megbízol egy idegenben? | hyunlix

25.

– Mondtam, hogy ha nem alkalmas most, akkor majd máskor gyertek át, szívem...

– Bocsi, anya... Hidd el, semmi baj, csak kicsit fáradt vagyok.

– Ma volt valami teendőtök?

– Nem – rázta a fejét Hyunjin. – Felix főzött, én a kertben dolgoztam kicsit, aztán filmet néztünk, legalábbis azt terveztük, de Lix szinte átaludta az egész délutánt, azért ilyen bágyadt most.

– Még mindig rosszul alszol...? – fordult a fia felé szomorúan a barna hajú nő.

– Csak néha, ne aggódj, nem vészes – rázta a fejét Felix, mire Hyunjin aprót sóhajtott.

– Miért nem fogadtok örökbe... – A két fiú arcán egyszerre suhant át a félelem, ezért a nő nevetve folytatta. – ...egy kutyát...? – A fiúk megkönnyebbültek, az előttük ülő nő pedig csak elmosolyodott. – Ugyan, még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy nagymama legyek...

– Egy kutyus jó ötlet lehet – mosolygott a párjára Felix, még akkor is, ha mindketten tudták, hogy ez úgysem fog megtörténni.

– Majd még beszélünk róla – bólintott Hyunjin. – Nagyon szépen köszönjük a vacsorameghívást, minden isteni volt, mint mindig!

– Mikor fogod abbahagyni a hízelgést az anyámnak? – forgatta a szemeit Felix, miközben segített behordani a tányérokat a konyhába. Az anyukája csak kuncogott.

– A-a, Felix, ez már csakis az én házam, és nem akarom, hogy te takaríts. Ezeket majd elmosom én. Ez rád is vonatkozik, fiatalember! – fordult Hyunjin felé, aki titokban próbálta leszedni az asztalt.

– De...

– Nincs de. Már így is késő van, és hosszú az út haza. Nyugodtan menjetek, tényleg. Örülök, hogy beszéltünk kicsit.

Felix fáradtan elmosolyodott és átölelte az anyukáját. Néha annyira kiöntötte volna neki a szívét, de tudta, hogy akkor őt is belekeverné ebbe az egészbe, és nem akarta elveszíteni őt... is.

– Legyetek jók!

– Köszi mindent, és anya... – fordult meg Felix a bejárati ajtóban, de még mielőtt befejezhette volna a mondatot, az anyja közbeszólt.

– Tudom, egy szót se senkinek! Ne aggódjatok!

A két fiú hálásan bólintott, majd végre elindulhattak a hazafelé vezető úton.

– Lix?

– Nem lesz kutyánk.

Hyunjin pár pillanat után válaszolt:

– Először is: utálom, hogy mindig tudod mit akarok mondani, másodszor: miért nem...?

– Te is jól tudod, hogy miért nem... A veszélytől eltekintve időnk is alig lenne...

– Ez nem igaz! Oké, sokszor be kell menni az Ösvényre, de én azon kívül én csak minden másnap dolgozom, te pedig legtöbbször csak a hét egyik felében!

– Megbeszélhetjük ezt máskor...? – suttogta frusztráltan Felix, mire Hyunjin egyből elengedte a témát.

– Minden rendben? – Tudta, hogy nem volt minden rendben, ismerte Felixet. De mindig feltette ezt a kérdést, hogy Felixnek lehetősége legyen kibújni a válasz alól, ha nem szeretne róla beszélni.

– Nem tudom... Lehet, hogy túl sokat aludtam...? Talán ma nem kéne...

– Shhh! – szólt közbe egyből a fekete hajú. – Még ha egyhuzamban huszonnégy órát is aludtál volna, akkor is kéne aludnod este. Majd csinálok egy teát, hmm?