Az új fiú - Nem számít, melyik oldalon álltál

Negyedik fejezet: A következő szint

Avery bezárja az iroda ajtaját, végül, mielőtt bármit is mondana, egy nagy sóhaj formájában vezeti le messziről is könnyedén kiszagolható feszültségét. Kíváncsi vagyok, mi történhetett, ami miatt Avery úgy döntött, külön felkeres az órám előtt.

– Nos, Kyle, egy elég kellemetlen dologról van szó. Igazából sohasem gondoltam volna, hogy valaha egyszer egy ilyen témáról kell majd valakivel beszélnem... de hát sohasem késő, hogy tanuljon az ember – vonja meg a vállát egy savanyú mosollyal az arcán.

– Elárulnád, hogy miről van szó?

– Tudod jól, Kyle, hogy szívesen a rendelkezésedre bocsátom a termet a magánóráid céljára. Mindaddig, amíg táncra használod.

– Mégis... mi másra használnám? – kérdezem kissé félve.

Avery megint nagy levegőt vesz, talán annak reményében, hogy az majd megoldja helyette a problémát – én meg tűkön ülve várom, hogy kiderüljön végre, mi a franc történt.

– A termem eddig szűz terület volt szex szempontjából – préseli ki magából néhány másodperccel később.

Hogy mi van? Avery szerint én... és nyilván Emily... na nem. Ez gusztustalan, én soha nem tennék ilyet a munkahelyemen.

– Azt akarod mondani, hogy szerinted a termedben szexeltünk? – mutatok magamra sértődötten, értetlenül.

– Nézd, Kyle, tegnap anyám itt járt a teremben. Karácsonykor botrányt csinált a helyi galériában, amiért kitiltották onnan, úgyhogy most új kiállítóhelyet kell keresnie a mázolmányainak. A megtiszteltetés sajnos a termet érte, a felmérő látogatásra pedig tegnap délelőtt kerített sort. Képzelheted, milyen kellemetlenül éreztem magam, amikor az a tank benyomult ide, és meglátta az asztalon a használt gumit – sorolja hangjában sűrű ellenérzésekkel. – Nem akartalak bemártani, azt mondtam neki, hogy én voltam... aminek köszönhetően most egy ócska vidéki ribancnak tart – vonja meg a vállát. – Másfél órán keresztül hallgattam annak az elmeháborodott némbernek az életvezetési tanácsait arról, hogy hogyan és miért kellene magamnak pasit fognom.

Emilyvel ugyan elcsattant közöttünk az a bizonyos csók... több azonban nem történt. Azt azért egy kicsit sajnálta, hogy végül tényleg megálltam a csóknál, titkon bízott benne, hogy talán többről is szó lehet – nekem azonban el kellett őt keserítenem.

– Hát nagyon sajnálom, hogy ez történt, de... de szerintem te most rossz ajtón kopogtatsz – válaszolom zavartan, a tarkómat vakargatva.

– Nyugi, nem fogom leharapni a fejed – forgatja meg a szemét, miközben szigorú stílusán egy rövidke kacajjal próbál enyhíteni. – Csak arra kérlek, hogy a továbbiakban mellőzd a táncterem és az iroda szexuális tevékenységekre történő használatát.

Hát én beszarok, Averynek szent meggyőződése, hogy csak én lehettem, senki más. Lehet, hogy Emilyvel aznap este egy kicsit elengedtük magunkat, és az is, hogy szombaton elcsattant köztünk egy újabb csók... de arra képtelen lennék, hogy itt, a táncteremben tegyem őt magamévá. Hogy tudnám másnap betenni ide a lábam? Hogy tudnék tánclépéseket mutatni a táncosoknak úgy, hogy előtte nem sokkal ugyanott szexeltem az egyikükkel?

– Oké, Avery, még egyszer és utoljára mondom – vágom rá most már valamivel komorabban, erős sértődöttséggel a hangomban. – Nem szexeltem a termedben. Kikérem magamnak, hogy ilyesmivel vádolsz.

Úgy néz ki, ez már használ, Avery arcáról végre kopásnak indul a sziklaszilárd meggyőződés.

– De hát... Emilyvel...