" A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel."
Veszélyes ember tudok lenni; istentisztelő vagyok, de ha ellenségem akad, akkor kitudják hozni belőlem azt, amiről a családom neve...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A tengerparton meztelen talpamat a hűvös, nedves homokba süllyesztettem. Hosszított póló takarta a meztelen testem, a hullámos hajamat pedig fújta a szél. Engedtem, hogy a jelen szépsége magával ragadjon. Oldalra biccentettem a fejem, kezemmel megsimítottam a nyakamat, élveztem, hogy a nap feltölt energiával. Kezdtem megszeretni az itteni életet és a környezetet. A nyílt tengerpart privát volt, egy lélek sem volt a közelben. A magas sziklák, a tenger illata és a hínárok jellegzetes szaga szabadságot adott nekem. Nem nyitottam ki a szemem, engedtem, hogy a jelené legyek. Nem vágytam másra, csak arra, hogy ne gondolkozzak. Nem akartam gondolni Karimre, most Dante sem érdekelt. Lábujjaimmal a nedves homokot piszkáltam, a szél és a napfény cirógatta a bőrömet. Elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem. Meglepődtem, amikor valaki takarta a szikrázó nap sugarait. Mikor feleszméltem, megpillantottam őt. Félmeztelen sétált felém. Vizes testéről folyt a víz, haját egy férfias mozdulattal hátra túrta. Ha létezik gyönyörű férfi, akkor az ő volt. Fekete úszónadrágjából folyt a víz, miközben megállt előttem. Tengerkék szemét összehúzta, fekete szempillái megbabonáztak. Arra vágytam, hogy minden olyan legyen, mint régen. Tenyeremet a meztelen mellkasára helyeztem, a bőre forró és nedves volt. Lassan, de libabőr keletkezett az egész testén. Szemét lehunyta, ajkát résnyire kinyitotta. Elvesztem ebben a pillanatban. Közel akartam kerülni hozzá. Egy pillanatra, egy percre de boldog akartam lenni. Szemébe néztem. Ő felém nyúlt, férfias mozdulattal hátra túrta a hajam. Szememet lehunytam, kezét az arcomra simította. - Mit kezdjek velünk? - fájdalom jele jelent meg szemében, a levegőjét nehezen kifújta. - Mit kezdjek azzal, hogy minden áldott nap csak rád gondolok? - hirtelen jött vallomás volt, de pont ezt akartam. Éreztem a pulzusom magasodó ütemét, a szívem gyors dobogását. Éreztem, hogy a boldogság szétrobbant belülről. Elmosolyodtam, majd arcára tettem a kezem. Ujjammal a bőrét cirógattam, kicsit közelebb hajoltam hozzá.
- Azt, amit mindketten szeretnénk! Vigyél be a vízbe és dobj be úgy, mint az ismerkedésünk elején! - elmosolyodtam, amikor fontolóra vette és ajkába harapva így válaszolt;
- De én akkor már nem jövök ki onnan! - boldogan lehunytam a szemem, tudtam, hogy ebben a pillanatban minden elmúlik. Mindent lejátszottam a fejemben. Láttam magam előtt kettőnket, ahogy kora reggel a felkelő naplementét nézzük, mosolyogtunk és őszintén beszéltünk. Láttam magam előtt a közös pillanatokat, az együtt töltött reggeliket és a perceket. Még mindig éreztem a szobája illatát, a párnája anyagát. Dante élete nemcsak felemésztett, de teljesen megváltoztatott.
- Nem is szeretném, hogy magamra hagyj - alig tudtam befejezni, mert Dante egy mozdulattal megragadott. Férfias erővel a tenger felé vitt. Nevettem, amikor elengedett és egy mozdulattal a hullámok közé dobott. Az érzés felemelő, mámorító volt. Úgy éreztem, hogy minden az enyém. Mikor felrúgtam magam a homokos aljáról, ő megfogta a derekamat. Két kezét védelmezően helyezte a derekamra, majd közelebb vont magához. A testemet őrá bíztam. Két lábamat a dereka köré kulcsoltam, miközben kezével hátra túrta a hajam. Gyönyörködött bennem, hajszálaim az ujjaira tapadtak. Oldalra biccentette a fejét, az arcomat figyelte.
