megbízol egy idegenben? | hyunlix

23.

– Te mégis mit csinálsz? – kérdezte ásítva Hyunjin a szőkétől, amikor hajnali négykor a raktárszobában találta őt. – Lix, itt fegyverek vannak...

A szőke a falra szerelt tartókon lévő hatalmas gépfegyvereket bámulta.
Sejtette, hogy ebben a szobában is fegyverek lesznek, de azt nem, hogy ekkorák.
Már egy órája fent volt, és fél órába telt neki, hogy végre be merje tenni ide a lábát, azután újra lefagyott.
Hyunjin közelebb lépett és a bal karjánál fogva kezdte el húzni őt vissza a ház felé, de Felix elhúzta a karját.

– Várj, várj – suttogta komoly hangnemmel. – Muszáj megszoknom...

– Szóval itt akarod őket bámulni reggelig, vagy mi? Lix, nem kell sietned, így is sokkal jobban reagálsz már, mint először.

– De, muszáj sietnem. Jeongin is már furcsállta a reakciómat, és nem hagyhatom, hogy a körülöttem lévők meglássanak pánikolni. Azt sem akarom, hogy megtudják, hogy miért pánikolok. Mi van, ha Chan utána kidob...? És aztán... Egyedül maradok és sosem tudom meg...

– Hé, hé, hé... – szólt közbe nyugtatóan az idősebb. – Nem maradsz egyedül, senki nem fogja megtudni. Reggel majd beszélek Channel és megkérem, hogy osszon be téged máshova, mert amúgy is másra vagy specializálódva. Már ma is megkértem, és... Azt hittem, hallgatott is rám... – Csalódottan sóhajtott, majd a mérgét elhessegetve megrázta a fejét. – Majd holnap, vagy amikor készen állsz, szólj nekem, és én mindenben segítek, oké? – Lassan átölelte a fiút és a fülébe suttogott. – Nem kell egyedül csinálnod...

– Köszönöm... – sóhajtott Felix bebújva a fiú karjai közé, majd hagyta, hogy az idősebb visszavezesse őt a hálóba. Hyunjin az ágyba bújva magához húzta őt, mintha soha többé nem akarná elengedni.

———

– Minek kellett ezt? Miért vagy ekkora szemétláda?!

– Nyugodj már le, mi bajod van?

– Te is jól tudod... – Hyunjin haragja eltűnt, és az arca már csak színtiszta csalódottságot tükrözött. – Egyetlen egy dolgot kértem tőled, faszfej! De úgy látszik erre is képtelen voltál...

Chan fáradtan megrázta a fejét, miközben a halántékát masszírozta.

– Hyunjin, kurvára nem értem, miről beszélsz.

– Felix nem lőfegyverekre van specializálódva. Ajánlom, hogy ezt észben tartsd! – Majd azzal sarkon fordult és kiment az irodából, otthagyva a megdöbbent Chant.

———

– Hogy lehet ilyen aranyos? – suttogta maga elé szeretetteljesen Felix, és a másik két fiú még mindig nem tudott hozzá szokni ehhez az oldalához.

– Hát, az én macskám – vont vállat Minho.

– Ja, és bűzlik a fűtől... – fintorgott Jisung.

– Pedig már kétszer megmostátok szerencsétlent – röhögött a szeplős.

– Miért van itt ennyire fűszag? – jött be az ajtón köszönés nélkül Hyunjin.

– A macska volt – vont vállat Jisung, mire Hyunjin felvont szemöldökkel nézett rá, de Minho csak igazat adva neki bólintott egyet.

– Igaza van. Ez a bolond állat beszökött a laborba. Fogalmam sincs hogyan, de ott találtuk meg.

– És Chan nem szólt semmit?

– Szereti az öcsikéjét – vigyorgott Minho.

– Csodás... Mindegy, nem ezért jöttem. Lix, velem tudnál jönni?