" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- A Badass és a Bloods banda pár embere került összetűzésbe, Karim úr. A környékük híres a kokain fogyasztásról, mindkét banda ezzel üzletel. Amit megtudtam az az, hogy fényes nappal nézeteltérésük volt. Minden bizonnyal úgy gondolták, hogy egy könyvtárban kevesebb zajt csapnak, mint a nyílt utcán. Nem akarták felkelteni az utcát és magukra hívni a rendőrök figyelmét. A nézeteltérés miatt lövöldözni kezdtek, Leyla pedig rosszkor volt rossz helyen. A jó hír viszont az, hogy eltávolították a lövedéket, Leyla pedig túlélte - magamhoz tértem, de nagyon homályosan láttam. Hallottam Salim hangját, de nem tudtam eldönteni, hogy álmodok, vagy ez a valóság. Valaki a hajamat simogatta, de nem tudtam, hogy ki. Érintése finom volt, és megnyugtatott. Kicsiket pislogtam, hogy jobban szemügyre tudjam venni a szobát. Egy klinikán voltam, a szoba pedig modern volt. Rosszul éreztem magam, de minden perc elteltével jobban emlékeztem mindenre. Salim szerint egy banda összetűzésbe keveredett, mi pedig rosszkor voltunk rossz helyen. Eddig a pillanatig nem ismertem a város ezen részét. Azt tudom, hogy Karim úrnak is vannak piszkos ügyei, szóval számára és Salim számára ez hétköznapinak tűnik. Nekem azonban nem. Nagyokat pislogtam, majd a bekötözött seb felé pillantottam. - A műtét sikeres volt, Leyla - Salim úr mellettem állt, de én nem őt akartam látni. Mikor oldalra pillantottam, megláttam őt, ahogy egy széken ül és néz maga elé. A látásom kitisztult, szagokat is jobban éreztem. A gyógyszer csöpögött az infúzióban, miközben tudatosult bennem az, hogy meglőttek engem. - Magukra hagyom önöket. Az ajtó előtt leszek! - Salim félve pillantott Karim úr felé, ezért biztos voltam abban, hogy ő nagyon dühös. A puha ágyon fekve nem tudtam levenni róla a szemem. Nem tudtam, hogy mit mondjak, ezért megköszörültem a torkomat.
- A könyveket kivette Salim? - kérdésem hallatán, Karim úr felém pillantott. Kicsit közelebb hajolt, majd megdörzsölte az arcàt, és így szólt;
- Golyót kaptál, és neked az a legfontosabb, hogy kihozta e a könyveket? - mosolyogni akart, de láttam rajta, hogy nem boldog. Én sem voltam az, de bele akartam vinni egy kis viccet is.
- A Rómeó és Júliát választottam!
- Az ő szerelmük végzetes.
- Salim is ezt mondta - összehúzott szemekkel felültem, Karim pedig közelebb hajolt hozzám. Mélyen a szemembe nézett, de nem tudtam, hogy mit akar. Visszafogta magát. Valami vissza tartotta, pedig tudom, hogy közeledni szeretne.
- Kiderítem, hogy melyik banda volt és kivégzem az összeset. Egy sem marad ép lábon - hátra dőlt a széken, majd összefonta maga előtt a karját. - Nagyobb bajod is eshetett volna, jézusom - tenyerébe temette az arcát, közben alaposan kifújta magát. - Ez történik, ha nem vagyok melletted.
- Ha mellettem lett volna, talán maga is lövést kapott volna.
- Inkább én mint te - és ekkor szinte lassított felvételben láttam, hogy megindul az ajtó felé, majd becsapja maga után azt.
