" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Gyenge voltam, amikor beléptem a pezsgős kádba és helyet foglaltam benne. Kurvára nem lett volna szabad engednem a vágynak, melyet ez a nő gyújtott meg. Kurvára nem tudtam a seggemen maradni és nem tudtam ellenállni. Most a meleg vízben ülve hátra hajtottam a fejem és a csillagokat figyelve rájöttem arra, hogy bolond vagyok. Nem voltam erős. Ez a gyönyörű nő puszta pillantásával irányított engem. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy örülök ennek. Vizes kezemmel hátra túrtam a hajamat, mert pár tincsem a homlokomba hullott. - Eleget tettem a kérésednek? - a kád szélének támaszkodtam, majd két kezemet oldalra helyeztem. Eszembe jutott, hogy ezer éve nem használtam a pezsgős kádat. Nővel együtt pedig soha sem.
- Talán - vigyorgott mint egy kisgyerek. - Meglep, hogy a nagy Karim Yilmazt is lehet irányítani! Hogy létezik ez? - ekkor előre pillantottam, majd tekintetem az övébe fúrtam. - Hm! Szeretem mikor így néz rám. Eddig nem mondtam, de beindítja vele a fantáziámat. Minden nő ölni tudna ezért a szép szempárért - szinte lassított felvételben láttam, hogy közelebb úszik hozzám. Közelebb, közelebb, és még közelebb. Ekkor nyeltem egyet.
- Allah - suttogtam magam elé. Ajkam szélébe haraptam. Nem akartam hülyeséget csinálni. Ha más nő lenne velem, akkor rég megragadtam volna és a kád falának nyomtam volna. Aztán megbasztam volna. De ő más. Leyla teljesen más. - Inkább add ide az üveget! Eleget ittál! A melegben pedig gyorsabban a fejedbe száll - pillantottam oldalra, de ő megrázta a fejét.
- Tudja, hogy miért ittam? - suttogta maga elé. - Mert mindent elvett tőlem. Elvette azt, aki valójában vagyok. Bezárt a hatalmas palotájába és a kedve szerint irányítja az életemet. Mindent úgy kell tennem, ahogy maga mondja. Mert megölt engem teljesen. Mert nem vagyok boldog. Erőszakkal tart itt engem. Ezért ittam. Mert akartam pár boldog percet.
- És most boldog vagy? Megérte ez neked? - szinte lassított felvételben láttam, hogy közelebb hajol hozzám, majd a fülemhez ér.
- Gyengének látni magát mindennel felér. Mert végre nem én vagyok az, akit irányítanak - megfogta az alkoholos üveget, majd a kezembe nyomta és a saját szemem láttára állt fel, majd lépett ki a kádból. Igaza volt. Gyenge voltam. De ez nem egyenlő azzal, hogy rosszat tettem. Nem akartam hátra pillantani, mert tudtam, hogy meztelen. De mi van, ha elesik? Hátra kell néznem! Meg kell tennem!
- Segítsek bemenni? - kérdeztem szigorúan a habokat figyelve. Válasz nem érkezett, ezért hátra pillantottam. Láttam, hogy Leyla már nincsen az erkélyen, ezért megkönnyebbülten vettem szemügyre azt, hogy felment az emeletre. - Kurva életbe! A faszom kivan ezzel a nővel! - megragadtam az alkoholos üveget, majd a falnak dobtam. Az üveg apró darabokra tőrt, én pedig mérges voltam. Titkoltam. Nem akartam kimondani se bevallani, de mindennél jobban vágytam rá. És az a baj, hogy a testemnek nem tudok parancsolni. Szükségem volt valamire, ami enyhíti a testemben lüktető vágyat.
Késő éjszaka csengettek, ezért derekamra tekert törölközővel az ajtó felé sétáltam. Kinyitottam, majd szembe találtam magam azzal a nővel, akivel sok egy éjszakás kalandom volt. A nevét megtartottam, de nem azért, mert kötődtem hozzá. Megtartottam, mert tudtam, hogy szükségem lesz a szexre. Ő felvont szemöldökkel végig nézett rajtam. Megtámaszkodott az ajtófélfán, közben a nyakláncával játszott. Alaposan megnézett magának. - Valami változott - arcomat fürkészte, majd a hegemet figyelve belépett az ajtón. - Nem kérdezem meg, hogy mi történt, vagy hogy miért hívtál. Dugj meg rendesen, utána itt sem vagyok!
