" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- A múltkor kicsúszott a szádon, hogy nem kapsz tőlem elég figyelmet. Az a helyzet, hogy beláttam ezt a hibámat, ezért kérlek hagyd, hogy helyre hozzam - Abu Dhabi egyik legszebb negyedében, a szakadó hóesésben sétáltunk. Szilveszter napján az emberek kivonultak a nevezetes terekre, hogy együtt ünnepelhessék az újév kezdetét. Tudtam, hogy Leyla még nem volt ilyen rendezvényen, ezért vállát átkarolva magamhoz húztam őt. Az emberek között sétálva újra elfelejtettem a sok problémát, ami engem érintett. Nem érdekelt Makhmut, és nem foglalkoztam a bosszúmmal. Leyla és a randevúnk a tudtomra adta azt, hogy mi az a dolog, amit sikerült elfelejtenem. - Igazad volt abban, hogy másra sem gondoltam, csak a bosszúmra - híres épületek előtt ácsorogva vele szembe fordultam és mélyen a szemébe pillantottam. Arcán láttam, hogy megnyugodott és meg is bocsátott nekem.
- Örülök, hogy végre belátod! Bár meglep, hogy ennyire nyugodt vagy. Megkérdezhetem, hogy mi miatt? - fehér szőrme kesztyűbe rejtett kezét a forró csoki köré fonta és szaporán pislogott. Késő este volt. A város és a hatalmas park környéke ma este zsúfolt volt. Mindenhol árusok voltak. Forró kávét, teát és kürtös kalácsot is árultak. Jó érzés volt nézni, hogy az év utolsó napján az emberek egy cél érdekében léptek ki ide. Ünnepelni akartak. Búcsúzni az évtől és fogadni az újat. Ez mindig így szokott lenni. Leyla ma este gyönyörű volt. Hófehér szőrme kabátot, vastag fülvédőt és térdig érő csizmát viselt. A hó hatalmas pelyhekben esett a sötét hajára. Ettől pont úgy nézett ki, mint egy angyal. Egy hó angyal.
- Megtudtam valamit, ami sok mindent megváltoztatott. De ezen a randin nem szívesen beszélek erről - a legközelebbi boltíves híd felé sétáltunk. Leyla csendben taposta a havat, láttam rajta, hogy nyitott és valóban kíváncsi rá. Miközben megtámaszkodtam a szürke híd felületén, a hatalmas befagyott tavat figyeltem és a mögötte magasodó épületeket is. Magas lámpa világított a fejünk felett, ezért mindent alaposan beláttunk. Romantikus volt. Szép volt és jól éreztük magunkat.
- Szeretném tudni - ölelésembe bújt, majd megborzongott. - Ölelj közben szorosan - suttogta a magas épületeket kémlelve. - Melyik is a lakásunk? - hunyorgott, próbálta kitalálni, hogy melyik messzi lakásban lakunk mi. Elnevettem magam, majd ujjammal balra mutattam.
- Azt hittem, hogy ennyi idő után tudod. Balról a második magas épület.
- Innen ritkán látom! - mentegetőzött mosolyogva. - Hihetetlen, hogy milyen szép életet adtál nekem - simogatta a kézfejemet. - Nagyon boldog vagyok melletted, Karim - fordult teljes testtel felém. Mosolyt erőltettem magamra.
- A te boldogságod nekem mindennél többet ér. A lényeg, hogy a csillogás, amit a szemedben látok, soha ne tűnjön el - megcirógattam az arcát, miközben sóhajtva válaszoltam a kérdésére. - Egy olyan dolgot tudtam meg, ami mindent megváltoztat. Salim és az embereim kiderítették, hogy valaki áll Makhmut mögött. Nem Makhmut az ellenségem, hanem az a valaki, aki mögötte van és irányítja őt - lesütöttem a szemem és nem tudtam, hogy mit mondjak. Megijesztett a tudat, hogy van valaki, aki ártani akar nekem. Ugyan azt éreztem, mint az elején. Nem tudtam, hogy ki az illető. Annyit tudtam, hogy Makhmut egy bábú, aki teljesíti a parancsot.
