Álmaink szárnyán

10.25 (kedd) 08:00

Majdnem halálra rémültem, amikor közvetlen a fülem mellett elkezdett üvölteni Michael Morrone, majd nem sokkal később elhallgatott és a Nickelback zenéje csendült fel. Kómásan próbáltam összerakni magamban a dolgokat és realizálni, hogy hol is vagyok pontosan, de csak addig jutottam, hogy minden porcikám fájt, a fejem szétrobbant, és izzadtam, mint állat. Úgy éreztem magam, mintha minden végtagomra 20 kiló terhet pakoltak volna, miközben ülő helyzetbe tornásztam magam és felvettem a folyamatosan csörgő telefont.

-         Haló? – szóltam bele, de aztán rájöttem, hogy hangosan semmit se mondtam.

Megköszörültem a torkom és újra próbálkoztam, de hang ezúttal sem jött ki. Fasza mégis, hogy a fenébe fázhattam meg ilyen váratlanul? Úgy, hogy még a hangom is elment?

-         Elli? Hol a pokolban vagy? Már vagy ezerszer hívtunk – szólt bele Erik dühösen.

-         Én – kezdtem, de csak valami nyekergés féle érkezett tőlem.

-         Szórakozol velem? Elli? Mi van? Hol vagy?

Idegesen próbálkoztam meg újra a beszéddel, de aztán kinyomtam a hívást és sms-t írtam neki. „Nincs egy deka hangom sem, fáj mindenem” „Baszki Elli. Hol betegedtél meg ennyire?” „Fogalmam sincs, de rohadtul szarul vagyok, de megérte, mert legalább újra Ellinek hívsz L” „Ne ezzel foglalkozz már most! Van otthon valaki, aki elvigyen orvoshoz? Vagy lelépjek?” „Nem kell, megoldom, itt van egy köpésre” „Biztos?” „Uhum. Kérlek, mond meg Hannának, hogy ne aggódjon, vagy majd megírom neki én”

Miután ezt elküldtem neki, már dőltem is vissza a párnák közé, és ahogy a fejem a párnát érte már el is aludtam.

10:00

Ijedten rezzentem össze a hirtelen jött hidegtől, ami a homlokomat érintette, a szemem kipattant és Erikre meredtem, aki folyamatosan morogva az orra alatt, próbálta lehúzni rólam a takarót, fogalmam sincs, hogy miért.

-         Persze elmegy ő az orvoshoz, én hülye meg hiszek neki, közbe meg itthon döglik negyven fokos lázzal – morogta idegesen.

-         Biztos nincs annyi – szólaltam meg, de a hangom olyan volt akár egy egércincogás.

-         Miért vagy ilyen felelőtlen Elli? – szegezte rám a tekintetét. – Nem zavar, hogy betegre aggódtam magam?

-         Miért? Ez csak egy kis megfázás – nyúltam a borogatásért. – Szóval ilyen Király Erik gondoskodó oldala.

-         Nem az én dolgom lenne! – csattant fel a kelleténél élesebben.

-         Akkor miért vagy itt?

-         A pokolba is nem tudom – nézett a szemembe elkeseredetten. – Szedd össze magad, elviszlek az orvoshoz – indult meg kifelé ott hagyva egyedül a rengeteg kérdéssel a fejemben.

Fintorogva rúgtam le magamról a takarót és nagy nehezen elvánszorogtam a szekrényemig, ahonnan kivettem a barackszínű melegítőegyüttesemet és egy fehér trikót, tiszta fehérneműt vettem ki a fiókból és a fürdőbe vonultam, hogy lemossam magamról az izzadságot. Minden egyes mozdulatért meg kellett szenvednem, a tüdőm folyamatosan égett, lábaim folyamatosan remegtek. Soha nem volt még, hogy egy betegség ennyire ledöntött volna a lábamról, igazából a napját se tudtam megmondani, hogy mikor voltam utoljára beteg. A kádba már nem volt erőm bemászni, pedig olyan jól esett volna a testemnek egy forró fürdő, mégsem bírtam rávenni magam, hogy belemásszak, csak ültem a kád szélén és próbáltam nem elaludni.