megbízol egy idegenben? | hyunlix

19.

Az Ösvényen tért magához, abban a lakásban amin Seungminnal osztozott.

Mivel még nem volt elég ideje teljeskörű tag, nem kapott sajátot, Seungmin pedig egyből befogadta. Felixnek emiatt mindig is bűntudata volt – amit persze sosem vallott volna be –, ezért direkt próbált minél kevesebbszer itt tartózkodni, hogy megadja a barna hajúnak a privát szférát.

Nem emlékezett, hogy mióta volt kiütve, és amikor kezdtek visszatérni a képkockák, megijedt, mert félt attól, hogy valaki megtudta, hogy milyen hatással vannak rá a lőfegyverek.
Izzadtan ült fel az ágyban, és csak ekkor emlékezett vissza, hogy megvágták, nem is egy helyen. Fájdalmasan kapott a vállához, ami alaposan el volt látva, be volt kötözve. A másik seb, ami még nagyon fájt neki, az a jobb vádliján volt, de a többi heg szerencsére nem volt komoly.
Óvatosan megpróbált felállni, és miután perceken keresztül próbálta kiügyeskedni magát a lakásból, hirtelen Seungmin nyitott be az ajtón.
Meglepetten nézett az előtte állóra.

– Ó, felkeltél? Hyunjin beszélni akar veled. Aztán meg Chan. Hogy érzed magad? Changbin azt mondta, hogy amikor visszament a furgonhoz te már ájultan feküdtél benne... Nem tudtam, hogy ennyire megsebesítettek...

Felix zavartan megköszörülte a torkát.

– Nem... Khm... Nincs semmi baj. Biztos csak a fáradtság volt... – Nem tudta mit mondhatna, zavarában meg akarta vakarni a tarkóját, de ekkor fájdalmasan káromkodott egyet. Még meg kell szoknia, hogy az egyik válla most használhatatlan.

– Amúgy ügyes voltál. Nem tudom mind te voltál-e, de Chan azt mondta jó sokkal elbántál. Sokat segítettél.

Felix csak bizonytalanul bólintott egyet, majd hirtelen összerezzent, amikor Hyunjin rontott be az ajtón. Felix először fel sem fogott semmit, kellett néhány pillanat, hogy megeméssze a látottakat. Hyunjin arca össze volt... verve. Szépen mondva...

– M- mi...

Nem tudta befejezni a kérdését, Hyunjin szó nélkül kikerülte Seungmint, megragadta a szeplőst – a bal vállánál –, és kihúzta őt az ajtón.
Felix csak bágyadtan pislogott, és ahogy egyre jobban haladtak a kijárat felé, úgy kezdettek el visszajönni a Hyunjinról való emlékei korábbról. Az autóba már mérgesen ült be, és mivel Hyunjin sem szólalt meg, a kisebb csak csendesen nézett ki az ablakon az út közben.
Nem kellett megkérdezni, hiszen tudta, hogy hová mennek. Mivel az anyukájánál ilyen állapotban nem lehet, megint Hyunjinnál lesz.

Az egész út csendben telt, és amint Hyunjin leparkolt, Felix egyből kiszállt az autóból, és besántikált a házba, be a vendégszobába.
Órákig tűnő percekig feküdt az ágyon, de nem tudott elaludni. Miért is tudna? Az előbb kelt fel. Még csak délután van.
Ekkor hangokat hallott, de először nem tudta összetenni magában, hogy mégis milyen hangokat.
Kellett neki egy kis idő, hogy rájöjjön, Hyunjin a szobaajtó előtt körbe-körbe sétálgat, és szapora lépéseiből következtetve ideges.
Én is, Hyunjin. Én is.
Végül Hyunjin sóhajtott egy nagyot és pár kopogás után benyitott az ajtón. Bizonytalanul közelebb ment az ágyhoz, és leguggolt a fiú mellé.

– Lix? Jól vagy? – Felix csak hümmögött egyet. – Beszélnünk kéne...

– Már mondtam... Ha azt akarod, hogy többet ne jöjjek ide, csak szólj.

Hyunjin a suttogásból szinte alig értett valamit, majd összevont szemöldökökkel megrázta a fejét.

– Hiszen én hoztalak ide. Hagyd már ezt a hülyeséget, mondtam, hogy itt nyugodtan érezd magad otthon...

– Nem vagy az apám, köszönöm szépen.

Hyunjin csak sóhajtva szemet forgatott, majd felállt.

– Tudod, utálom amikor ilyen vagy. – Lemondóan megfordult, és kiment a szobából.

Ó igen?! Hát én is kurvára utálom azt, amikor az egyik pillanatban ok nélkül ordítani kezdesz velem és elküldesz a faszba, aztán meg rám vagy kiakadva, mert nem tudok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Ja, és amúgy ma majdnem meghaltam, baszd meg!

Felixnek fogalma sem volt arról, hogy a szőke mit mondana, ha ezeket neki hangosan is elmondta volna, de talán jobb is így. A szeplős legalább annak örült, hogy Hyunjin most nem kiabált vele. Igazából fáradtnak tűnt, eléggé fáradtnak...
Az arca... – Felixben hirtelen átsuhant az aggódás, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni. – Mi történt vele?

Óvatosan felállt az ágyról, és kikukucskált az ajtón.
Hyunjin a nappaliban ült a kanapén, az ölében egy tállal, és látszólag a sebeit tisztogatta.
Ahogy Felix egyre közelebb ment hozzá, úgy esett meg rajta egyre jobban a szíve.
Ahogy ott ült egyedül, szomorú, de közben valahogy érzelemmentes arccal, és áztatta a gézt, Felixnek bűntudata lett.
Szó nélkül leguggolt a fiú elé – már ahogy tudott –, kivette a kezéből a – mostmár vörös – törlőkendőt, és óvatosan a fiúra nézett.

– Sajnálom... – mondta, miközben érezte, ahogyan elvörösödik, de fogalma sem volt, hogy a kíntól, a melegtől, a megbánástól, vagy...
Mégis miért én kérek bocsánatot? Ő kiabált velem! Ő küldött el engem!

– Igazad van, sajnálom... Nem akartam kiabálni – A halk hang ellenére Felix ijedten rezzent össze.
Komolyan hangosan kimondtam ezeket?! – Junseo emberei... Tudtam, hogy el fognak jönni oda. Te hülye meg pont akkor kerestél engem... Jézusom, tudod egyáltalán, mennyire megijedtem?!

Felix értetlenül pislogott.

– Junseo emberei... vertek meg? Miért?
Szóval... Csak féltett engem?

– Mert elmondtam Zacharynek, hogy többet ne keressen...

Felix értetlen arckifejezését látva Hyunjin sóhajtott egyet.

– Felix... Zachary Junseo egyik embere...

Felix gyomra hirtelen szaltózott egyet, azt hitte rosszul hall. Elkerekedett szemekkel válaszolt:

– Mi van...? Mégis hogy jöhettél össze egy...

– Egy baszott összekötő vagyok, Felix. Konkrétan ez a dolgom. Szerinted mi mást tehettem volna?

– Hát, megbasznod azért nem kellett volna. Legalábbis, nem tudtam, hogy ez is a munkakör része...

Hyunjin meglepődött a heves válaszon.

– Felix... Nem ismered Zacharyt.

Felix felhorkant és inkább hátrébb lépett néhány lépést.

– Ó, igen. Mert ő biztos egy teljesen édes ember, aki másnak mutatja magát, de amúgy csak szeretetre vár...

Hyunjin szemforgatva sóhajtott egyet.

– Ugyan már, nem így értettem! Tudod, hogy milyen fontos információkat tudtam meg tőle?!

– Aha, mint például azt, hogy szeret felül lenni?

– Ó, baszd meg, Felix! – állt fel indulatosan Hyunjin a kanapéról.

– Te már megtetted! – kiabált vissza a szeplős idegesen, majd – amikor már csak arra lett figyelmes, hogy a terasz ajtó becsapódik és Hyunjin nincs a nappaliban – könnyekkel küszködve rogyott le a földre, majd felszisszent a fájdalomtól.

Komolyan, Felix? Komolyan?! Mégis mi a fasznak kell ennyire féltékenynek lenni?! Hyunjin konkrétan semmivel nem tartozik nekem, sőt... Igazából ő csalta meg velem Zacharyt...

Egy nagyon apró hang azt mondta a fejében, hogy Hyunjin nem érzett semmit iránta, hiszen csak munkaügyben volt vele, és most valamiért szakítottak, de Felix már olyan szinten nem bízott magában, hogy inkább csak a rossz gondolatokkal foglakozott.