Álmaink szárnyán

11. 02 (szerda) 10:00

Miért nem jó egymás után kétszer is inni? Azért, mert piszkosul másnapos leszel. A tegnapelőtti még annyira nem is hatott meg, viszont a tegnap estinek meglett a hatása. Alig bírtam kikelni az ágyból, a világ forgott körülöttem, folyamatosan hányinger kerülgetett és ennek tetejében szétrobbant a fejem. Az ágy szélén ülve csipásan hunyorogva írtam vissza Hannának és megnyugtattam, hogy minden rendben van velem, miután elolvastam ez éjjel váltott üzeneteket. Nem is emlékeztem rá, hogy írtam neki, de ezek szerint valamikor felriadhattam az éjszaka és mindenkire ráírtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, mert magányos vagyok. Ez még annyira meg sem lepett, a legmeglepőbb az volt, hogy akire ráírtam az vissza is írt nekem, így valamikor hajnali kettő körül párhuzamosan szenvedtem Hannának, Dávidnak, Kittinek, Kolosnak, Biusnak, Gergőnek és Eriknek. Az utóbbival csak annyi volt a baj, hogy ezerszer szerelmet vallottam neki és arra kértem, hogy bocsásson meg nekem. Ő is írta, hogy szeret, de csak szerintem le akart rázni engem, mert miután megnyugtatott, hogy szeret elköszöntem tőle és aludtam tovább. A szám szélét rágcsálva gondolkodtam azon, hogy kéne-e neki írnom, hogy bocsánat az este miatt vagy pedig tegyek úgy, mintha mi sem történt volna. Egyáltalán az ember bocsánatot szokott azért kérni, mert részegen szerelmet vallott vagy ezerszer?

-         Csá. Jöttem megnézni, hogy élsz-e még, vagy már belefulladtál a cukorba – lépett be a szobámba Kolos és kíváncsian körbe hordozta a tekintetét. – Különös, azt hittem, hogy csajos szobád van, de ez tetszik – szólalt meg, amikor nem talált kötözködni valót.

-         Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet – kaptam fel egy párnát és hozzá vágtam.

-         Mennyire vagy szarul? – kérdezte kíváncsian.

-         Semennyire – hazudtam azonnal. – Miért?

-         Valami érthetetlen oknál fogva élvezem a társaságodat és arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamerre. Csak délután megyünk haza és bár imádom nagyiékat, de jó lenne nem a négy fal között lenni egész nap.

-         Össze kapom magam és felőlem mehetünk – vágtam rá ugyanolyan unottan, mint ő.

-         Csodás. Lent várlak!

Amint kiment a szobámból minden erő elszállt belőlem és az ágyon elterülve egy hatalmasat sóhajtottam. Igazából nem sok erőt és kedvet éreztem ahhoz, hogy emberek közé menjek, de valahol mélyen jól esett, hogy Kolos velem akart lógni így eszembe se volt lemondani. Adtam magamnak pár perc pihenőt, aztán kimásztam az ágyból és szélesre tártam a szekrényemet. Nem sokáig agyaltam azon, hogy mit vegyek fel, előkerestem a fekete magasított derekú farmeremet és egy bordó hosszú ujjú pólót, majd a fekete szőrmés mellényt, hozzá pedig a fekete Converse cipőmet. Gyorsan elvégeztem a reggeli rutinomat, majd felöltöztem, kifésültem a hajamat, feltettem egy kis sminket, aztán útra készen lebaktattam a konyhába, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a folyamatosan korgó gyomromat. Biztos voltam benne, hogy ha eszek valamit kidobom a taccsot és nem igazán szerettem volna még egyszer rókázni.

-         Nem fogsz fázni csak egy mellényben? Nagyon hideg van kint – fürkészett Erika aggódva.

-         A kabátomat összekentem – húztam el a számat. – A többi pedig nem megy a szettemhez.

-         Jesszus nagyon csaj vagy – nyögött fel Kolos. – Inkább befagyasztod a segged, minthogy felvegyél egy normális kabátot. Ész!

Összehúzott szemekkel dühösen méregettem, majd megrántottam a vállam és várakozásteljesen meresztettem rá a szememet. Kolos vigyorogva állt fel, majd odébb lökve levette a fogasról a kabátját, belebújt majd lehajolva felvette a cipőjét. Zsebre dugott kézzel vártam rá, majd a hasamra tapasztottam a kezem, amikor az őrült módon korogni kezdett.