Két veszekedésen is túl voltam már a nap folyamán. Veszekedtem reggel egyet apuval, aki nem akart elengedni a buliba, még úgy sem, hogy már semmi bajom nem volt, aztán felhívtam a dokimat, aki szintén leteremtett engem, ugyanis addig kellett otthon maradnom, amíg be nem szedtem az antibiotikumot. Nos, abból még volt két szem, de végül sikerült meggyőznem, hogy ő meg győzze meg apumat, hogy engedjen el engem az esti buliba. Végül nagy küzdelmek árán, Erikával karöltve sikerült rávennünk apát, hogy engedjen el, azzal a kikötéssel, hogy legkésőbb hajnal kettőkor már itthon kellett lennem. Húztam egy kicsit a számat, de rá kellett jönnöm, hogy voltaképpen még jól is jártam. Más tinik szülei, leszögezték, hogy 11-re legkésőbb éjfélre otthon kellett lenniük, így én még szerencsés is voltam a hajnali két órámmal. Mire sikerült meggyőznem mindenkit arról, hogy jól vagyok, már ott volt az idő, hogy nekiálljak készülődni. Dáviddal szerettünk volna olyan jelmezt magunknak, amivel kitűntünk a többiek közül és nem olvadtunk be, így hosszas latolgatás után, megegyeztünk, hogy görög Isteneknek fogunk öltözni. Én Aphrodité lettem, halványkék ruhám volt, kagylókból kirakva, hajamba kék virágkoszorú, karomon indaként felfutó karkötővel, amit enyhén túlzásnak éreztem, de tökéletesen ment a szettemhez. Őszintén megvallva a tükörben szemlélve magam tényleg úgy éreztem magam mintha én lennék Aphrodité, a szerelem istennője, aki a habokból emelkedett ki. A sminkemet ezúttal magamnak készítettem és büszke voltam, hogy elsőre sikerült a tusvonal és a szemhéjamat is sikerült megcsinálni egy oktatóvideó segítségével.
- Édesapád rád se fog ismerni – mosolygott rám Erika és leengedte a telefonját, amivel eddig képeket csinált.
Még egyszer végignéztem magamon, aztán felkaptam a fehér kistáskámat, amibe csak a legszükségesebbeket tettem, magamra kanyarítottam a fehér kosztüm felsőmet és kiléptem a szobámból. Apu amint meghallotta a közeledő léptünknek a hangját, máris a lépcsőnél termett és kikerekedett szemekkel rám nézett.
- Erről nem volt szó – nyögte ki amint megtalálta a hangját.
- Apu ez már nem általános sulis farsang – nevettem el magam és elé érve megpusziltam az arcát. – Felnőttem, decemberben bármilyen hihetetlen is, de betöltöm a 18-at.
- Jó, de ezt tiltja a szabályzat – köszörülte meg a torkát.
- Milyen szabályzat?
- Természetesen az enyém, amit a születésed pillanatában írtam, te pedig megígérted, hogy sose nősz fel – bizonygatta.
- Szeretlek apu – néztem a szemébe a könnyeimmel küszködve.
- Én is téged tökmag, érezd jól magad, nem mindennap mozog az ember hírességek körében – simogatta meg a hajamat.
Rámosolyogtam, aztán az ajtó felé pillantottam, mert csöngettek és ezzel egy időben a telefonom is megrezzent így tudtam, hogy Dávid megérkezett. Erika sietett ajtót nyitni, addig én elbújtam, hogy Dávid ne vegyen észre engem.
- Bocsi ne haragudj, egy kicsit meg csúsztunk, Ella még készülődik – magyarázta Erika.
- Ugyan semmi probléma – mosolyodott el Dávid és átnyújtott egy üveg bort nekik.
Ez idő alatt a rejtekhelyemről alaposan meg tudtam szemlélni Dávid páncélját, testhez álló bőrszínű nadrágját és a fehér palástját. Az öv tartójába oda volt tűzve a villám, amit Percy Jackson szerzett vissza neki a filmben. Igen Dávidnak sikerült szinte teljesen levennie Zeusz karakterét, már csak a szakáll hiányzott neki.
أنت تقرأ
Álmaink szárnyán
أدب المراهقينA fiatal 17 éves tehetségesen jégtáncoló Pap Gabriellát cserben hagyja állandó partnere, éppen a világbajnokság előtt pár hónappal. Szerencsére a sors kegyes hozzá és elküldi neki Király Eriket, aki végzős a sulijában és nem mellesleg Ella báttya az...
