Az új fiú - Nem számít, melyik oldalon álltál

Tizenegyedik fejezet: Szülői értekezlet (1/2)

Blake unottan, fáradt tekintettel görgeti mobilját, valószínűleg a hírfolyamát böngészi ilyen hihetetlen érdeklődéssel. Mindehhez további, a reggeli órákat hűen jellemző mozdulatok is társulnak – az, ahogy szabadon maradt kezével az étkezőasztalon könyököl, s ahogy kézfejével a homlokát támasztja, lassan a retinámba ég, annyiszor láttam már ebben a pózban.

– UFO hangját vették videóra a városi erdőben – töri meg a kávéfőző egyhangú zúgását Blake hitetlenkedő hangja. – Miután a hangok hétfő és kedd este is megismétlődtek, alapos vizsgálat után lapunk munkatársai egybehangzóan ki merik jelenteni, hogy az egy UFO-tól származott, amely kommunikálni próbál az emberiséggel – olvassa fel Sara cikkének első sorait, majd felemeli zavart, értetlen tekintetét a mobilból. – Lemaradtam valamiről?

– Csak arról, hogy Sweet Hillsben történik meg az első nulladik típusú találkozás.

– Bár ahogy elnézem, ez valamiféle digitális iskolaújság lehet – folytatja Blake, továbbra is a mobilját méregetve. – Ugye nem valami cikkírós projektfeladatba sétáltam bele, aminek ez lett a végeredménye?

– Nem, dehogy. Amit ott írnak, az, kérlek, mind megtörtént – teszem le Blake elé a bögréjét, majd én is helyet foglalok vele szemben. – A cikk szerint a Sweet Hillsbe érkezett földönkívüli lény emberi hangok utánzásával próbálja felhívni magára a figyelmet. Hallottak már tőle női nevetést és kéjelgő hangokat, sikolyokat is. Furcsa választás, de hát idegen életforma lévén nyilván nem tudja, hogy ezek a hangok nálunk mit jelentenek, az emberi beszéd pedig biztosan nehezen értelmezhető számára.

– Te szívatsz, Kyle.

Asszem, az lesz a legjobb, ha Blake is meghallgatja a felvételt. Emily még tegnapelőtt elküldte nekem a rövidített és felerősített felvétel linkjét, úgyhogy keresgélnem sem kell; az albérlet nappaliját máris elárasztja a kéjes kiáltozások, a jóízű nevetgélések és a tüzes sikolyok sora (ha panelházban lennénk, tuti, hogy lejjebb is venném a hangját). Ahogy változik a felvételen hallható hölgy kedélyállapota, úgy változnak Blake arckifejezései is – a meglepettség és a zavartság széles skáláján.

– Most ez komoly? – kérdezi kikerekedett szemekkel, mosolyra álló szájjal, amikor véget ér a felvétel. – Tényleg nem találtak maguknak alkalmasabb helyszínt az erdőnél?

– A földre szálláshoz?

– Oké, tudod, mit? Bevállalom, poén, hogy az éjszaka közepén besurranok a táncterembe kúrni egy hatalmasat... hogy is fogalmazott Emily? Őrültség? Szóval ja, fogjuk rá, hogy ez még belefér. De baszki, egy koromsötét erdőben, a tél kellős közepén, amikor csak úgy röpködnek a mínuszok? Tényleg nem volt alkalmasabb helyszín?

Ez egy ilyen sötét szar, ahova ember be nem teszi a lábát – villannak fel a fülemben Luke szavai, melyeket a telefonpartneréhez intézett. Ő is hasonlóan fogalmazott, mint Blake.

– Szerintem éppen ezért választották az erdőt. Ilyenkor teljesen valószínűtlen, hogy bárki is az erdőben tölti az idejét, még a szatírok is inkább otthon ülnek begubózva a kandalló mellett. Párosunk eközben begurul a kocsival addig, ameddig a terepviszonyok engedik, leállítják a motort, lekapcsolják a fényt, a kocsiban meg van olyan meleg, hogy akár meztelenre is levetkőzzenek. Sőt, esélyes, hogy túl is melegszik a hangulat, akkor meg egyszerűen csak letekerik az ablakot. Nem véletlenül lehetett hallani még az erdő melletti útról is – vonom meg a vállam, mire Blake hitetlenkedő mosolyával inkább a cikk soraiba veti magát.

– Vasárnap este kisvárosunk egyik lakója épp egy barátja házából tartott hazafelé, amikor furcsa zajokat hallott a Sweet Hills-i erdő felől. A zajok először úgy tűntek, mintha egy nőnemű ember kacagna és jólérezné magát. Ah, Kyle, kérlek, még most vedd ki a kezemből a telefont – neveti el magát, miközben arcát a bal kezébe temeti. – Miután a hangok hétfő és kedd este is megismétlődtek, alapos vizsgálat után lapunk munkatársai egybehangzóan ki merik jelenteni, hogy ez valójában egy UFO volt, amely kommunikálni próbál az emberiséggel. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a zajok egyfajta kommunikációs formát jelenthetnek a földönkívüli lények részéről, mások úgy vélik, hogy a zajok segítségével az idegenek felmérhetik a területet és információkat gyűjthetnek rólunk. És az hol van, hogy a közvélemény meg a józan ész szerint ezek egyszerűen csak szexeltek? – emeli fel a fejét.