Az új fiú - Nem számít, melyik oldalon álltál

Tizennyolcadik fejezet: Újra együtt

Képzeljétek el a páratlan látványt, ahogy Sweet Hills egyik legpatinásabb, leginkább szemet gyönyörködtető épülete, a McCole-villa előtt leparkol egy frissen mosott, csillogó fekete Panamera. A kocsiból egy magabiztos, jólfésült, elegánsan sportos öltözetű férfi száll ki, majd kérkedő léptekkel, kacér mosollyal az anyósülésen lévő lány előtt is ajtót nyit. A lány, kinek hibátlan, tökéletes arcát és zöld szemeit vörösesbarna hajkorona keretezi, hálásan köszöni a férfi segítségét – s miután kiszállt, büszke, örömteli tekintetét a hatalmas udvar és a mesés kert mögött magasodó klasszikus stílusú épületre szegezi. Alig várja, hogy már odabent legyen, s vehessen végre egy forró fürdőt, hiszen a hosszú táncórák nem csak a táncosait, de őt is rettenetesen kifárasztották.

Na, sikerült elképzelni a látványt?

Nos, Avery is mindig szívesen ábrándozik a fenti képekről – miközben hazafelé zötykölődik a zsúfolt városi buszon. Néha, ha nagyon elfárad a táncórákon, még be is alszik, igazi álmokra cserélve a jóleső ábrándozást; de a villától közel másfél kilométerre eső buszmegálló előtt szerencsére mindig felébred – köszönhetően annak a hatalmas kátyúnak, amibe a helyi buszvezetők páratlan érzékükkel rendszeresen belehajtanak.

Ez az este sem telt másképp, Avery úgy negyedórával ezelőtt szállt le az épp sörszagban fürdő buszról a csendben szemerkélő esőbe és az azt kísérő csípős szélviharba. Köszönhetően a barátságtalan időnek, a buszmegálló és a villa közötti távolságot viszonylag gyorsan letudta – nem így a gyomrában uralkodó hányingert, ami azóta kerülgeti, hogy felszállt a buszra.

Avery álmodozásai és a valóság között egyedül a villa képvisel közös pontot: az tényleg létezik, és a szemet gyönyörködtető meg a patinás jelző sem túlzás. Családi örökség többszáz éves történelemmel, ami jelenleg Avery édesanyja, Amelia kezében van – s amit nem csak lányával, de szerelmével, Andrew-val is megoszt. Tudjátok, ő az a férfi, aki miatt múltkor Avery csatakrészegre itta magát – lehetséges, hogy a lány álmaiban épp ő játssza a sármos sofőr szerepét?

– Fú, basszameg – morogja Avery, miközben bezárja maga után a kaput. – Mégis mi a búbánatért nem lehet ide építeni egy kibaszott megállót? Puccos környéken nem lakhatnak csóró picsák, vagy mi? Az lenne a legjobb, ha eltakarodnék innen, és nem látnám többé egyik idiótát sem... sem az anyámat, sem azt a faszfejt.

Avery meglehetősen tömör, mégis komoly témákat feszegető értekezését egy mélyről jövő, fáradt sóhaj követi, miközben gyanútlan léptei a villa impozáns, ugyanakkor kissé rendetlen teraszára vezetnek. A reggeli kávézásra, egy nyugodt könyvolvasásra és egy kellemes nyári napozásra egyaránt tökéletes terasz sarkában az Amelia által rendelt különböző festővásznak, rajzlapok, művészkellékek dobozai keltenek feltűnést és némi zsúfoltságérzetet – arra várva, hogy valaki egyszer majd kivágja őket a szemétbe.

– A kurva életbe már, hogy nem lehet azt a nyomorult villanyt úgy hagyni – morogja Avery, miközben kulcsával a bejárati ajtó zárjába próbál beletalálni, kevés sikerrel. – Azt mondja, bocsi, mindig elfelejtem... hazajönni felejtene már el egyszer. Ah – sóhajt fel, amikor a zár a sokadik próbálkozás után végre befogadja a kulcsot.

Odabent aztán ismét teljes sötétség fogadja a lányt – ezt azonban már egyáltalán nem bánja, sőt, egyenesen örül a látszólagos nyugalomnak. Amelia és Andrew ma délelőtt elutaztak egy kis tavaszváró wellnessezésre – ennek pedig már a gondolata is annyi nyugalommal töltötte fel Averyt, mintha ő maga vett volna részt azon a wellness-hétvégén.

Az egyedüllétet kiélvezni három napja van. Kívánságlistáján nem szerepel sok minden: szeretné végre egyszer úgy kialudni magát, hogy nem az anyja hápogására, és nem is Andrew böfögésére ébred; szeretne venni ma és holnap este is egy jó forró fürdőt tele mindenféle illatos fürdősóval, amit legalább egy óra hosszúságúra tervez; szeretné továbbá elolvasni a táskájában lapuló romantikus krimi utolsó öt fejezetét is – a buszon olvasva valahogy nem menne át a sztori mondanivalója, a villában pedig egyszerűen lehetetlen küldetés akár csak öt szabad percet is találni magadnak.