást hallott mögülük. Az egyik fa mögül jött, a park másik végéből. Ha alapból nem lett volna ekkora csend, Hyunjin meg sem hallotta volna.
Persze lehetséges, hogy csak random járókelők, de Hyunjin inkább az ösztöneire hallgatott.

– Induljunk.

– Mi? – Felix kérdőn nézett a fiúra. – Még nem száradtak meg teljesen a ruháink.

– Most. – Hyunjin arckifejezése teljesen elkomorodott, és ekkor Felix is realizálta, hogy valószínűleg valami nem oké.

Gyorsan felkeltek a földről és kimentek a parkból.
Hyunjin nem engedte, hogy Felix hazamenjen.

– Mégis miért ne mehetnék?

– Biztos vagyok benne, hogy valakik ott voltak a parkban.

– Valakik?

– Junseo emberei. Ha követnek, akkor megtudhatják, hogy hol laksz.

– Ó... Akkor mit csináljak?

– Gyere velem.

———

– Mindjárt itt vannak. Sajnálom, hogy eddig kellett várnod. – Körülbelül egy órája érkeztek meg Hyunjin lakására.

– Nem a te hibád, ne aggódj! – mosolygott fáradtan Felix.

Hyunjin erre nem válaszolt.

– Biztos nem akarsz letusolni? Tudok adni tiszta ruhát.

Felix megrázta a fejét.

– Mindjárt otthon leszek, már nincs értelme.

– Ha... Ha megfáztál, akkor az nem az én hibám!

– Tudom. De nem fáztam meg.

Ekkor kopogás hallatszott az ajtón, mire mindketten odafordultak.

– Akkor... Majd találkozunk, szia! – Felix már lépett volna ki a lakásból, amikor Hyunjin utána szólt.

– Felix!

– Hmm?

– ...Semmi... – Igazából ő sem tudta, hogy mit akar mondani.

Felix csak elnevette magát és kilépett a lakás ajtaján.
Egy eléggé mérges Chan várta őt a kocsiban, de nem mondott Felixnek semmit, hiába kérdezte őt. Az út csendben telt, és Chan még azután is inkább tett egy kitérőt, miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem követi őket.
Felix megköszönte a fuvart, Chan pedig szó nélkül elhajtott.

– Hol voltál eddig? Hiszen már sötétedik! És miért vizes a ruhád?

– Anya... Nem vagyok már gyerek. Hyunjinnal voltam. Beleestem egy tóba...

Az anyukája szinte meg sem lepődött Felix utolsó mondatán.

– Hyunjin vigyáz rád, ha kell?

Felix sértetten nézett az anyukájára.

– Nem szorulok rá a védelmére...

– Persze, tudom. Sajnálom, kicsim! Gyere, egyél inkább, kész a vacsora.

Felix fáradtan bólintott, majd elment tusolni.

———

Másnap Felix izgatottan indult el az iskola felé, maga sem értette, hogy miért. A tegnapi nap annyira más volt, hiszen – majdnem – teljesen gondtalan délutánja volt, és be kellett vallania, hogy nagyon jól érezte magát Hyunjinnal. Örült, hogy végre igazi barátai vannak.