09. 14 (szerda) 07:00

426 24 5
                                    

Már félúton jártam a buszmegálló felé, amikor hirtelen leszakadt az ég és pillanatok alatt bőrig áztam. A gondosan begöndörített hajam, egy pillanat alatt lelapult, a kedvenc bundás pulcsim, teljesen átázott, még úgy is, hogy ész nélkül rohantam a buszmegálló felé. A fedett rész alá érve, dühösen bámultam fel a sötét viharfelhőkre, amik teljesen kitakarták a napot, ami induláskor még sütött. Az orrom alatt motyogva szálltam fel a buszra, felmutattam a bérletemet, aztán felpillantottam szabad helyet keresve. A busz közepe táján megpillantottam Eriket, így elindultam felé, próbálva nem elvörösödni a gondolattól, hogy bejöttem neki. Egész éjjel ez járt a fejemben és aludni se tudtam miatta, így elkezdtem nézni a Vámpírnaplókat, az első évad feléig jutottam, amikor elnyomott az álom.

-         Le szeretnél ülni? – pillantott fel Erik rám, mire feleszméltem a bambulásból. – Megáztál – állapította meg.

-         Na, nem mondod – vontam fel a szemöldököm és leültem mellé, mire odébb csúszott, hogy ne vizezzem össze. – Nem is értem miért lógok veled. Kocsid van, de nem vagy hajlandó értem jönni.

-         Mi vagyok én? Taxi? – röhögte el magát.

-         Miért, ha a csajod lennék, akkor se cipelnéd a fenekemet?

-         Ahhoz előbb a csajomnak kéne lenned – vigyorodott el. – Szóval, visszatérve a tegnapra.

-         Hm… - mosolyogtam szórakozottan és bedugtam a fülemet a fülhallgatómmal.

Erik oldalba bökött, majd kihúzta a fülemből a fülest, mire rápillantottam és elnevettem magam az ideges arca láttán.

-         Nagyon rosszba leszünk főnök!

-         Talán nem vagy biztos a megérzéseidben?

-         Hogy? – ráncolta össze a homlokát.

-         Azt mondtad Gergőnek, hogy szerelmes vagyok beléd. Talán kételkedsz benne?

Erik oldalra billentette a fejét, kitartóan fürkészte az arcomat, majd hirtelen felém hajolt, én pedig rémülten hőköltem hátra, ugyanis nem álltam készen csókolózni vele. Nem amíg vicc nélkül ki nem mondja, hogy szeretné, ha a barátnője lennék. Mert biztos voltam benne, hogy egyelőre csak szívta a véremet és lehet, hogy tényleg bejöttem neki, de nagyon kételkedtem abban, hogy járni akart velem. Hiába mondta azt tegnap, nem hittem én olyan könnyedén neki. Míg ezen agyaltam, Erik keze az arcomra simult, ujját végig futtatta a szemem alatti sötét karikákon, ami az éjszakai sorozatozás eredményei voltak.

-         Komolyan nem fogsz válaszolni?

-         Komolyan meg kell kérdezned a nyilvánvalót? – kérdeztem vissza csendesen, mire az ajkába harapott, aztán elégedetten mosolyogva hátradőlt.

Kényelmesebben elhelyezkedtem, egyik lábamat átvetettem a lábán, és kibámulva az ablakon, a gondolataimba merülve figyeltem, a busz ablakán végig folyó esőcseppeket.

14:00

-         Akkor holnap tali – öleltem meg Hannát mielőtt beléptem volna a csarnokba.

-         Rendicsek. Tanulj matekra – figyelmeztetett a holnapi matek dolgozatra.

-         Rendben – sóhajtottam kelletlenül és belöktem a csarnok bejárati ajtaját.

Lehúztam a kártyámat, majd odaléptem Erikhez, aki a lépcsőn ülve várt rám, lábánál a sporttáskája és éppen egy kakaóscsigát csomagolt ki. Mivel még időben voltunk, Erikát negyedre vártuk, ezért leültem mellé a lépcsőre és elővettem a matek füzetemet, hogy addig is tanuljak valamit.

Álmaink szárnyánTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang