" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Reggel a kelleténél korábban ébredtem, viszont azt hiszem, hogy megérte. Karim úr szobájában ébredve egy kellemes, nem mindennapi látvány fogadott. Az ágyam szélén egy tálca volt, azon pedig egy friss reggeli. Mikor megpillantottam, vigyorogva felé nyúltam. A reggelihez tartozott egy aranyos üzenet, amit mosolyogva felolvastam. - "Csak, hogy megmutassam a jó oldalamat is. Jó ha tudod;a narancslevet magam facsartam." Elkerekedett szemekkel pillantottam a narancslé felé, amiben egy szívószál is volt. Miután megkóstoltam, elismerően bólintottam. Hozzátudnék szokni az ágyban reggelihez. Az illatos párnák és a puha takarók között nem is volt kedvem felkelni. Mélyen beszívtam Karim úr takarójának az illatát, bár szomorúan vettem tudomásul, hogy tényleg nem aludt mellettem. Ezt leszámítva boldog voltam a reggeli láttán. A tálcán friss szendvics, saláta és olívabogyó is volt. Az utóbbi láttán elhúztam az ajkam. Soha nem szerettem az olívabogyó. - Na ezt nem szeretem.
- Pedig nagyon finom. Adhatnál neki egy esélyt - Karim úr az íróasztalnál ülve felém pillantott, majd letette a kezében található tollat. Annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy észre sem vettem azt, hogy a szobában van. Megigazítottam a hajam, és törökülésbe húztam a lábam.
- Furcsa - ráncoltam a szemöldökömet. - Most először nem utasított engem - felkötöttem a hosszú hajam, utána a fejemet csóválva félre tettem az undorító bogyót. - De sajnálom. Ezt az egy dolgot nem fogom megenni. Kislány voltam, amikor az olívabogyóra azt hittem, hogy egy szőlő. A szőlőt nagyon szeretem, ezért kettőt is megkóstoltam egyszerre. Kár volt, mert nagyon undorító íze van - miközben meséltem, mosolyogva figyeltem, hogy feláll és az ágyra támaszkodik. Karim úr reggeli, otthoni látványa a padlóra kényszerített. Egyszerű bordó pólót és szürke nadrágot viselt. Felvont szemöldökkel figyeltem, hogy megtámaszkodik az ágy felületén, majd a szemembe nézve megfogja az egyik bogyót, és megeszi.
- Egészséges! Számtalan hasznos tulajdonsága van - megrészegülve figyeltem, hogy megeszi, majd visszaül a székbe. Mikor hátat fordított nekem, magam mellé pillantottam.
- Velem aludt az éjszaka?
- Nem! Elmentem, miután elaludtál - nem lepődtem meg a válaszán, de tudni akartam az igazat. Sóhajtva és viszonylag csalódottan sütöttem le a szemem.
- Elmondhatatlanul boldog lennék, ha legalább egyszer velem aludna. Az nekem... - elpirulva oldalra pillantottam, és elmosolyodtam. - Az nekem mindennél többet jelentene. Maga mellett aludni felér a világ összes kincsével - nem tudom, hogy mikor váltam ennyire őszintévé. Nem tudom, hogy mióta tudok ilyen nyíltan beszélni az érzéseimről, de azt hiszem, hogy ez a természetes. - Már nem dacolok magával. Nem próbálok megszökni és visszautasítani az új életem. Azt hiszem, hogy kezdem otthon érezni magam.
- Ezt örömmel hallom, Leyla - a lábam a földbe gyökerezett, amikor a monitoron megnyitott egy weboldalt. Ott gyönyörű nők fényképeit kezdte el nézni, ezért a torkomat köszörültem. Nem figyelt rám, a nők látványa elrabolta a figyelmét. Végig néztem, hogy állát megtámasztja a kezén, és a tollat piszkálva jegyzetelni kezdett. - Mielőtt kérdeznéd, ez szigorú munka! Tíz darab arcot össze kell szednem az idei smink katalógusba - megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd beleittam a narancslébe. - Mert smink márka tulajdonosa vagyok.
