|Tulajdonom Vagy|

⚜️ Harmadik Fejezet

A változások mindig maguktól történtek. Az én életemben mindig történt valami, soha nem volt egy nyugodt napom. Azt hiszem, hogy ez az isten akarata, valamiért próbára akar tenni engem. Ezt nem bántam, mindig is szerettem a kihívásokat, és nyitottan fogadtam a változásokat. Az én életem olyan, mint egy körforgás. Nincs eleje, és nincs vége. Soha nem áll meg, és én magam sem tudom, hogy mikor mi fog történni.

Haza érve szinte minden megváltozott. A belvárostól messze fekvő otthonom az egyetlen hely, ahova nem viszem magammal az üzletet és azt az énemet. Itthon csak egy átlagos, hétköznapi ember vagyok. Ezt soha nem bántam, mert szükségem van egy zugra, ahova elvonulhatok ha úgy adja az élet. A ma éjszaka is pont ilyen volt. Fáradt és kimerült voltam, a történtek után nem akartam apám egy hotelében megszállni, ezért egyenesen haza kívánkoztam. Végre úgy éreztem, hogy magam mögött hagyhatom a történteket és azt a nőt is. A helikopterről leszállva mondtam az embereimnek, hogy menjenek haza, ma már nincs szükségem rájuk. Bizonytalanul álltak előttem, de végül felszálltak a helikopterre, amely elrepült. Végre egyedül! Másra sem vágytam. A gömb formájú kerti lámpák szépen kivilágították a hosszú kertet, a magas pálmafákat és az elegáns járda mellett díszelgő virágokat. "Ez egy kisebb palota" szokták mondani a turisták akik hasonló házakat és épületeket szoktak látni. "Minden arab így él, fényűző palotában és szolgáik is vannak" nekem például nincsen szolgám, szeretem magam elintézni a dolgaimat. Tudom, hogy az embereknek mi a véleménye a magam fajta gazdag emberekről, de soha nem érdekelt. Azt akarják, hogy bűntudatom legyen a vagyon miatt, amit magamnak köszönhetek. Soha nem éreztem bűntudatot, ezután sem fogok.

Végig sétáltam a járdán, majd a medence széléhez érve lerúgtam az elegáns cipőmet. Szeretek úszni, este a csillagos égbolt alatt a legjobb. Én megszoktam már, de a pálmafákkal és a zöld fényekkel körbeölelt medence nagyon hangulatos tud lenni. Végig gomboltam az ingemet, lehúztam magamról és a nadrágommal együtt az aszfaltra dobtam. Mély levegőt vettem, majd egy mozdulattal fejest ugrottam a hűvös, átlátszó vízbe. Tűrtem, hogy a hideg irányítson, előre úsztam ahogy a víz mélye ellepett engem. A medence hosszú volt, ezért erősen felrúgtam magam a motívumokkal ellátott aljáról. Mikor a felszínre értem, megtámasztottam magam a szélénél. A medencéből belátni az egész nappaliba. A földig érő bársony függönyök nem takarták el, az arany színben pompázó bel teret, se a márvány követ. A fekete kristály csillár is úgy csillog, hogy a város másik részéről is látni lehet. Összehúztam a szemem, hiszen láttam, hogy piros vér keveredik a vízcseppekkel az alkaromon. Ekkor jutott eszembe, hogy van egy vágás az arcomon. - Picsába! - egy mozdulattal felhúztam magam, majd vizesen félrehúztam az üvegajtót, hogy össze tudjam húzni a sebemet.

A seb lefertőtlenítése után felvettem egy fehér nadrágot és egy fekete inget. A nappaliban töltöttem magamnak konyakot, arra viszont nem számítottam, hogy társaságot fogok kapni. Nem számítottam ekkora meglepetésre, ezért a nappali közepén állva az üvegasztal sarkára helyeztem a kristálypoharat. Váratlan látogatómat két testőr követte, akik hátra tett kezekkel megálltak a medence mellett. A két kopasz fickó előre néztek, míg a látogatóm vigyorogva lépett be az ajtón. Magas tűsarkúja kopogott a márvány felületén, az arany ékszerei és a kontyba kötött haja elegáns volt. Fehér kosztümöt viselt, és minden szemszögből gyönyörű volt. Tenyeremet összedörzsöltem, majd elé léptem és csókot nyomtam a kézfejére. - Anya! Kellemes meglepetés! Miért nem szóltál, hogy jössz? - kézfejét mosolyogva simogattam, miközben ő az arcomra helyezte a kezét. Anyám mindig is gyönyörű volt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ő mindig igazságos és kiáll a szerettei mellett.