-Taehyung, tudnál jönni pár percre? - szól ki a főnök az irodájából. Jimin egyből rákapja a tekintetét és csalódottan veszi tudomásul, hogy őt nem hívta. Becsúszott a gondolatai közé, hogy még mindig csak Taehyungot szereti és most csak vele akar lenni, de igyekezett nem erre gondolni. Vajon miért hívta be? Vagy a másik oldalát nézve, őt miért nem?! Kedves mimikát festve arcára, szolgált fel és tűrte el ahogy a vendégek nevetgélnek, őt észre se véve. Fújtatva ment vissza a pulthoz és száját húzva fordult Kaihoz.
-Szerinted haragszanak rám, vagy nem szeretnek?
-Tessék? Nem értettem. - mutat a kávé gépre ami elnyelte a hangját.
-Csak Taet hívta be magához. - mondja el aggodalma fő okát.
-Ez nem jelent semmit, csupán vele van most dolga.
-Nem hiszem. - csóválja meg a fejét szomorkásan. Nem tudja eldönteni mit higyjen. Úgy érzi ő már fölösleges ebbe a hármasba, hisz nélküle is nagyon jól megvannak. Akárhányszor hazaér hozzájuk ők ketten összemelegedve feküdnek és rá se hederítenek. Jimin megérti, hogy nem tetszik párjuknak, hogy most már mással is lényegesebb időt tölt, de akárhányszor ott volt, nem foglalkoztak vele többé. Azóta is összebújva aludtak hárman és egy helyen dolgoztak, de ezenkívűl rá se hederítettek. -Szerintem már csak teher vagyok nekik, Kooknak soha nem is voltam ennél több.
-Naaa, ne mond ezt. Biztos nincs így, lehet csak félreérted a dolgot, akkor biztos nem vinnének randira téged. - egyetértően bólogatott párat, majd leesett neki az utolsó mondat is.
-Úristen! Nekem randim van ma velük!
-Ez gond?
-Seo Joonnak is ígértem egy talit. Kajálást beszéltünk meg munka után nem sokkal.
-Melyik lett előbb megbeszélve?
-Tae és Kook tegnap este kértek meg, hogy menjek el velük kikapcsolódni, esetleg inni valamit. Joon csak reggel hívott el.
-Akkor te is tudod melyiket kell választanod.
-Igen. Nem akarom a párjaimat elhanyagolni és ők már tegnap lebeszélték velem. Megharagudnál, ha két percet telefonálnák?
-Nyugodtan, ha történik valami úgy is szólok.
-Köszi. - arrébb vonult, nehogy az egyik vendég neki jelezzen, hogy rendelne és rögtön csörgetni kezdte barátját.
-Ohh, hello Jimin! El sem hiszed pont most akartalak keresni én is.
-Igazán? Akkor kezd csak.
-Neeem. Te voltál gyorsabb, mond te előbb.
-Hát jó. - sóhajt gondterhelten és nehezen, de belekezd. -Arról lenne szó, hogy a mai nap mégse lenne jó. Már volt programom csak elfelejtettem, és azt nem vonhatom vissza. Ne haragudj.
-Ezzel kapcsolatban szerettem volna veled beszélni én is.
-Figyelek.
-Semmi rossz szándékom nincs a párjaid felé, de valamit elkell árulnom. - szögezi le a félreértés elkerüléséhez.
-Megcsaltak?
-Nem tudok ilyenről. - neveti el magát a szőke aggodalmas hangján. Alig említett valamit, mégis a legrosszabbra gondolt. -Ígérd meg, hogy ezek után nem rohansz egyből hozzájuk kiosztani őket.
-Ilyet nem ígérhetek. Mond már!
-Jimin, nagyon féltenek téged, hogy állandóan velem vagy. Én nem bánom, élvezem a társaságod, de beszélgess velük egy kicsit. Aranyosak voltak ahogy féltettek tőlem és féltékenyek voltak, de a minap megkértek, hogy hívjalak el kajálni és kapjalak le, hogy megtudják tényleg elutasítasz-e.
-Hogy mit akarnak?!
-Nehogy nekik ronts ezzel, érthető mit akarnak ebből kihozni, de kicsit túl lőnek a célon azért szólok előre.
-Majd én megmutatom nekik...! A megbeszélt helyen és időponton legyél. - nyomja rá a telefont bármiféle elköszönés nélkül. Ezalatt a pár perc alatt nagyon az idegeire ment és már kicsit sem azon aggódott, hogy őt miért nem hívta be Kook.
-Szia macim. - ismerős női hang csapja meg fülét és amikor meglátja ki az, végleg elege lesz az életből.
-Te mit keresel itt? - siet vissza a helyére, folytatni a munkát. Az iroda felé les, ahonnan Taehyung még mindig nem jött ki. Nemsokára zárás.
-A szerelmemhez jöttem. - húzza fel az orrát sértődötten és Kai nyakába ugrik.
-Kértelek, hogy ne gyere ide ameddig nem mondom el neki.
-Sajnálom, nagyon hiányoztál. - szólalt meg halkan. Nem hazudott, de le se tudná tagadni, hogy szándékosan nem várta meg, hogy Kai elmondja a szőkének, hogy újra kezdték és járnak.
-Jimin... mi ketten Yuna... tudod..
-Nem tartozol magyarázattal. - mondja ki az őszintén, bár böki a csőrét. -Viszont, ha megint valami problémát okozol az én kapcsolatomba, nem foglak kímélni Yuna! - fenyegeti mutató ujját rázva. Minden egyes szavát komolyan gondolta. Most ezt a féltékenykedést megoldja a saját párkapcsolatába, de ha a lány miatt adódnak további gondok, azt megbánja.
-Nem értem mi jogon fenyegetőzöl, nem félek tőled, ugyanakkor nem is akarok tőletek már semmit.
-Tartsd is magad ehez. - idegesítőnek tartotta a lány jelenlétét, ezért minden lehetséges alkalomnál szaladt felvenni a rendeléseket.
-Jimin. - szólitja meg félősen Kai. -Nem tudnád rávenni a főnököt, hogy Yuna itt dolgozhasson?
-Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok visszaélni azzal, hogy a pasim a főnököm. Remélem megérted. - néz lesajnálóan Yunára, majd zárás után pár perccel bemegy a párjaihoz. -Végeztem. Nemsokára megyek, nem kell haza vinnetek.
-Hova? - játsza a tudatlan Jungkook. Egészen hihetően játsza az ártatlant, de hiába. A szőke tudta mit terveztek.
-Randizunk, nem emlékszel?
-Minek randi? Együtt vagyunk, már nem kell csábítani a másikat. Amúgy is van ennél fontosabb dolgom. - az ablakon nézelődött kifelé, mint akit egyáltalán nem érdekel semmi. -Ketten is meglesztek, nem? Most is jól szórakoztatok nélkülem, hisz engem nem hívtatok.
-Korábban rám szóltál, hogy nem akarsz ellógni hiába én vagyok a főnököd. - magyarázza meg miért nem hívta őt is. Jimint ez jelenleg csöppet sem érdekli, az ajtóhoz sétál és szép estét kíván. -Hát ebbe meg mi ütött?
-Lerázott minket, mert fél óra múlva találkozik a haverjával. - mutat idéző jeleket a haver szónál.
-Kezdjük elveszíteni Jimint...
-Talán, ha végre kimondanád neki azt a rohadt szeretlek szót, most nem máshoz szaladna! Most komolyan csak barátnak tekintesz rá azóta is?
-Nem ez a megfelelő pillanat, hogy bármit is mondjak. Inkább csak menjünk mi is a címre ahol találkoznak!
Sziasztok, ha tetszett ne
felejtsetek el Vote-olni!♡
YOU ARE READING
Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]
Fanfiction-Újra? Hárman?? - nevetek fel hisztérikusan, majd felcsattanok. -Ennyire hülyének néztek?! -Csak ne emeld a hangod. - ereszti ki a bent tartott levegőt. -Mert mi lesz? Megint megütsz? Az már unalmas lenne- sétálok szép lassan elé, és egy határozott...