megbízol egy idegenben? | hyunlix

30

Abban a parkban voltak.
A szervezet felszámolása miatt már nem kellett attól tartaniuk, hogy valaki figyeli őket.
Hideg, csípős levegő volt, de közben hétágra sütött a Nap. Pont kifogtak egy jó napot.

Még akkor a kórházban, hónapokkal ezelőtt:

– A szüleim is már Rafaelnél dolgoztak... Engem alapból nem terveztek bevonni ebbe az életbe, de ami késik, nem múlik... Az egyik rajtaütésre engem is elvittek, mert meg akarták mutatni, hogy hogyan tudom megvédeni magam éles helyzetben. Pont Chan és Minho apjával történt az összecsapás. Akkor még nem Wang volt a vezérük, csak az akkori főnök jobbkeze volt. Aznap viszont a nagyfőnök meghalt... Vele együtt a szüleim is. A szemem láttára... Chan apja volt az, aki megölte a szüleimet.

Felix sokkosan nézett a barátjára, aki szomorú mosollyal megrázta a fejét, ezzel üzenve, hogy ne aggódjon.

– Chan talált rám, és elég gyorsan leszűrte a történteket. Rafael volt főnöke megölte Chan anyukáját, így Chan úgy gondolta, hogy kvittek vagyunk, vagy ilyesmi. Én féltem, és nem volt hova mennem. Chan azt mondta ő tud nekem otthont biztosítani, de csak akkor, hogyha cserébe látszólagosan a másik szervezetnél maradok, és besúgó leszek. Én hülye azt sem tudtam még, hogy mi az a besúgó, de igent mondtam, és hálás voltam neki. Chan viszont sosem szívlelt engem, és tényleg csak azt a lehetőséget látta bennem, hogy segítsek a szervezetüknek. Közben pedig Rafael lett a nagyfőnök, és ő arra utasított engem, hogy legyek besúgó Chanéknél... Ez egy oda-vissza játék volt, és igazából egyik szervezethez sem tartoztam. Egyszer itt voltam, egyszer ott. Egyszer ennek segítettem, egyszer annak.
Amikor te megjelentél, és azt hittem, hogy Rafaelnek dolgozol nagyon megijedtem, mert féltem, hogy lebukom mindkét helyen, és nekem akkor lőttek, szó szerint. Viszont miután... Miután megismertelek, a szívem elkezdett inkább ehhez a szervezethez húzni, és ez borzasztóan megnehezítette az eddigi munkámat. Miattad nem tudtam pártatlan maradni, és ez nagyon nehéz volt. Aztán összeköltöztünk és még mindig titokban kellett tartanom, ezzel téged is védve tőlük.
Én... Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el. De minden érzésem irántad igazi, nagyon szeretlek, és ezt egyszer sem színleltem! Tudom jól, hogy ezek után nehéz lesz megbíznod abban, amit mondok, de ígérem, mindent meg fogok tenni, hogy újra elnyerjem a bizalmad!

Hónapokkal később, a jelenben:

Felix már olyan régóta nem csókolta meg Hyunjint, hogy konkrétan elvonási tünetei voltak.
Hyunjin több, mint egy hétig volt kórházban, és még mindig nem épült fel teljesen.
Most egy pléden feküdtek a tó partján, csendben nézték a felhőket.
Felix tényleg bizalmatlan volt, de az, amit kedvese iránt érzett, sokkal nagyobb volt ennél a bizalmatlanságnál.
Eldöntötték, hogy újrakezdik. Elölről. Tiszta lappal.
Így ez a napjuk volt hivatalosan az első, egy párként.

Hyunjin Felix felé fordult, és ugyanarra gondolt, mint amikor legelőször feküdtek pont itt, ugyanezen a helyen.
Felix a leggyönyörűbb ember, akit Hyunjin valaha is látott. Kívül és belül.

– Miért bámulsz?

– És te miért mosolyogsz?

Felix felült és vállat vont.

– Mert itt vagy velem.

– Szeretem, amikor mosolyogsz – mosolyodott el Hyunjin.

– Akkor többször legyél velem.

Hyunjin felült a fiúval szemben, összekulcsolta a kezeiket és tekintetével a kisebb szemeit fürkészte.

– Mindig veled leszek.