Álmaink szárnyán

11.13 (vasárnap) 00:00

A végzősök bulija csak 11-ig volt engedélyezve, utána megjelent Gábor és feloszlatta az egészet, de mi még nem szerettünk volna hazamenni, így bevetettük magunkat a Fröccsteraszra, hogy végre igazán bulizzunk egy nagyot. Nem sokan mentünk, csak a kemény mag, vagyis Erik, Zsolti, Hanna, Kitti, Jázmin, Roxi, én és még pár végzős srác. A csajokkal együtt leültünk az egyik asztalhoz, míg a fiúk elmentek inni, venni. Én úgy döntöttem, hogy ma nem iszok, ezért csak egy alkoholmentes sört kértem. Nem szerettem volna, ha a ma este úgy végződik, hogy csak beájulok az ágyba. Még tisztán emlékeztem arra, hogy mit mondott Gergő, hogy miért akadt ki, amikor megtudta, hogy Erik megkért táncoljak vele a szalagavatón. Azt mondta, hogy utána szobára fog vinni, ami amúgy akkor se lett volna ellenemre, most viszont pláne nem. Ezért szerettem volna józan lenni teljesen és bíztam benne, hogy ő is az marad.

-         Ki énekel most? – kérdezte Kitti a nyakát nyújtogatva, hogy rá lásson a színpadra.

Én is elkezdtem figyelni a színpadot és széles vigyor terült el az arcomon, amikor felismertem a srácokat, akik állták a piámat a buliban. Jó szerintem pont nem jófejek voltak, hanem csak le akartak itatni, de ettől függetlenül megszerettem őket.

-         Hú, nem rosszak – kuncogott Roxi.

-         Te nem őket ismered? – bújt közelebb hozzám Kitti hízelegve. – Nincs kedved bemutatni minket egymásnak? Olyan magányos vagyok – szorította a mellkasára a kezét.

-         Nem tudom, hogy oda lehet-e menni, mármint testközelbe – pillantottam a színpad felé, aztán a vállamat megvonva megfogtam Kitti kezét és felhúztam a padról. – Jössz? – kocogtattam meg Hanna vállát, aki folyamatosan a telefonját nyomkodta.

-         Nem maradok, nehogy a srácok megijedjenek, hogy eltűntünk – áldozta fel saját magát.

-         Minden oké? – hajoltam le hozzá.

-         Persze – mosolygott rám és gyorsan lezárta a telefonját, de még láttam, hogy Gergővel beszélt.

Zavartan kapkodtam a tekintetem Hanna és a telefonja között, majd úgy döntöttem kivárok. Mintha mi sem történt volna rámosolyogtam és Kitti kezét fogva bevetettem magam a tömegbe. Nem jutottunk messzire ugyanis a srácok olyan dalt kezdtek énekelni, amit mindketten szerettünk így táncoltunk három percet és csak aztán mentünk közvetlen a színpad elé. Kitti olvadozva kapaszkodott belém, tekintete ide oda járt a srácok között és engem faggatott, hogy szerintem melyik a legjobb és melyik az, aki a legtökösebb. Elsőre simán rávágtam volna, hogy Soma, hisz ő volt a leghelyesebb, de tudtam, hogy ő a legvisszahúzódóbb a bandában, így végül Alex nevét mondtam ki hangosan. Pont, akkor, amikor a zene elhallgatott, így Alex a nevét hallva felkapta a fejét, majd a tekintete megállapodott rajtam és elvigyorodott.

-         Drága hölgyeim és uraim. Most tűnt fel, hogy egy igazi hírességet köszönthetünk köreinkben – hajolt a mikrofonhoz, én pedig rémülten kikerekedett szemekkel hadonásztam, hogy hagyja abba. – Ez a leányzó itt elől, hamarosan képviseli hazánkat a jégtáncvilágbajnokságon és ha rajta áll el is hozza az első helyet. A következő dalt ennek a lánynak és a mellette álló szépségnek küldjük.

Megnyugodva elnevettem magam és Kittibe karolva végig énekeltem az egyik legismertebb dalukat, a Harcost, aztán a srácok elköszöntek, Alex pedig intett a fejével, hogy menjünk hátra velük.

-         Kijózanodtál már?

-         Totálisan – biccentettem. – Azóta nem is ittam – vallottam be, mire elnevették magukat.