megbízol egy idegenben? | hyunlix

27.

Jisung egész úton úgy nézett ki, aki egyszerre vagy hatvan embert is képes lenne meggyilkolni, ezért Felix inkább nem szólt hozzá; félt, hogy karambolózni fognak.
Channel beszélt a diszpécseren a helyzetről, és a sebesültekről.

– Jisung, Minho és én visszafele megyünk. Minhot meglőtték.

– Hyunjin is velünk van – szólt közbe Jisung, Felix pedig döbbenten nézett a mellette ülőre. – Hátul van Minhoval. Ő hozta a furgont.

– Eddig húsz halottunkról tudok. Ne legyen huszonegy! – szólalt meg még utoljára jelentőségteljesen Chan, majd bontotta a hívást.
Jisung ujjai teljesen elfehéredtek, annyira erősen kapaszkodott a kormányba.

– Jisung, nem annyira mély a lövés... – Felix próbálta nyugtatni a fiút, de erre Jisung akkorát fékezett, hogy Felix majdnem kirepült az autóból.

– Honnan a faszomból tudod?! Talán megvizsgáltad?! Csak kurvára maradj csöndben!

Felix többet nem szólalt meg. Borzasztóan félt, és remélte, hogy ha Hyunjin tényleg hátul van Minhoval, akkor ő segített valamennyire elállítani a vérzést.

Amikor megérkeztek az ösvényre, Mr. Park véres ruhában várta őket. Már túl volt néhány sebesülten.
Egyből elkezdte ellátni Minho sérüléseit, és senkit nem engedett be a szobába.

– Tud... műteni is? – kérdezte suttogva Felix Chantől, a szoba előtt várakozva.

– Mindenhez ért, Minho rendben lesz.

Jisung erre felhorkantott.

– Neked mégis mi bajod van? – fordult hozzá értetlenül Chan.

– Inkább neked mi a fasz bajod van?? Minho ott fekszik bent egy kibaszott kórházi ágyon, kétszer lőtték meg, eszméletlen, sok vért vesztett, és te megkérdezed, hogy mi bajom van?!!

– Jisung... – Felix óvatosan szólt a fiúnak, mert tudta, hogy ha nem hagyja abba, akkor leleplezi a kapcsolatukat. – ...Hagyd abba!

Ekkor a fiú végre észbe kapott, és – mivel az indulatait nem tudta fékezni – inkább idegesen fújtatva otthagyta a két másikat.

– Megtudtál valamit az aktából? – fordult Chan a fiatalabb felé, nem foglalkozva az előbb történtekkel.

– Ő... Még nem volt rá időm. Szerintem Hyunjin elvette Minhotól a furgonban.

– Kérd el tőle és kezdd el átolvasni.

– De... — Felix nem akarta otthagyni Minhot.

– Szólok, ha vége van a műtétnek, menj már!

Felix bizonytalanul beharapta a száját, mérlegelt néhány másodpercig, de aztán bólintva elindult megkeresni Hyunjint.
Ha megtalálom a válaszokat, legalább lesz egy jó hírem Minhonak, amikor felkel.

Felix sehol nem találta a barátját, így telefonon próbálta elérni.

— Hyunjin? Hol vagy? Hol a furgon, amivel jöttünk?

– Ő... Ki kellett tennem valamit, mindjárt jövök. – Mielőtt a szeplős válaszolhatott volna, Hyunjin bontotta is a hívást.

– Te jól vagy? – állt meg mellette Seungmin.

– Hmm? Ó, igen... Ti is megvagytok?

– Kisebb sérülések, de, ja. Minden oké. Jeongin küldött, hogy ellenőrizzem le a furgonokat, mert a rendszer szerint az egyik nincs itt. Te tudsz erről valamit?

– Ó, Hyunjin most jön vele vissza. Nem tudom, mit csinált.

Seungmin összeráncolta a szemöldökét, és szó nélkül elindult vissza a megfigyelőszobába. Felix pedig követte őt. Szerette volna tudni, hogy mégis mi folyik itt.
Amikor megérkeztek, Seungmin egyből leült a hatalmas képernyők elé és elkezdett gépelni valamit, amiből Felix semmit nem értett, majd a képernyőn megjelent néhány kamerafelvétel.

– Jeongin?

– Folyton ide-oda rohangál. Mindjárt visszajön szerintem. Remélem hoz valami kaját – válaszolt hátra sem nézve Seungmin a szeplősnek.

A szeplős csodálkozva nézett a képernyőre. Azt tudta, hogy a furgonok fel vannak szerelve nyomkövetőkkel, de azt nem, hogy elől és hátul is kamerák vannak.
Az egyik bal alsó kijelző mutatta a keresett furgont.
Az időpont alapján Hyunjin fél órája visszament Rafael bázisára. Mindkettő fiú értetlenül és sokkosan figyelte, ahogyan Hyunjin óvatosan kitol egy motort a furgon hátuljából, eltolja a többi hasonló motor mellé, majd visszaszáll a furgonba és tovább hajt, még mielőtt bárki más észrevenné őt.
Seungmin előbb szólalt meg, mint Felix, és talán jobb is, hogy így történt, mert mindketten más véleményen voltak.
Felix felismerte azt a motort korábbról.

– A bevetés közben elkötött tőlük egy motort, de mivel tudja, hogy valószínűleg abban is nyomkövető van, ezért most gyorsan visszavitte... A baj csak az, hogy a furgon azóta már járt az Ösvényen, szóval, ha ők vissza tudják nézni a motor útvonalát... Mondjuk, Hyunjin valószínűleg tudott a nyomkövetőről... Azt is tudja, hogy hogyan kell kikapcsolni ezeket. Jó, akkor szerintem nincs baj – beszélte meg magával hangosan a dolgokat, majd magabiztosan bólintva Felix felé fordult, akinek az arcáról nem tudott semmit leolvasni.

– Most... mennem kell. Elmondom ezt Channek – hadarta Felix, majd el is tűnt Seungmin mellől.

Kirohant az ajtón és már rohant volna a főbejárat felé, amikor rezgett egyet a telefonja. Hyunjin írt neki.

Lix, ha keresnél, elindultam haza. Sietnem kellet, mert még be kell ugranom valahova. Nálam vannak az iratok, de nyugi, nélküled nem olvasok bele. Otthon találkozunk.

Felix szíve szinte kiugrott a helyéről. Gondolkodás nélkül kirohant az Ösvényről, és amint tudott, fogott egy taxit. Tudta, hogy hazudott Seungminnek, nem beszélt Channel, és remélte, hogy ebből később nem lesz baj, de most muszáj volt beszélnie Hyunjinnal.
A kocsiút alatt bőven volt ideje gondolkodni, de minél többet gondolkodott, annál rosszabb és rosszabb gondolatok férkőztek a fejébe, és nagyon remélte, hogy most nincs igaza.
Teljesen piros szemekkel fizette ki a taxisofőrt, és könnyeit visszatartva lépett be a kertbe. A közös házuk kertjébe. Inkább mérges volt, mint szomorú. Nagyon mérges.

Olyan sok mindent akart mondani, hogy azt sem tudta, hol kezdje, de amikor egy gondtalan, mosolygós Hyunjin nyitott neki ajtót, hirtelen lefagyott, és nem jött ki szó a torkán.
Olyan érzés kerítette hatalmába őt, mintha most látná először a vele szemben lévő fiút.
Mintha egy idegen állna vele szemben.
Nem ismerte őt.
Még fél év együtt töltött idő után sem.

– Ki vagy te...?