Álmaink szárnyán

09. 23 (péntek) 09:30

Az elmúlt pár nap során olyan voltam, mint egy időzített bomba. Erik kijelentése után minden egyes percben arra vártam, mikor fog megtörténni, folyamatosan feszült voltam egyszerre vártam és nem vártam azt a pillanatot, amikor a dolgok olyan fordulatot vesznek. De hiába keltem minden reggel és feküdtem le minden este ezen, gondolkodva, Erik nem mutatta annak jelét, hogy ő le akarna velem feküdni. Valószínűleg csak én gondoltam túl komolyan a hétfői kis flörtölésünket a büfénél. A próbák során akárhányszor hozzám ért, elektromosság cikázott át a testemen és szerintem ő is érezte rajtam, hogy mennyire ideges és izgatott voltam akárhányszor hozzám ért. Sőt szerintem jól is szórakozott rajtam, mert elég gyakran rajtam felejtette a tekintetét és úgy mosolygott, mint, aki élvezte a szenvedésemet. Persze biztos én is jó szórakoztam volna, ha nekem kellett volna néznem, ahogy ő szenved. Merengésemből, a felvillanó telefonom zökkentett ki, ami az asztalon hevert, tisztes távolságba tőlem, hogy a matek tanár ne is gondolhassa azt, hogy a telefont nyomkodtam az óráját. Az ajkamba harapva pillantottam a telefonomra, összehúzott szemekkel fürkésztem a kijelzőt megpróbálva kivenni, hogy vajon ki írhatott. Amikor aztán sikerült elolvasnom, hogy az üzenet küldője nem más volt, mint Horváth Dávid, először azt se tudtam mit reagáljak. Csak pislogtam bambán, aztán a telefonért nyúltam és megnyitottam az Instagramm üzenetét.

Szia, Ella! Gondolom már láttad te is, hogy megírtam a Forgószélnek a folytatását, a Szélcsendet és hamarosan pontosabban a jövőhét folyamán szeretném felvenni hozzá a klipet. És mivel ez egy folytatás, így nyilvánvaló, hogy a klipben az a lány fog szerepelni, aki az elsőben is szerepelt. Volna kedved megint együtt dolgozni velem?

-         Úristen – csúszott ki a kelleténél hangosabban a számon, majd azonnal a szám elé kaptam a kezem.

Nem kellett felnéznem ahhoz, hogy tudjam a matektanár engem nézett. A levegő megfagyott, az osztálytársaim a nyakukat behúzva ültek, Hanna mellettem idegesen pillantgatott rám, majd a tanárra, én pedig összeszedve a bátorságomat felnéztem a matektanárra, akinek jegeskék szeme most szikrákat szórt felém.

-         Remélem az egyenletek nyűgözték le ennyire – mordult rám, mire elhúztam a szám és leraktam az asztalra a telefont.

-         Elnézést tanárnő. Csak jó hírt kaptam…

-         Kitalálom. Megint beválogatták valami hülye klipbe.

Nem kellett volna válaszolnom, jobban tettem volna, ha csendbe maradok, és nem vágom magam alatt a fát, de nem tudtam féket tenni a nyelvemre. Ahhoz túlságosan boldog voltam, hogy elhallgassak egy olyan tényt, hogy Horváth Dávid megint velem akart dolgozni.

-         Nem ezúttal Dávid keresett fel, hogy szerepelnék-e a folytatásban – mosolyodtam el boldogan.

-         Pap Gabriella, hogy merészelsz ilyen szemtelenül válaszolni? A helyedben már rég a számra ültem volna, és nem provokáltam volna tovább a tanárt! Biztos lehetsz benne, hogy ha továbbra is ilyen lesz a hozzáállásod nem foglak átengedni, aztán majd az akácfa alatt tanulhatsz a pótvizsgára!

Teljesen ledermedve hallgattam a tanár kirohanását, és még akkor is csak bámultam, amikor a tanár kiviharzott a teremből. A többiek azonnal felengedtek és körém gyűltek. Repkedtek a levegőben a szidalmak és a beszólások, valaki elindította a hangfelvételt, amit készített, amin mindenki elkezdett röhögni. Kivéve én és Hanna. Mindketten emlékeztünk arra, hogy kilencedikben mivel járt az, hogy megzavartam a matek tanár óráját. Apu szobafogságra ítélt, és egy hónapig nem engedett jég táncolni még úgy sem, hogy tudta versenyem lesz, amire készülnöm kellett. Végül az egy hónapnyi kiesés miatt, még a dobogóra se kerültem. Szégyenszemre, a sok dobogós helyezett után ott voltam valahol a közepe tájékán.