megbízol egy idegenben? | hyunlix

11.

– Biztos, hogy minden rendben? A suliból azért küldtek haza, hogy pihenj, nem azért, hogy itt legyél.

– Ó, szóval már te sem akarsz látni engem? – nevetett fel hitetlenül Felix.

– Mi? Már miért ne akarnálak? Mégis miről beszélsz?

– Adj valami fegyvert.

Jisung ijedten nézett a fiúra.

– Mi van?

– Meg akarok tanulni fegyvert használni.

– Ő... Ezt Chantől kell megkérdezned. De szerintem csak nyugodj le vagy valami, esetleg menj el egy kávézóba...

– Baszd meg.

Jisung döbbenten nézte, ahogy Felix otthagyja őt az egyik folyosón.
Miután Felix visszament a suliba, a tanár azt mondta olyan rosszul fest, hogy inkább menjen haza pihenni.
Felix utána egyből a főhadiszállásra ment.
Nagyon ideges volt, vagyis inkább csalódott, és zavarodott is egyben.
Miután otthagyta Jisungot, elindult megkeresni Chant.
Egyből a főépületbe ment. Meg is találta, de nem volt egyedül. Elfojtott beszélgetésfoszlányok szűrődtek ki a szobából, és egyből felismerte Chan és Hyunjin hangját.

– Muszáj elküldened! Kérlek, Chan!

– Nem vagy abban a helyzetben, hogy követelőzhess, Hyunjin.

– De...

– A segítségünkre lehet, szóval nem fogom elküldeni. Ez az ő döntése, és maradni akar!

Felix már éppen nyúlt volna a kilincshez, amikor kivágódott az ajtó, és Hyunjin rontott ki rajta, ezzel szinte fellökve a szeplőst.
Felix döbbenten nézett a távolodó Hyunjinra, aki még idegesebbnek tűnt, mint reggel.

– Mit szeretnél, Felix?

– Ó, khmm... Azt szerettem volna kérdezni, hogy elkezdhetném-e képezni magamat fegyverek terén?

Chan elgondolkodott, de inkább megrázta a fejét.

– Te fegyverek nélkül is meg tudod védeni magad.

– Hallottam, hogy a közeljövőben terepre küldesz pár embert. Én is segíthetnék. Szeretnék kiképzett lenni minden téren.

– Ahhoz több év kell, nem csak pár trükk és néhány menő beszólás, ugye tudod?

– Persze, hogy tudom...

– Oké, majd még átgondolom. De most túl sok minden összejött, pár napig csak arra akarok koncentrálni, hogy Changbint visszavegyék az őrsre, rendben?

Felix bólintott, majd kiment a szobából.

———

– Szerintem még sétálok egy kicsit. Nem baj?

– Nem baj, szívem. De azért írj, ha valami történik. És vigyázz magadra! Hyunjinnal leszel?

– Nem, anya. De tudok vigyázni magamra.

– Oké, oké. Szeretlek!

– Én is téged.

Az elmúlt három napban Felix nem találkozott Hyunjinnal, aminek kicsit örült is, meg nem is.
Csak remélte, hogy azért nem jelent meg az Ösvénynél, mert otthon van és gyógyul.

Nem akart bajt keverni, de eltévedni sem akart. Így arra indult el, amerre már kiismerte magát.
Nem megyek be a bárba. Csak elmegyek előtte és továbbmegyek.
Mikor a bár elé ért megfordult a fejében, hogy Hyunjin vajon itt van-e, de aztán eszébe jutott a legutóbbi beszélgetése a fiúval.
Nem akar látni.
Megrázta a fejét és tovább indult, de hirtelen megtorpant, amikor meghallotta, hogy a bár mögötti sikátorból hangok szűrődnek ki. Tovább ment volna, de amikor meghallotta, hogy kiről van szó, ökölbe szorította a kezeit.

– Azt a szép kis szőkét olyan jó verni! Ő a kedvenc bokszzsákom.

Egy másik férfi ezen felnevetett.

– Igaz. Kár, hogy mindig bűzlik a cigitől! Elveszi az étvágyamat... Pedig szívesen megnézném meztelenül...

– Tudod hogy hívják?

– Á, valami H betűs... Igazából leszarom a nevét.

Erre mindketten felnevettek, Felix agya pedig elködösült a dühtől. Gondolkodás nélkül befordult a sikátorba, de mindkét férfi háttal állt neki.
Megkocogtatta az egyik hátát, mire az kérdőn hátrafordult, Felix pedig egyből behúzott neki egyet.
Az ütéstől egyből a földön kötött ki, a szeplős pedig nem várt sokat, a másikhoz fordult.
A másik férfi izmosabb volt, és ő már fel tudott készülni a verekedésre. De ez Felixet nem nagyon érdekelte.
Már épp vitte volna be az első ütést, de ekkor a földön lévő megragadta a lábát, ezzel kizökkentve a fiút.
A lehetőséget kihasználva a másik férfi gyomorszájon ütötte Felixet, amitől ő kissé összegörnyedt, de gyorsan rendbeszedte magát, és a karjánál fogva leteperte az előtte lévőt a földre, majd jó erősen bevitt neki egy ütést jobb, majd bal kézzel is. Még mielőtt feleszmélhetett volna az ütésektől, Felix hasra fordította őt, majd a jobb kezét a hátára tette, és addig húzta, amíg a férfi ordítása mellett egy roppanást is meghallott. Nem érdekelte, hogy kifordította a karját. Nem érdekelte semmi.
A másik tag – aki eddig a megfelelő pillanatot várta – most lerántotta Felixet a társáról, és ő kezdte el ököllel verni az arcát. Felix belebokszolt a férfi nyakába, aki ettől köhögve abbahagyta az ütéseket. Kihasználva az alkalmat Felix egy pillanat alatt felállt, majd megfogta az első fémtárgyat ami a kezébe került – a sikátorban sok fémcső és más szemét volt kidobva – és olyan erősen ütötte meg vele az előtte lévőt, hogy az egyből elvesztette az eszméletét. Felix abban sem volt biztos, hogy egyáltalán fel fog-e ébredni valaha. De nem érdekelte. A másik férfit még egyszer arcon ütötte, amitől ő is elájult.

Miután látta, hogy a két férfi közül egyik sem fog egyhamar felkelni, elégedetten felsóhajtott.
Kezdett kitisztulni a feje, és csak akkor realizálta, hogy mi történt, amikor megérezte az egész testében végigfutó fájdalmat. Szerencsére ezek az idióták ahhoz nem voltak eléggé okosak, hogy mozgásképtelenné tegyék őt, de a gyomra és az arca veszettül fájt, ezt be kellett vallania.

Kiment a sikátorból és elindult egyenesen, ő sem tudta merre. Azt tudta, hogy haza így nem mehet. Az anyukája szívrohamot kapna. Tartott attól, hogy amit most tett, az Channek nagyon nem tetszene, és nem akarta, hogy kitegyék őt emiatt. Szóval az Ösvényre sem mehetett.
Fogalma sem volt, hogy Minho vagy a többiek hol laknak.
Szinte gondolkodás nélkül indult el az egyetlen emberhez, akiről tudta, hogy hol lakik.
Ő már amúgy is utál engem, szóval ennél rosszabb már nem lehet a helyzet.

Egy kínkeserves séta után meg is látta a keresett házat.
Úgy érezte mindjárt elájul, ezért csak szó nélkül bekopogott, és várta, hogy Hyunjin ajtót nyisson neki.

– Ki keres téged ilyenkor, bébi?

Felix megdermedt, nem ismerte fel az idegen fiúhangot.

– Ne foglalkozz vele, bárki is az, nem érdekel.

– Tetszik, hogy ennyire lekötöm a figyelmedet. – A fiú önelégült hangon beszélt, Felix szinte hallotta, ahogy vigyorog. – Nem mehetnénk már be a hálóba?

Felix eleget hallott, hirtelen hányingere támadt és azt kívánta bárcsak valahol máshol lehetne. Bárhol máshol, csak ne itt.
Émelyegve indult vissza a járdán, majd befordult a ház melletti sarkon, ahol sikeresen el is botlott, és el is esett, felborítva ezzel egy szemetest. Mindent homályosan látott, nem is értette, hogy hogy lehet ilyen rosszul néhány veréstől, arra tippelt, hogy belső vérzése van.
A sarokról pont rálátása volt Hyunjin lakásának a feljárójára és az ajtajára. Látta, ahogy kinyílt az ajtó, és látta, ahogy Hyunjin kipillantott rajta. Felix próbált felkelni és elbújni a felborult szemetes mögé, de alig bírt mozogni. Ekkor a másik fiú is megjelent az ajtóban.

– Bébi, most hívott a főnököm... Nem maradhatok. Viszont legközelebb bepótoljuk, rendben?

Hyunjin bólintott, majd az előtte álló ajkaira hajolt, miközben kezeit a fiú hajába túrta. A másik belemorgott a csókba.

– Ha ezt folytatod, nem megyek innen sehova...

Felix lehunyta a szemeit, úgy érezte, nincs gyomra – szó szerint – ahhoz, hogy ezt végignézze.
Kinyitni a szemeit újra viszont már nem tudta.