" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Karim úr távoztával szinte minden megváltozott. Az üres lakásban felfutottam a lépcsőn és szapora mozdulatokkal nyitottam ki a szekrényt. Kerestem magamnak egy kényelmes farmernadrágot, egy pólót és egy vastagabb szél dzsekit. Az ősz beköszöntével sajnos eltettem a nyári ruhákat, és a melegebb ruhák kerültek elő. Ahogy öltöztem, remegett a kezem. Ez mindig akkor történik, amikor tudom, hogy hibát követek el. Eldöntöttem, elhatároztam, hogy utána megyek. Tudom, hogy rossz ötlet és nem tudom, hogy mi történne akkor, ha lebuknék. Minden bizonnyal kiabálna velem. Dühös lenne, talán hosszú ideig szóba sem állna velem. Ahogy teltek a percek, úgy a szívem is egyre gyorsabban vert. Tudtam, hogy hibát követek el. A picsába! Lesütöttem a szemem, kinyitottam a bejárati ajtót, majd gondosan bezártam. Dühös voltam magamra, hiszen visszaéltem Karim úr bizalmával. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor saját kulccsal ajándékozott meg engem. Ahogy megnyomtam a lift gombját, csak rá tudtam gondolni. Furcsa, hogy az emlékek néha filmként játszódnak le előttünk. Érdekes és ijesztő a gondolat ami hozzáköt. Úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok. Úgy éreztem, hogy minden amit iránta érzek, puszta rajongás és szerelem. Miközben a lift lefelé haladt, láttam magam előtt a mosolyát. Neki volt a legszebb mosolya a világon.
A taxi hátsó ülésén ültem, amikor a magas ház mély garázsából kettő darab fekete terepjáró hajtott ki. Sötét volt, ezért ahogy távolodtak csak a fényszóró fényét láttam. - Követné őket, kérem? Ha lehet, ne feltűnően - telefonomat szorongatva hátra dőltem az ülésen és próbáltam visszatartani a kövér könnyeimet. Éreztem, hogy amit teszek az nagy hiba. Hátba szúrom a férfit, akit szeretek. Hátba szúrom, miközben tudom, hogy ezt gyűlöli a legjobban. Visszaélek a bizalmával, titokban a nyomába eredtem. Utáltam magam. Ahogy a taxi követte az autókat, minden percben arra gondoltam, hogy bárcsak máshol lennék. Távol, egy messzi szigeten...vele. Helyette késő este utána mentem, hogy megtudjam a titkot, amit nem mond el nekem. Ahogy haladtunk előre, a szívem őrült tempóban vert. A terepjáró felhajtott egy munkás gépekkel kitaposott útra és egy építészeti területen áthajtottak. Sötét volt, de az autók nagy port kavartak. A sofőr tanácstalanul felém pillantott, de én mondtam, hogy menjen előre. Utunk egy magas épület felé vezetett. Minden bizonnyal egy garázs lesz belőle, hiszen oldalt felhajtott a két terepjáró. - Itt álljon meg, kérem - hevesen dobogó szívvel kifizettem az árát, de nem szálltam ki azonnal.
- Biztos benne, asszonyom? Itt egy magán építés folyik - tanácstalanul bólintottam. Nem voltam biztos a dolgomban, de mostmár nem hátrálhatok meg. Nagyot nyelve megköszöntem a fuvart, majd halkan kiszálltam az autóból. Lépcső vezetett a nyílt teres emeletre, ezért felsóhajtottam. Zsebre helyezett kezekkel megindultam a lépcső felé. Sötét volt, ezért telefonommal világítottam meg a fokokat. Ahogy egyre csak felfelé haladtak, azon járt az eszem, hogy Karim úr utálna, ha ezt megtudná. Haragudna rám, talán szóba sem állna velem. Egyre feljebb haladtam, a bátorságom pedig elillant. A szél fújt, hajamat az arcomba fújta, miközben rendre intettem a tincseket. A szélnek különleges hangja volt. Süvített, ahogy rálátást kaptam az egész városra. Nem tudom, hogy hol vagyok, de az esti kilátás gyönyörű volt.
