09. 02 (péntek) 7:45

955 29 3
                                    

Nem tudok tovább veled táncolni. A szüleim külföldön kaptak állást, elköltözünk. Képtelen voltam felfogni azt, amit Karesz imént közölt velem. A szavai folyamatosan ott visszhangoztak a fejemben, de az agyam képtelen volt feldolgozni az információt. Mit jelent az, hogy elköltöznek? És, miért ilyen váratlanul?

-         Hogy? – kérdeztem elhaló hangon.

Karesz beleszántott a vörös tincseibe, az ajkába harapott, aztán a kezemre csúsztatta a kezét, de én azonnal elhúztam, és az asztal alá rejtettem a sajátomat. Engem ne fogdosson ezek után!

-         A szüleim kaptak egy egyszeri ajánlatot és igent mondtak. Nem maradhatok itt egyedül, velük kell mennem. Hidd, el Ella nagyon sajnálom!

-         Nem! Nem teheted ezt! – emeltem meg a hangom, ahogy lassacskán kezdtem rájönni, hogy pontosan mit is jelentett ez. – Kurvára nem teheted meg ezt velem!

-         Nem tudok, mit csinálni értsd meg!

-         Értsem meg? Értsem meg, hogy cserben hagysz engem? Végre kijutottunk a világbajnokságra! Decemberben ott lettünk volna a jégtáncvilágbajnokságon! Képes vagy eldobni az álmainkat? – támadtam rá.

Könnyek mardosták a szemem, de megpróbáltam erős maradni. Próbáltam nem elgyengülni, a kedvenc reggelizőhelyemen, ami tele volt sok ismerőssel, mert az iskola legtöbb tanulója ide járt suli előtt, és suli után. Az asztalt bámultam, lelki szemeim előtt láttam magam, ahogy ott álltam a jégen teljesen egyedül és a közönség rajtam nevetett, amiért nem volt partnerem. Karesz nem tehette ezt velem! Nem hagyhatott cserben engem, a világbajnokság előtt 4 hónappal!

-         Választottatok már? – lépett hozzánk az egyik felszolgáló srác.

Nagy nehezen felpillantottam rá, megráztam a fejem, aztán Kareszra szegeztem a tekintetem, aki idegesen fészkelődött a széken.

-         Miért teszed ezt? Nagyon jól tudod, hogy mennyit jelent ez nekem!

Karesz volt a kezdetektől fogva a partnerem. Kis gyerekként kerültünk egy csoportba, a tanárunk pedig azonnal látta rajtunk, hogy mennyire össze illünk a jégen és tanácsolta, hogy ne csak szólóban táncoljunk, hanem párban is, mert együtt sokra leszünk képesek. Igaza is lett. Hosszú éveken keresztül Karesz, és én rengeteg díjat bezsebeltünk és ez idő alatt rengeteget fejlődtünk. Az évek alatt egyre közelebb kerültem az álmomhoz és amikor megnyertük az Európa bajnokságot, hirtelen kézzel fogható közelségebe került a világbajnokság. Hosszú idő után mi voltunk az első magyar jégtáncospár, akik megnyerték az Európa bajnokságot, és képviselhették Európát az első helyen. Most ez az álom, millió darabra robbant szét. Karesz nélkül nincs világbajnokság, nélküle nincsen semmi. Lehetetlenség találni valaki mást a helyére, akivel ugyanolyan összhangban tudtam táncolni, mint Karesszel.

-         Tudom Ella, de értsd, meg nem tudok mit tenni! Ha a szüleim azt mondják menni, kell, akkor menni kell.

-         Fogadjunk, hogy még csak meg se próbáltad!

-         De igen, próbálkoztam. Felvetettem, hogy maradok a nagyinál, de tudod milyenek a szüleim.

-         A szüleid végre elérték, amit akartak – pattantam fel a fogamat csikorgatva. – Végre elérték, hogy abba hagyd a táncot! Gratulálok nekik, tönkre tették az életemet!

-         Ne dramatizáld, túl kérlek!

-         Menj a pokolba Károly! – mértem végig dühösen. – Soha többé ne kerülj a szemem elé!

Álmaink szárnyánWhere stories live. Discover now