– Felix, ugye minden rendben? – futott Jeongin az említett elé aggódva azonnal, amint Felix betette a lábát az Ösvény területére Hyunjinnal egyetemben.
– Minden rendben – bólintott a szőke, de Jeongin még mindig nem nyugodott meg.
– Úgy sajnálom, én figyeltem a kamerákat és... Csak egy pillanatra néztem el, és aztán már csak annyit láttam, hogy ott az a csávó mögötted... És én egyből szóltam Channek, de...
– Hé, nyugi már... Nem történt semmi, oké? – Felix próbálta nyugtatni Jeongint. Elvégre is, Felix nem a csávótól ijedt meg, hanem a lövésektől. – Köszönöm, hogy... – Felix elharapta a mondatát, mert igazából Jeongin bárkit is küldött utána, a lövés az oka, hogy felerősödtek a múltból származó emlékei. És ezt utálta.
– Felix! Segítesz? – segítette ki a szituációból Hyunjin a szőkét, aki erre hálásan bólintott, és elköszönve Jeongintól a raktár felé követte az idősebbet.
Ahogy elhaladt mellette egy lőfegyveres csoport, Felix arca egyből elkomorodott, és sóhajtva próbált a konténerekből való kipakolásra koncentrálni.
– Én mondtam, hogy szállj ki, amíg tudsz... – csóválta a fejét a mellette álló fiú.
– Meg kell tudnom, hogy hogyan került az a heg a hátamra, Hyunjin... Már jó úton haladok. Legalábbis remélem...
– Maradj erős végig!
– Oké...? – fordult kérdőn a szőkéhez Felix.
– Ígérd meg.
Felix látta, hogy Hyunjin most komolyan beszél, és jól esett neki a fiú törődése. Hálás mosolyra húzta a száját, és bólintott.
– Megígérem.
– Felix!
A két fiú kérdőn fordult hátra. Chan a szeplősnek gesztikulált, mutatva, hogy kövesse őt az irodába.
– Jobban vagy?
– Igen, köszönöm – bólintott a szőke.
Chan kérdőn húzta fel a szemöldökét.
– Mosolyogsz és köszönetet mondasz? Netán szülinapod van, vagy ilyesmi?
Felix megforgatta a szemeit, majd elvékonyított hangon válaszolt.
– Tudok én ám mosolyogni is. Nekem is vannak jobb napjaim...
Chan tehetetlenül sóhajtott, amikor visszahallotta a szőkétől a saját szavait.
– Oké. Akkor mindegy, örülök, ha ma jó napod van. Láttam, hogy Hyunjinnal jöttél ma be. Szóval hozzá mentél tegnap?
– Nem.
Chan utálta, amikor Felix direkt szűkszavúan válaszolt.
– Felix...
– Igen?
– Vigyázz Hyunjinnal, oké? Ne bízz meg könnyen senkiben.
Felix idegesebben megforgatta a szemeit.
– Tudod, idegesítő, hogy azt hiszed, mindenkinél jobban ismersz másokat...
– Az is idegesítő, hogy két hónapja sem vagy itt, de máris azt hiszed, hogy te vagy itt az Atyaúristen...
– Hát mégis hogy a faszomban lennék képes túlélni önbizalomhiánnyal egy ilyen világban? Elég nehéz lehet... – válaszolt szarkasztikusan Felix, mire Chan elkomorodott.
– Baszd meg.
– Kösz, most kihagyom – intett Felix, majd hátra sem nézve kisétált az irodából.
YOU ARE READING
megbízol egy idegenben? | hyunlix
Action"Not one scar on my heart came from the enemy. They all came from people who said they loved me." mafia au egy szabály van: ne bízz senkiben! ( életemben először írtam ilyesmit, szóval valószínűleg össze-vissza lesz minden, és nem is lesz a legjobb...