" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egész este remegett a kezem és borzasztóan zavarban voltam. A viselkedésem egy ok miatt lehet, az pedig a szerelem. Ez az első este amit együtt és teljesen ketten töltünk. Ma este kezdődik a közös életünk, és elfogott egy apró szorongás. Kiváncsi voltam a férfira, aki iránt az érzéseim voltak annyira erősek, hogy végül mellette maradtam. Elfogott egy lányos kíváncsiság, egy zavart rajongás. Imádtam nézni és hallgatni őt. Tetszett, hogy többet és többet kaptam belőle. A közös esténk eszméletlenül jól alakult. Pizzát rendeltünk, amit negyven perc alatt kiszállítottak. Megbeszéltük, hogy bontunk bort is hozzá, de ekkor megállt a kezemben a kés. A romantikus lámpa alatt, a halk tévé társaságában félbe hagytam a szelet vágását, majd angyali mosollyal pillantottam Dante felé. Természetesen nem tudtam betelni vele. Kapucnis pulcsiját levette, ezért szürke v nyakú pólóban és kényelmes nadrágban ült mellettem. A pizzát jóízűen ette, de a nem várt reakcióm miatt, félbe hagyta a rágást. - Mi a gond, nem tetszik az ötlet? Van pezsgő is, ha számodra az nőiesebb - lesütöttem a szemem. A szám szélét rágcsáltam, a szívem hevesebben kezdett el verni. Az volt a probléma, hogy egyiket sem ihattam, de ezt még nem akartam elmondani neki. Megfelelő pillanat. Ezt kerestem. De egyenlőre nem találtam. - Mi a gond, szépségem? - hajamat hátra simította, majd összehúzta a tekintetét. - Ismerlek! Tudom, hogy kattogsz valamin - ekkor a szemébe pillantottam, de válaszolás helyett egy óriásit haraptam a pizzába.
- Isteni! Annyira finom, nem kérsz gyümölcslevet? - hirtelen felpattantam és a hűtő felé sétáltam. - A gyümölcslé sokkal egészségesebb és nem leszünk tőle részegek - vallottam be, majd egy hirtelen mozdulattal letekertem a doboz kupakját és bele is ittam. Dante hátra biccentette a fejét, ívelt szemöldökét felvonta és kérdő pillantással harapott a pizzába. - Szerintem jót tenne, ha te is innál belőle. Le vagy gyengülve, ez pedig jót tesz az immunrendszerednek - mosolyogva vissza sétáltam hozzá és a kezébe adtam a gyümölcslevet.
- Ma este szokatlanul furcsa vagy. Zavarban vagy, hogy kettesben vagyunk, vagy új neked, hogy mellettem vagy? - két korty után vissza tekerte a kupakot, majd letette a dobozt. Átkarolta a nyakamat, ujjával pedig a hajammal játszott. Őszintének kell lennem, ezért sóhajtva felé fordultam. Mélyen a kék szempárral szemezgettem, de tekintete könnyen zavarba hozott. Hozzá kellett szoknom még ehhez a tekintethez. Karim sem volt ilyen hatással rám.
- Igen, egy kicsit zavarban vagyok. Sok rossz dolgon mentünk keresztül. Most viszont itt ülünk kettesben, és...ez nekem új. A közelséged egyszerre ijeszt meg és tesz boldoggá. Szívem szerint megmutatnám, hogy mennyire szeretlek, de tudom, hogy fizikailag most nagyon sérülékeny van. És egyszerűen csak boldoggá tesz az, hogy itt vagy velem - kezemet az arcára simítottam, ő pedig elmosolyodott. Kezét a tarkómra vezette, ujjai érintése miatt libabőr cikázott az egész testemen. Tekintete lyukat égetett belém, miközben közelebb és közelebb hajolt hozzám.
- Igazad van, hogy ez az első közös esténk. Az igazi esténk, amikor csak ketten vagyunk - fejét enyhén oldalra biccentette, majd megfogta a pólóm szélét. Ujjai közé gyűrte, ezért a hasam kilátszott az anyag alól. Lesütöttem a szemem.
