megbízol egy idegenben? | hyunlix

18.

A következő hét folyamán Felix szinte minden nap meglátogatta Hyunjint "munka" után, bár a szőke már kezdte azt érezni, hogy csak teher a fiú számára. Az elmúlt napokban Hyunjin távolságtartó volt, és, bár – az ígéretét betartva – mindig Felix mellett maradt, a szeplős mégis úgy érezte, valami nincs rendben. Felix össze volt zavarodva. Pedig megegyeztek, hogy elfelejtik az aznap történteket. Úgy is tettek, mintha semmi nem történt volna. Akkor mégis mi a baja?
Az ausztrálnak valamiért nagyon fontos volt a másik szőke, épp ezért nem szólt semmit, annak is örült, hogy együtt töltheti vele a mindennapjait.
Fogalma sem volt, hogy miért, de Hyunjinnal jól érezte magát; úgy, ahogyan mással nem. Nem akart semmit belegondolni a dolgokba, mert nem akarta elveszíteni őt, mint barát.
Amíg mellettem van, én boldog vagyok.

– Felix? Figyelj már rám, baszki!

Az említett ekkor kizökkent a gondolataiból, és kérdőn nézett az előtte állóra.

– Mi az?

– Már háromszor elmondtam, hogy szólj Hyunjinnak... Ne most álmodozz, ha kérhetem, indulnánk!

– Hmm? Most is mentek? Nekem nem is szóltál... – húzta össze szemöldökeit a kisebb.

– Mert erre a feladatra nem te vagy alkalmas, Felix – forgatta szemeit Chan idegesen. – Tíz perce próbálom elérni Hyunjint, de nem reagál. Keresd meg, te jobban ismered őt, mint én.

– De...

– Nélküle nem indulhatok, Felix, menj már!

Felix feltett kezekkel felállt a székből és néhány halk "oké-t" elmondogatva kisétált az ajtón.

Azt gondolta, hogy Hyunjin nem a tényleges házában van, mivel az túl messze van, és ma mindenképp be kell mennie dolgozni. Ezért a látszólagos lakáshoz ment, ahova eléggé... vegyes érzelmek kötik.
Hyunjin azt mondta, bejelentés nélkül ne jöjjek ide...
De Chan megöl, ha nem szólok neki...
Fáradt sóhajjal kopogott be, de nem érkezett válasz.
Kopogott még párszor, és összevont szemöldökkel nézte végig, ahogy a kopogások után az ajtó résnyire kinyílik.
Nem volt jól bezárva?
Felixet rossz érzés kerítette hatalmába, és aggódva ment beljebb a lakásba. Egyből hangokat hallott a folyosó végéből, abból a szobából, ahova sosem mehetett be.
Hyunjin ott a gyerekkori dolgait tartja.

– Hyunjin...? – Már majdnem elérkezett az ajtóhoz, amikor a szobából hirtelen kiugrott a keresett fiú, és abban a pillanatban kulcsra zárta maga mögött az ajtót.
Ijedten, majd idegesen nézett az előtte állóra.

– Mi a fasz, Felix?! Mit keresel itt?

– Jézusom, mi történt? – kérdezte félve Felix.

– Menj innen, Felix! Mondtam, hogy ne gyere ide, ha nem hívlak!

Ez a fiatalabbat eléggé szíven ütötte, de nem foglalkozott vele.

– Nyugodj már le, kopogtam, csak...

– Felix. Menj. El.

– M- mi...? Hyunjin, nyugi, nem fogok bemenni abba a szob...

– Nem hívtalak ide, bassza meg! – Hyunjin mostmár kiabált, és Felix még sosem látta őt ilyen idegesnek. Még mielőtt válaszolhatott volna, az idősebb megragadta őt a vállánál fogva, és erőszakosan kitolta őt a házból. – Tűnj el! – Azzal be is csapta az ajtót a fiú előtt.

Felixnek kellett egy kis idő, hogy feldolgozza, most mi is történt. Azt észrevette, hogy Hyunjin furán viselkedett az elmúlt napokban, de amit ma csinált az teljesen új volt.
Légy jó fiú, és menj innen a picsába... – szólalt meg magában egy belső hang, majd sóhajtva hátat fordult és visszaindult az Ösvényre.