Kómásan kortyolgattam a kávémat és Eriket figyeltem, aki rutinosan szolgálta ki azokat a vendégeket, akik hétvégén is dolgoztak. Nekem nem lett volna türelmem hozzájuk, főleg, hogy egy öregember problémázott. Háromszor küldte vissza a kávéját Erikkel, mert nem olyan volt, mint azt ő szerette volna. Negyedjére aztán, már nem mert ellenkezni, mert neki is feltűnt, hogy milyen gorombán méregettem, gondolom láthatta rajtam azt is, hogy milyen fáradt voltam. És egy fáradt embernél nagyon hamar elszakadt a cérna, gondolom ezt az öreg is tudta, aki felém pillantgatva fizette ki a kávéját és sietősen elhagyta a reggeliző helyet.
- Elüldözted a haveromat – vádolt meg Erik és levágta magát velem szembe.
- Ezer bocsánat – mosolyogtam rá és körbe hordoztam a tekintetem a teljesen üres reggelizőben. – Hétvégén mindig ekkora a pangás?
- Aha, de később ugyanúgy telt ház lesz. Ez az unalmas szombat reggel, aztán 8-tól délig meg sem állunk – magyarázta. – Amint bejön Dóri, hazadoblak rendben?
- Busszal is hazamehetek – mondtam sokadszorra, de ő megint csak a fejét rázta.
- Az kell még, hogy busszal menj és elaludj!
- Nem szoktam elaludni – tiltakoztam. – Amúgy eszembe jutott valami – kortyoltam bele a kávéba és előrébb dőltem.
- Igen? Mi? – dőlt előre ő is.
- Hogy azt mondtad távol áll tőled a tánc!
- Ez így is van, de attól, hogy távol áll tőlem, nem azt jelenti, hogy nem is tudok táncolni – vigyorodott el.
Lesütött szemmel elröhögtem magam és hátra dőlve rácsaptam a meg korduló hasamra, majd tiltakozva megráztam a fejem, amikor Erik felállt.
- Most nem tudnék palacsintát enni – ráztam meg a fejemet, mire a magasba szaladt a szemöldöke. – Tényleg nem!
- Isteni finom sonkás sajtos croissant sül éppen – ajánlotta.
- Lehet, megkóstolom – mosolyodtam el.
- De ne szokj rá. Csak miattad van olyan palacsintánk – kiáltott hátra a pult mögül.
Kellett pár pillanat, míg a fáradt agyammal felfogtam, hogy Erik mit mondott. Először csak mosolyogtam, hogy miattam csináltak csak palacsintát, de aztán a mosolyom leolvadt és döbbenten kaptam fel az asztalon lévő étlapot és a palacsintákhoz érve megkerestem azt, amit mindig enni szoktam, de nem volt a töltelékek között. Csak hagyományos túrós, lekváros, kakaós és nutellás palacsintákat lehetett kapni, az enyémet nem. Erik 5 perccel később jött vissza, letett elém egy jó nagy croissant, majd leült velem szembe és kettétörte a sajátját. Orromat azonnal megcsapta a sajt és a sonka illata, a hasam pedig követelő hangot hallatott. Rácsaptam egyet, türelmet kértem tőle és a tekintetemet Erikre szegeztem, aki nyugodtan reggelizett, majd érezve, hogy őt figyeltem, felnézett és elvigyorodott.
- Nem eszel? Addig a jó, míg meleg.
- Miért csak miattam? Kilencedik óta ezt a palacsintát eszem! Rajta volt az étlapon!
- Igen valóban – biccentett szórakozottan. – Egy hónapig rajta volt, a főnök úgy gondolta kell valami újdonság, de az emberek maradtak a megszokottnál, viszont volt egy lány, aki minden reggel bejött és azt rendelt.
- Miért nem mondtátok, hogy már nincs? – pislogtam széttárva a kezemet.
- Gondolod volt hozzá szívünk? – nevette el magát. – Egyszer se nézted meg az étlapot, jöttél és rendelted a palacsintát. Fel se tűnt, hogy rajtad kívül senki sem eszik olyat?
KAMU SEDANG MEMBACA
Álmaink szárnyán
Fiksi RemajaA fiatal 17 éves tehetségesen jégtáncoló Pap Gabriellát cserben hagyja állandó partnere, éppen a világbajnokság előtt pár hónappal. Szerencsére a sors kegyes hozzá és elküldi neki Király Eriket, aki végzős a sulijában és nem mellesleg Ella báttya az...
