megbízol egy idegenben? | hyunlix

12.

Felix úgy érezte, hogy több, mint egy évig aludt. Olyan fáradt volt, mint még soha. Jó régen nem verték már így meg. Nyöszörögve nyitotta ki a szemeit, és egy ismeretlen hálószobában találta magát. Kinézett az ablakon és látta, hogy sötét van.
Szóval még aznap este van... De az is lehet, hogy már több nap eltelt?
Óvatosan ülő pozícióba helyezkedett és körülnézett.
Hirtelen ismerős illat kúszott az orrába, görcsbe rándult a gyomra, és ezt az érzést – kifejezetten most – nagyon utálta. Hyunjin illata terítette be az egész szobát. Főleg a takarót.
Takaró.
Ekkor hirtelen eszébe jutottak annak az idegen fiúnak a szavai, és undor szökött a szőke arcára. Nem akart az ágyban feküdni. Óvatosan felállt és már indult is volna ki a szobából, de ekkor hirtelen erősen szédülni kezdett és összeesett. Minden forgott körülötte.
Mi a fasz van velem?

Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és egy aggódó Hyunjin lépett be rajta. Egyből Felixhez sietett és ijedten nézett rá.

– Mit csinálsz? Feküdj vissza, nem vagy jól!

Hyunjin közel volt hozzá, és Felixnek jó rálátása nyílt a fiú nyakát beborító szívásnyomokra. Elfogta a hányinger.

– Ne érj hozzám... – Erőtlenül felállt és kiügyetlenkedte magát a nappaliba.

– Mégis hova akarsz menni? Te jöttél ide! – jött utána értetlenül Hyunjin.

– Hmmm... Nem tudtam, hogy vendéged lesz...

Hyunjin erre nem tudott mit válaszolni, ami még jobban bántotta Felixet. Hyunjin Felixhez sétált és leültette őt a kanapéra.

– Felhívtam egy ismerősömet, idejött és megvizsgált. Szerinte nem szükséges kórházba menned. Adtam fájdalomcsillapítót, attól érzed magad így. Pihenj, kérlek! Pihenned kell...

Felix csak érzelemmentesen pislogott maga elé.
Ez a nap borzalmas volt. Minden értelemben.
Hogy fogok így hazamenni?

– Felix...?

– Haza kell mennem. Anya... Anya aggódni fog.

– Beszéltem vele. Azt mondtam neki, hogy az elkövetkező pár napban velem leszel. Bízik bennem, szóval nem aggódott.

– M-mi? Honnan... Honnan tudod a számát?

– A te telefonodról hívtam fel. Elég könnyű kódod van... – mosolygott Hyunjin, de nem ért el vele sokat, Felix arca érzelemmentes maradt.

– Sajnálom... Hogy megzavartam az estédet.

Hyunjin sóhajtva leült mellé a kanapéra és próbálta felvenni a szemkontaktust, nem sok sikerrel.

– Ne sajnáld. Inkább mondd el, mi történt.

– Semmi...

Hyunjin már éppen válaszolt volna, amikor megcsörrent a telefonja. A pulthoz sietett és fogadta a hívást.

– Hyunjin, mit csináltál?!

Hyunjin zavartan válaszolt.

– Huh? Semmit. Zacharyvel voltam.

– Akkor... Lehet, hogy nem tőlünk volt? Remélem... Valaki összeverte Rafael két emberét. Az egyiknek kétséges az állapota... Nincs bizonyítékuk, hogy tőlünk tette valaki, de kérdezősködnek. Húzd meg magad, inkább maradj ott, ahol vagy, amíg nem szólok, rendben?

Hyunjin alig bírta felfogni az információt, zavartan bólintott – bár ezt Chan nem láthatta.

– Rendben. – Letette a telefont és idegesen fordult a félig eszméletlen fiú felé. – Te normális vagy?! Rafael két embere?! Mi a fasz, Felix?