17.

355 25 4
                                    

– Felix, ugye minden rendben? – futott Jeongin az említett elé aggódva azonnal, amint Felix betette a lábát az Ösvény területére Hyunjinnal egyetemben.

– Minden rendben – bólintott a szőke, de Jeongin még mindig nem nyugodott meg.

– Úgy sajnálom, én figyeltem a kamerákat és... Csak egy pillanatra néztem el, és aztán már csak annyit láttam, hogy ott az a csávó mögötted... És én egyből szóltam Channek, de...

– Hé, nyugi már... Nem történt semmi, oké? – Felix próbálta nyugtatni Jeongint. Elvégre is, Felix nem a csávótól ijedt meg, hanem a lövésektől. – Köszönöm, hogy... – Felix elharapta a mondatát, mert igazából Jeongin bárkit is küldött utána, a lövés az oka, hogy felerősödtek a múltból származó emlékei. És ezt utálta.

– Felix! Segítesz? – segítette ki a szituációból Hyunjin a szőkét, aki erre hálásan bólintott, és elköszönve Jeongintól a raktár felé követte az idősebbet.

Ahogy elhaladt mellette egy lőfegyveres csoport, Felix arca egyből elkomorodott, és sóhajtva próbált a konténerekből való kipakolásra koncentrálni.

– Én mondtam, hogy szállj ki, amíg tudsz... – csóválta a fejét a mellette álló fiú.

– Meg kell tudnom, hogy hogyan került az a heg a hátamra, Hyunjin... Már jó úton haladok. Legalábbis remélem...

– Maradj erős végig!

– Oké...? – fordult kérdőn a szőkéhez Felix.

– Ígérd meg.

Felix látta, hogy Hyunjin most komolyan beszél, és jól esett neki a fiú törődése. Hálás mosolyra húzta a száját, és bólintott.

– Megígérem.

– Felix!

A két fiú kérdőn fordult hátra. Chan a szeplősnek gesztikulált, mutatva, hogy kövesse őt az irodába.

– Jobban vagy?

– Igen, köszönöm – bólintott a szőke.

Chan kérdőn húzta fel a szemöldökét.

– Mosolyogsz és köszönetet mondasz? Netán szülinapod van, vagy ilyesmi?

Felix megforgatta a szemeit, majd elvékonyított hangon válaszolt.

– Tudok én ám mosolyogni is. Nekem is vannak jobb napjaim...

Chan tehetetlenül sóhajtott, amikor visszahallotta a szőkétől a saját szavait.

– Oké. Akkor mindegy, örülök, ha ma jó napod van. Láttam, hogy Hyunjinnal jöttél ma be. Szóval hozzá mentél tegnap?

– Nem.

Chan utálta, amikor Felix direkt szűkszavúan válaszolt.

– Felix...

– Igen?

– Vigyázz Hyunjinnal, oké? Ne bízz meg könnyen senkiben.

Felix idegesebben megforgatta a szemeit.

– Tudod, idegesítő, hogy azt hiszed, mindenkinél jobban ismersz másokat...

– Az is idegesítő, hogy két hónapja sem vagy itt, de máris azt hiszed, hogy te vagy itt az Atyaúristen...

– Hát mégis hogy a faszomban lennék képes túlélni önbizalomhiánnyal egy ilyen világban? Elég nehéz lehet... – válaszolt szarkasztikusan Felix, mire Chan elkomorodott.

– Baszd meg.

– Kösz, most kihagyom – intett Felix, majd hátra sem nézve kisétált az irodából.

megbízol egy idegenben? | hyunlixWhere stories live. Discover now