Álmaink szárnyán

11. 04 (péntek) 07:00

Ma van a születésnapja. Amint reggel felébredtem ez volt az első gondolatom, ma Erik betöltötte a 19-et és miattam nem lesz igazi a születésnapja. A közösségi oldalakon teljesen szétszedték őt a múltja miatt, elő kerültek a régi hamis barátok, akik nem vágytak másra csak figyelemre. Zsolti szerint Erik azóta a kezébe se vette a telefonját és szokatlanul nyugodt volt. Nem dühöngött, még csak fel sem emelte a hangját, csendes volt és minden idejét Benivel töltötte. Megértem. Szerette volna elkerülni a feltűnést, amíg a dolgok nem rendeződnek. Gondolataimból az előttem elsuhanó busz rángatott vissza, aki átgázolva a hatalmas tócsán olajos vízzel hintette tele a fehér kabátomat és a nadrágomat.

-         Seggfej – ordítottam a busz után, ami amúgy elvitt volna a suliba.

Idegesen szorongatva a mobilomat a menetrendhez léptem, hogy megnézzem, mikor megy a következő, de pechemre nyolc óra előtt egy se ért volna be a suliba. Három lehetőségem volt, hazamegyek és bevitetem magam nagyiékkal, felhívom Gergőt, hogy vigyen be, vagy pedig Dávidot zaklatom. Ha hívtam volna őket, mindhárman azonnal ugrottak volna, de ismerve a vezetési stílusokat Gergővel értem volna be a leghamarabb. Csakhogy mire őt felébresztem, és mire összekapja magát, átverekedi magát Pesten, ott tartok, hogy simán papa is bevihetne a saját kis lassú tempójával. Míg ezen agyaltam, az időm, hogy beérjek csengetésre vészesen fogyott, ám ekkor egy kocsi állt meg mellettem és lehúzódott az anyósülés felőli ablak.

-         Elvigyelek? – kiáltott ki Ernő, Erik édesapja.

-         Igen, köszönöm – bólintottam hálásan és sietve beszálltam a kocsiba.

-         Ugyan, szívesen elviszlek bármikor. Lekésted a buszt?

-         Inkább nem állt meg – húztam el a szám és kibámultam az ablakon. – Hogy van Erik? – kérdeztem hosszas hallgatás után.

Ernő a szeme sarkából rám pillantott, én pedig kényelmetlenül fészkelődni kezdtem a kutató tekintete miatt. Fogalmam se volt, hogy Erik mondott-e bármit a szüleinek, hogy beszélgetett-e velük egyáltalán. Lehet, hogy a szülei csak a netről értesültek arról, hogy a múlt meg lett bolygatva miattam.

-         Nagyon sajnálom! Tudom, hogy minden az én hibám és most miattam Eriknek fel lett bolygatva a múltja! De tudnia kell, hogy soha nem akartam őt bántani, nem akartam magammal rántani a szarba – szakadt ki belőlem. – Tudom, hogy rengetegen vannak, akik elítélnék őt a múltja miatt, de engem nem érdekel a múltja! Szeretem őt, de mindent elcsesztem, amikor nem voltam vele őszinte és nem mondtam el neki, hogy a maga testvérével csalta meg anyám apámat évekkel ezelőtt.

Tessék, megint kimondtam! Sápadtan tapasztottam a számra a tenyeremet, szememet szorosan behunytam, a könnycseppek pedig végig folytak az arcomon forró nyomot hagyva maguk után. Észre se vettem, hogy mikor álltunk meg, de amikor kinyitottam a szemem, a Lidl parkolójában voltunk. Hogy mondhattam el pont neki? Erik apjának és annak az embernek a testvérének?

-         Mondtam neki, hogy ne tegye, hogy nem lesz jó vége, de nem hallgatott rám – szólalt meg Ernő.

-         Maga tudott róla? Honnan tudta? Honnan ismeri a családomat? – szegeztem rá a tekintetem.

-         Erik még mindig nem mondta el igaz? – mosolyodott el halványan. – Ez most nem fontos Ella! Inkább meséld, el kérlek, hogy mi történt. Erik nem beszél velem.

Egy mély levegőt véve mindent elmondtam Ernőnek nem hagyva ki egy részletet sem. A hangom jó párszor elcsuklott, és rengetegszer meg kellett állnom, hogy megnyugodjak, de életemben először megosztottam a fájdalmamat Erik édesapjával. Végre kimondtam az évek óta féltve őrizgetett titkomat, hogy mi miatt ment tönkre a kapcsolatom anyával. Ernő egyszer sem szakított félbe, időnként bátorítóan megveregette a karom és bement nekem a Lidlbe vizet és ebédet venni, hiába tiltakoztam, hogy nem kell. Jócskán elmúlt nyolc óra mikor Ernő leparkolt a kocsival a suli előtt, ami azt jelentette, hogy nyakig benne voltam a szarban. Már épp kezdtem visszanyerni az igazgató bizalmát, erre tessék lekéstem az első órát. Még szerencse, hogy nem matekkal kezdtem, hanem tesivel. Gábor biztos nem fogja leszedni a fejemet, vagy ki tudja, szerinte ellustultam és rám férne pár év edzőterem.