Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

3.

Egész nap nagyon jól éreztük magunkat, viszont Jimin végig nagyon fura volt. Állandóan körbenézett, mintha keresne valakit, néha csak úgy random arrébb húzott magával valami kifogással. Nem értettem őt, de mikor rákérdeztem eljátszotta az ártatlant, aki nem tudja miről beszélek.

-Tessék. - adom oda a maradék vizemet, mikor látom hogy már megint fájlalja a torkát.

-Köszi. - suttogja fejét lehajtva. Lecsavarta a kupakot és szájához emelte a flakont.

-Szólhattál volna, hogy túl erősen mozgok. - szólalok meg halkan amint befejezte az ivást.

-Tele volt a szám. - vigyorodott el

-Ez egyáltalán nem humoros Jimin. Bajod is eshetett volna, legközelebb csapj meg a kezeddel, vagy jelezz valahogy.

-Itt jobbra kellett fordulni! - szól rám mikor balra tekertem a kormányt.

-Nem viszlek haza.

-Tessék? Akkor tegyél ki itt. - csatolná ki magát, de szabad kézzel megfogom az övét.

-Magamhoz viszlek, átkell beszélnünk pár dolgot.

-Én erre most nem érek rá. Holnap korán megyek dolgozni, és a cuccaim otthon.

-Beengedsz a lakásodba, ha odaviszlek?

-Várj, mérlegelem a helyzetet. Nem takarítottam ki, nem tudok ruhát adni alváshoz és a legnagyobb ellenérvem, hogy nincs kedvem átbeszélni bármit is. Hiába kérdezed majd, nem tudom én se hogy mi legyen ez után. Szerelmes vagyok beléd, nem viszonzod. Láttam Taehyungot és legszívesebben felképeltem volna ahogy láttam mosolyogni. Én hónapokig szarul éreztem magam, azért hogy amikor újra meglátom, megint én legyek szarul. Egyszer kerüljön a kezeim közé és úgy tökön baszom, hogy többet használni se tudja! - dühöd be a végére, teljesen eltérve a témától.

-Mi? Te láttad őt? - kapom rá a szemeimet, de mikor rám dudálnak egyből az útra figyelek. -Miért nem szóltál?

-Mert még csak most kezdtünk újra közelebb kerülni egymáshoz, és nem akartam hogy megint csak rá figyelj! Régen is amikor megjelent semmibe vettél, és most én vagyok a kibaszott lényeg nem ő! Féltékeny vagyok, mert az összes próbálkozásom nem ér neked annyit összesen, mint egyetlen pillantása! Dühös is vagyok, mert nem csak jártunk hanem előtte szoros barátságunk is volt, ő mégis elbaszott mindent! Tudom, hogy nem fogunk járni, de én akkor se akarom őt az életembe. Nem akarom, hogy netalán újra összejöjjetek. Ha kapcsolatod lesz valakivel én elviselem, de ha ő lesz azt nem. - a mondanivalója után vett egy mély levegőt és amint kieresztette azt, sírásba kezdett. Tehát ezért volt egész nap olyan nyugtalan, pedig ha tudná mibe vagyok benne nem csak Taehyungot nem akarná látni többet.

-De miért csak most mondod, hogy így éreztél? Jimin, ha nem beszélsz nem tudok róla, és akkor nem tudok változtatni.

-Ahss Jungkook. - sóhajt fel, és megtörli a szemét. -Nem mindent lehet megoldani beszélgetéssel. El se tudod képzelni hányszor jöttem már ki egy beszélgetésből hisztis becenévvel.

-Ha Taehyung bocsánatot kérne, elfogadnád?

-Nem. - rázza meg a fejét. -De látod most se volt értelme megszólalnom, nem is figyeltél arra amit mondtam.

-Bocsánat.

-Mindegy. - vonja meg a vállát és inkább nézelődni kezd az ablakhoz fordulva.

Olyan szomorúnak látszott, én pedig rettentő szarul éreztem magam miatta, pont ezért úgy döntöttem segítek neki kibeszélni az érzéseit és végig hallgatom. Sose vettem észre, hogy bántaná valami, de mostantól figyelni fogok rá. Leparkoltam a házához való legközelebbi szabad helyre és leállítottam a kocsit. Mivel nem mozdult, közelebb hajoltam és a halk szuszogásából már tudtam, hogy ő bizony elaludt.

------------------------------------

-Haza cipeltél a kocsiból? - bukkan fel a konyhába teljes készenlétbe.

-Nem akartalak felkölteni, nehogy ne tudj visszaaludni, szóval kivettem a farzsebedből a kulcsaid és behoztalak.

-Amikor letapiztad a fenekem? Arra emlékszem, félig felkeltem rá. - bekapcsolja a kávéfőzőt és amikor elkészült a kávéja velem szembe leült. -Hogy hogy ilyen korán fel vagy? Még csak hat óra.

-Az ébresztőidre ébredtem, de nem baj, mert megkell beszélnünk mi lesz velünk.

-Nekem nincs időm erre, lassan indulnom kell.

-Jimin, mire hazaérsz már én se leszek itt. Ha most nem döntünk akkor biztos, hogy többet nem keressük egymást. Csak annyit mondj, szeretnéd ha újra szerepet játszanánk egymás életében, vagy sem? - hadarom el, várva a válaszára.

-Miért nem döntesz te? Miért rajtam múljon minden.

-Hogy dolgozol?

-Most öt napig folyamatos, de a hétvégére szabad vagyok.

-Akkor szombaton lógjunk együtt a hülye haverjaimmal, legalább megismered őket. - mondom, ezzel burkoltan célozva arra, hogs nem szándékozom újra elengedni.

-Jake, ha megint nyomulni fog nem ígérem, hogy nem rúgom fejbe ismét.

-Az már az ő problémája, nem az enyém.

-Maradsz még visszaaludni, vagy velem együtt elindulsz?

-Szerintem alszok még egy kicsit.

-Rendben, aztán ne arra jöjjek haza munka után, fáradtan, hogy utánad kell mosogatnom. - lengeti meg fenyegetően mutató ujját. -Na indulnom kell. - biggyeszti le ajkait, de nem mozdul. Láttam rajta, hogy gondolkozik és nem tudja mit csináljon. Várakozóan néz rám, én pedig ezt megelégelve, kezdeményezek egy ölelést.

-Azok után, hogy leszoptál, nem mersz adni egy ölelést vagy puszit?

-Nem akarok túl sok lenni neked, vagy kényelmetlen. - pofijánál fogva felém fordítom a fejét és közel hajolok hozzá. Az ajkaimra pillant amik majdnem érinték az övéit, és nyel egy nagyot. Lassan, szenvedően néz vissza a szemeimbe, mellkasomra csúsztatja mancsait és megcsókol. Szemeit nem csukja le, a reakciómat lesi és minden porcikámat megfigyeli. Nyelvemmel átfurakszok az ajkai közt, és az asztalhoz terelem ahova felültetem. Lábai között állok meg, combjain kezeimet pihentetem, vele egyszerre a csókba szusszantva.

-Elfogsz késni. - lehellem közénk.

-Megyek. - sűrű pislogással próbálja magát észhez téríteni, miközben lepattan az asztalról. -Akkor hétvégén. Majd írj, vagy hívj. Minden elérhetőségem a régi. Szia. - szalad ki az ajtón, mivel már rég úton kéne lennie. Kinéztem az ablakon és amikor már elég messze járt előkaptam a telefonom, és egy bizonyos személy nevére kattintva, hívtam fel.

-Jungkook..? Minek hívsz ilyen korán?

-Mit kerestél tegnap a strandon?!

-Megnézni a szöszinket.

-Megmondtam, hogy ne gyere! Elrontottad az egész napját!

-Láttam szegényen, hogy lesokkolt, meg azt is ahogy elrángat téged nehogy észrevegyél. - kuncog bele a telefonba, de most ahelyett hogy elvarázsolna csak felbosszant.

-Komolyabban vehetnéd! Szerinted normális az, hogy álmába a te neved hajtogatva sír?

-Velem álmodott?

-A faszomba már, nem ez a lényeg! - csattanok fel. -Gyüllöl téged, egyenesen rosszul van tőled én meg ide jövök és visszapofátlankodok az életébe, mialatt mindent jobban tönkreteszek neki! Szeret engem, kis iskolás korunk óta legjobb barátom és jelenleg hátbaszúrom azzal, hogy visszaakarlak hozni az életébe. Nem akarom hülyére venni, és az érzelmeivel tőrbe csalni. Az egyetlen hibája, hogy szeret és nem tud elengedni, és én ezt nem használhatom ki! Kezdem bánni, hogy nem léptem le azonnal amint Doyun bemutatta párjaként!

-Jungkook-

-Nem Tae, ne mondj semmit. Átkell mindent gondolnom, majd hívlak, ha sikerült és addig véletlenül se kerülj a szeme elé!