Álmaink szárnyán

09. 07 (szerda) 07:00

Na, ki volt az, aki hajnalban felkelt csak azért, hogy az egész házat felverve bocsánatkérő muffint süssön Eriknek? Igen, igen pontosan én. Felkeltem hajnal négykor csak azért, hogy sütit süssek Eriknek, azért, mert tegnap goromba voltam vele és azért is, mert felvertem álmából. Két tepsivel csináltam, az egyiket otthon hagytam a másikat pedig belepakoltam egy ételtartóba és azzal a kezemben indultam el a buszmegállóba. Erik nem volt a buszon, de meg se lepett, hisz mondta, hogy korán kellett kelnie.

A reggelizőhely tele volt, amikor beléptem, de az én helyem csodával határos módon üres volt, így gyorsan le is ültem és türelmesen megvártam, hogy jöjjön Erik felvenni a rendelésemet. Miközben vártam, a Hungert hallgattam, ujjaimmal az asztalon doboltam, lábam a zene ütemére mozgott, fejben pedig táncoltam, miközben az odakinti forgalmat figyeltem.

-         Helló főnök – köszönt nem sokkal később Erik és letette elém a palacsintát.

-         Légyszi ne – néztem fel rá könyörögve. – Én hoztam neked béke sütit – toltam felé a dobozt.

-         Nem is haragudtam – nevette el magát. – de azért köszi! Nem fog kárba menni. Jó étvágyat!

-         Köszi – mosolyogtam rá és hozzá láttam a reggelimhez.

Erikkel egy időben végeztünk, még bevitte a tányéromat és a bögrémet, aztán egymás mellett sétálva elindultunk az iskola felé.

-         Amúgy…

-         Igen?

-         Tegnap, vagyis ma… fél óráig beszéltél? Sajnálom, próbáltam figyelni rád, de elaludtam és inkább nekem kellett volna sütit sütnöm neked.

-         Ja, nem – kaptam el róla a tekintetem és zavartan elvörösödtem.

-         Akkor?

-         Elfelejtettem kinyomni, és már aludtam, amikor akkorát horkoltál, hogy ugrottam egy nagyot és rájöttem, hogy hoppá úgy maradt a telefon – magyaráztam és mindenhova néztem csak rá nem.

-         Ó értem – nevette el magát. – És elkezdted nézni a sorozatot?

-         Még nem, de tervben van – bólogattam.

Kevés sorozatot láttam, ami azt illeti. Jobban inkább az olyan sorozatok felé hajlottam, amiben volt tánc, így a Táncakadémia, az Egy lépés előre, a Rivaldafény ára és a Megtalálsz Párizsban nem volt számomra ismeretlen, viszont a korosztályom, nem igazán ismerte ezeket a sorozatokat. Ők ilyeneket néztek, mint a Vámpírnaplók, a Nagy pénzrablás, Hazug Csajok Társasága és a többi.

-         Hogyhogy nem láttad eddig?

-         Nem igazán van időm sorozatot nézni, Tv-t is csak nagyon ritkán nézek – haraptam az ajkamba, mire Erik kerekre nyílt szemekkel rám nézett.

-         Hogy csinálod?

-         Neked meg nincs Facebookot – nevettem el magam tiltakozva.

Erik vigyorogva bólintott, kinyitotta nekem az ajtót, majd megfogta a derekam és maga elé tolt. Meglepetten pillantottam le a kezére, de hagytam, hogy fél kézzel a derekamat ölelje.

-         Kit kell féltékennyé tenni? – kérdeztem suttogva és ránéztem.

-         Túl sok táncos filmet néztél – kuncogott fel. – Később találkozunk – mosolygott rám.