megbízol egy idegenben? | hyunlix

3.

– Felix... – szólalt meg Hyunjin körülbelül fél óra közös másolgatás után.

– Hmm? – Felix fel sem nézett a papírokból.

– Haza kéne már mennem.

Erre Felix feleszmélt a munkából és álmosan az íróasztalon lévő órára nézett.

– Már elmúlt egy óra?

Hyunjin akart mondani valamit, de nem nyitotta ki a száját, csak csendben nézett Felixre. A szőke ásított egyet majd felállt a székről és a ruhásszekrényéhez indult.

– Faszkalap lennék, ha azt mondanám, hogy menj haza, ugye...? Maradj itt, már késő van. – Hátra sem fordult miközben beszélt, levette az addig rajta lévő fekete hosszú ujjút, és kivett egy kinyúlt fehér pólót az egyik polcról.

Amíg háttal állt, az idősebbnek rálátása nyílt a szeplős hátán ékeskedő hatalmas X alakú hegre. Hyunjin szemei kikerekedtek, egész testében megborzongott, de nem kérdezett semmit. Nem akart túl sokat belelátni a dolgokba.
Felix – miután felvette a fehér alvópólót – kérdőn fordult hátra, hiszen Hyunjin nem válaszolt neki.

– Mi van?

– Semmi... – Gyorsan terelni akarta a témát, szóval elvigyorodott és az ágyra vetette magát. – Akkor itt aludhatok?

– Hát az ágyamon biztos nem. – Odasétált hozzá, és azzal a lendülettel együtt le is lökte a hosszabb hajút a földre.

– Mi volt ez a puffanás? – nyitott be három kopogás után Felix anyja.

– Csak Hyunjin – vont vállat Felix, miután kényelmesen elhelyezkedett az ágyán.

– Értem... Gondolom itt alszol. Szólj Felixnek, ha szükséged lenne bármire, Jó Éjt srácok! – Azzal ki is ment.

Felix végül leterített az idősebbnek egy matracot az ágya mellé, és adott neki friss ágyneműt.

– Remélem, hogy nem beszélsz álmodban, mert nem akarok rá felkelni. Ilyenkor már rég aludni szoktam.

– Kisbaba – suttogta maga elé Hyunjin nevetve, mire Felix hozzávágott egy párnát.

– Oké, oké, bocs! Jó Éjt, Felix!

– Neked is... – forgatta a szemeit Felix.

Még mindig nem hiszem el, hogy a műszakja után haza rohant, aztán elhozta a jegyzeteket... Idióta...

———

Felix hangos zajra ébredt fel másnap reggel, és – miután szemei hozzászoktak a reggeli napfényhez és eszébe jutottak a tegnapi események – zavarodott tekintettel nézett a látszólag ideges Hyunjinra.

– Te mégis mit csinálsz? – kérdezte a fiútól, aki össze-vissza rohangált a szobájában. Már utcai ruha volt rajta.

– Faszom... Bocs, nem akartalak felkelteni. Mennem kell, késésben vagyok.

– De még hét óra sincs – nézett Felix az íróasztalán lévő órára. – Az első óránk csak nyolckor kezdődik.

– El kell intéznem valamit még előtte. Bent találkozunk!

Felix szótlanul végignézte ahogy a fiú kirohan az ajtón.
Ennek meg mi baja?