Az új fiú - Nem számít, melyik oldalon álltál

Hatodik fejezet: A 418-as szoba (1/2)

Négy nap telt el azóta, hogy Emily és Chase az albérletben jártak. Habár a kamerát nem tudtuk felszerelni, Emilynek köszönhetően mégis előre tudtunk lépni – ugyanis a szavak, melyeket Blake beszélgetéséből elcsípett, egyértelmű irányt jelöltek ki a kis nyomozásunk megkezdéséhez.

– Szóval nagyon rendes vagy, hogy kitaláltad ezt az egészet, én is szívesen segítek, ha meg kell tisztítani a várost a szeméttől, de kezd számomra ez az egész terhes lenni – osztja meg Chase a gondolatait Emilyvel.

– Sajnálom, hogy belerángattalak – préseli Emily a fejét az autó üléstámlájába –, de akkor még nem gondoltam volna, hogy napokig kell majd követnünk. Azt hittem, már másnap nyomra fogunk bukkanni... ehhez képest már számtalanszor végignézhettük, ahogy boltba vagy épp a munkahelyére megy.

Emily ötlete, hogy Blake minden egyes lépését követjük, elsőre kifejezetten jó ötletnek tűnt – akadt azonban egy aprócska logisztikai probléma is: hármunk közül csupán Chase-nek van kocsija. Mivel Blake mindenhova autóval jár, elengedhetetlen, hogy kapás esetén mi is kocsival szegődjünk a nyomába – azt ugyanakkor nem várhatjuk el Chase-től, hogy az egész napot az autójában, a házunk előtt töltse. Találnunk kellett hát egy kompromisszumos megoldást.

– Azzal a részével továbbra sincs semmi gond, hogy itt vagyok Kyle-ék háza előtt néhány órát, aztán lelépek, és ti felváltva figyelitek Blake-et – folytatja Chase. – De az a része, hogy ti rögtön riasztotok engem, amint megmoccan az a patkány, már kezd számomra kellemetlenné válni. Tegnapelőtt hárman is megkérdezték a szerkesztőségben, hogy hova rohangálok óránként. Kénytelen voltam valami baromságot improvizálni, én lúzer pedig képes voltam mind a háromszor mást válaszolni. Mindegy, tegnap óta inkább a hátsó bejáratot használom, amikor hívtok.

– Sajnálom, ez nyilván elég kellemetlen lehetett.

– Nem annyira, mint amikor épp Miával próbáltam egy kicsit romantikázni – folytatja Chase, mire Emily rögtön fel is szisszen. – Így is már hetek óta mondja, hogy olyan vagyok, mint a fogorvosa, mindig időpontot kell kérnie hozzám, és azokat is rendszeresen lemondom.

– Ugye nem csapott nagy patáliát?

– Szerencsére sietnem kellett, úgyhogy csak a jéghegy csúcsát láttam.

Emily és Chase egyébként jelenleg is a Blake-kel közös albérletünk előtt parkol – illetve nem teljesen előtte, a fiú a biztonság érdekében mindig néhány házzal odébb áll meg.

– Azért hívtalak, mert előbb mindenképp veled szerettem volna megosztani a szitut – folytatja Chase. – Persze, ha gondolod, szívesen beszélek Kyle-lal, de ha esetleg eszedbe jutna egy másik ötlet Blake megfigyelésével kapcsolatban, akkor már inkább azzal együtt állnék oda Kyle elé. Szimpatikus a srác, nem szívesen törném le a kedvét.

– Hé, azok ott nem Mia meg Charlotte? – szakítja félbe a beszélgetést Emily, miközben az utcában feltűnő lányokra mutat. – Ezek mégis mi a francot keresnek itt?

– Attól tartok, ők is ugyanezt fogják kérdezni tőlünk – fintorog Chase. – Ah, baszki, Mia tuti, hogy balhét fog csinálni. Szerinted már késő lenne elhúzni a csíkot?

Arról a Miáról és Charlotte-ról van szó, akikkel már ti is találkoztatok. Mia az influenszer picsa, aki – miután alaposan benyalt nekem – közölte, hogy virtuálisan szart sem érek; Charlotte pedig az erotikus témában alkotó író, aki úgy érzi, igenis köze van a táncteremben hagyott gumi rejtélyéhez. Gondoltátok volna, hogy ez a két idióta egyébként nagyon jó kapcsolatot ápol egymással?

– Ezt nem hiszem el – motyogja Chase, amikor a barátnője, Mia bekopog az autó ablakán. Nem tud mit tenni, kénytelen lehúzni az ablakot.

– Halihó – dugja be a fejét a lány, gyanakvó tekintetével alaposan végigmérve Emilyt és Chase-t is. – Ó, de jó meleg van itt a kocsiban. Hát ti mégis mit csináltok itt, a semmi közepén?