" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Nem Karim akarata miatt, hanem a saját döntésem miatt sétáltam le késő este a büfébe. Szívem és lelkem is úgy érezte, hogy egy kis magányra van szüksége. Nem Karim úr miatt, hanem saját önmagam miatt döntöttem így. Az eltelt nap aláírta nekem azt, hogy az életben bármi megtörténhet. Léphetünk ismeretlen utakra úgy, hogy közben nem is tudunk róla. Egy apró döntés, egy kicsi szó miatt megváltozhat az egész életünk. És későn jöhetünk rá arra, hogy akik végig mellettünk voltak, azok hazugok és nem mondanak igazat. Fájt a fejem és folytak a könnyeim. Lelkem reszketet, és gyengének éreztem magam. A húgom járt a fejemben. Egymás után játszódott le a fejemben a jelenet, amikor Karim úr a lábam elé dobta azokat a képeket. Abban a pillanatban kiszakadt a szívem. Nem akartam engedni a valóságnak, nem akartam, hogy fájjon. Tiltakoztam ellene. Azt gondoltam, hogy az én húgom nem tenne ilyet. Azt gondoltam, hogy Makhmut nem lehet szabadlábon, hiszen börtönben van. Ezek szerint minden hazugság lenne? A húgom megjátszotta magát, anyám pedig titokban azzal a gazemberrel találkozgat? Egy hazugság áldozata lennék? Könnyes szemmel lesütöttem a szemem, kezemet pedig a mellkasomra simítottam. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Elraboltak, ami ellen nem tudok tenni. Közben megtudtam, hogy az életem, amit éltem, hazugság. Undorodtam ettől az érzéstől. A legrosszabb pedig az, hogy ez ellen nem tudtam mit tenni.
Sírva felkaptam a fejem, hiszen valaki megállt mellettem. Salim összefonta maga előtt a karját, majd az érintetlen forró tea felé szegezte tekintetét. Felvontam a szemöldökömet, ő is ezt tette. A bögre felé pillantottam, ő szintén így tett. Miután egymásra pillantottunk, ő bólintott. - Igen. Meg fog engem ölni - majdnem nevettem, hiszen ez a kijelentés drasztikusan hangzott. Hátra dőltem a széken, hátra söpörtem a hajam, miközben szipogtam.
- Maga járt már úgy, hogy egy nap alatt utálta meg a családot, amiben felnőtt? - felpillantottam a magas testőrre, miközben felsóhajtott. - Volt már magával olyan, hogy egy nap alatt zúdult a nyakába minden szar?
Ekkor elnevette magát.
- Karim úr az én családom - válaszolta egyszerűen.
- Mióta ismeri őt? - automatikusan a folyosó vége felé pillantottam, hiszen tudtam, hogy most nincs a közelben. Számtalan dolog van, amit nem tudok erről a Karim úrrol. Mondhatni azt is, hogy semmit nem tudok róla. Talán ez most egy jó alkalom lehet arra, hogy kicsit megismerjem. A testőr kicsit felém fordult, majd válaszolt nekem.
- Egészen kisgyerek korom óta.
- Gondolom gyerekként is ennyire szörnyű és elviselhetetlen volt - szememet forgattam, mire Salim kicsit közelebb hajolt hozzám.
- Ne tévessze meg a látszat! Karim úr egy nagyon különleges, nem mindennapi ember. Törekszik szigorú megjelenést mutatni, de igazából teljesen más ember. Ő is tud kedves lenni!
- Kedves?! - csaptam össze a tenyerem. - Furcsa, mert én még nem láttam őt kedvesnek - ekkor a bögre tea felé pillantott.
- Ez kedvesség - mutatott a kamilla tea felé. A szemöldökömet felvonva megcsóváltam a fejem.
