" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
A szerelem fáj. A szerelem sebet üt a szíven és mindig megmutatja, hogy miért jobb nélküle. Gyakran ezt mutatják a filmekben, a mesefilmekben, de még a könyvekben is leírják. Megtanultam, hogy a szerelmet nem adják ingyen. Rájöttem arra, hogy az igaz szerelemért küzdeni kell, még akkor is ha vétek belekezdeni. Leyla személyisége és az egész lénye megérintett, és teljesen elvarázsolt. Nem tudtam másra gondolni, csak rá. Nélküle elveszett voltam, vele viszont sebezhető. Ilyen lenne egy szerelmes férfi? Akadályokon megy keresztül, de végül mindig kitart és bízik abban, hogy minden a helyére kerül? Nem akartam beleavatkozni, a tulajdonommá sem akartam tenni, de vele kapcsolatban minden megváltozott. A szeme színe lett a kedvenc színem, a hangja a kedvenc dallamon. Nem vagyok birtokló férfi, de tudok szeretni.
Úgy éreztem, hogy minden a feje tetejére állt. Elértem ahhoz a ponthoz, amikor azt mondom, hogy "nem engedem őt vissza". Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy neki Karim mellett a helye. Egyszer sem fordult meg a fejemhez, hogy vissza engedjem az oroszlán karmai közé.
Ma reggel minden szertefoszlott. Ma reggel az üres ágyra pillantva, hatalmas fájdalmat éreztem. Leyla hűlt helyén nem volt semmi, csak az összehajtogatott takaró. Jobban szemügyre vettem az üres helyet, kívántam, hogy lépjen be azon az ajtón. Vágytam arra, hogy Demis kezét fogva hozzanak nekem reggelit és kávét. A képzelet rossz dolog, mert elkeseredettségében az ember vágyik dolgokra. A vágyaim és a gondolataim a tanúk arra, hogy Leyla tényleg nincs itthon. Nem tudom, hogy mikor ment el, de elment. Nem tudom, hogy miért tette, hogy önszántából tette e. Azt tudtam, hogy amikor felébredtem, ő nem volt mellettem.
Mi történhetett egy éjszaka alatt? Mi történt, ami miatt némán kiosont? Miért nem ébresztett fel és mondta, hogy "Dante, baj van!" Abban a percben felébredtem volna és segítettem volna neki. Leyla a könnyebb utat választotta és elhagyott. Azt hiszem ez az a pont, amikor nem találok más szavakat. A nő akit szeretek, magamra hagyott.
Az ágyban fekve a homlokomra vezettem a kezem, összehúztam a szemem, hogy ne sírjam el magam. Minden eltelt pillanat csak jobban kínzott, a magány azonnal felemésztett. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Lassan keltem fel, majd felültem az ágy szélén. Tekintetemmel az éjjeliszekrényen található cetlit pillantottam meg. Nem akartam elolvasni, tudtam, hogy van benne valami. Mégis a kezembe vettem. Remegő ujjakkal kinyitottam, majd a nyitott ablakhoz sétáltam. Kint zuhogott az eső, ezért a zamatos tenger illata felerősödött. A hűvös esőcseppek a párkányra estek, az égbolt szürke és borongós volt. Szerettem az itteni zivatart, mert minden friss, minden szeles. Imádom amikor a szellő orromba fújja a hínár illatát, amikor hideg esőcseppek a bőrömre esnek. Ebben a pillanatban viszont semmi nem érdekelt. Kinyitottam a levelet, és elolvastam azt:
Nagyon sajnálom, Dante. Az éjszaka sokat gondolkoztam, egy percet sem aludtam. A kettőnk kalandja tökéletesen indult, de ennek nem lehet jövője. Nem tudok veled lenni úgy, hogy valaki veszélyt jelenthet ránk. Fájó szívvel határoztam el magam, de haza megyek Karimhez. Nem lemondtam rólad, hanem megmentettem a szerelmünket. Nagyon kérlek, hogy ne gyere utánam...nem akarom, hogy veszélybe kerülj. Felejts el engem, kérlek. Az lesz a legbölcsebb dolog, ha elfelejtjük egymást.
