Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

18.

Másnap korán reggel keltek mindannyian. A Taekook páros a munka miatt, Jimin pedig aláírni a felmondással járó papírokat és haza hozni a cuccait. Tegnap este nem volt erejük veszekedni. Senki se ment haza, inkább felbontották a lakást. Jimin bevállalta a kanapén, a másik kettő pedig a két szobába helyezkedett el. A konyhában találkoztak össze, egyikük se szólalt meg. Az egyik kávét főzött maguknak, a másik kaját csomagolt, a harmadik mosogatott. Kerülték egymás tekintetét egész végig, a lakást is így hagyták el.

-Jimin. - nyúl a csuklójáért. -Ne vigyelek el? Nekünk még belefér az időnkbe.

-Hálás lennék. - motyogja. Kikerülve őt, hátulra beszáll ahova nemsokára Taehyung is. Elég gyászos volt a hangulat a kocsiba, amit a zenének se sikerült megtörnie. Végül lassan, de megérkeztek. A szőke egy köszönöm után kipattant a kocsiból és ment volna tovább, ha Jungkook nem állítja meg. -Taehyungról lenne szó? Én se tudom mi legyen. Lehet, hogy igazat mond lehet, hogy nem.

-Másról akarok beszélni. - fogja meg a kezét.

-A kettőnk vitájáról se tudok nyilatkozni.

-Nem is arról akarok.

-Tehát?

-Meggyőztelek, hogy felmondj és most azt szeretném, hogy a problémáink ellenére is hozzám gyere dolgozni. Nem akarom, hogy munkanélküli legyél és azon törd a fejed, ha nem keresel hamar munkát nehéz lesz a megélhetésed. Azt akarom, hogy a közelembe maradj és ígérem legközelebb jobban kezelem, ha összekapunk és megértőbb leszek.

-Ezeket csak azért mondod, mert szakítottam.

-És az nem elég, hogy vágyom a kapcsolatunkra? Nem bírnák elszakadni tőled.

-Elintézem a dolgom és átgondolok mindent.

-Ha sikerült akkor nézz be hozzánk. Szia, Minnie. - hajolna egy csókért, aztán félúton feleszmél. Még nincsenek abban a helyzetben. Visszaül a kormányhoz és újra elindul a kocsival.

-Azt beszéltétek, hogyan szakítsatok velem? - sóhajt fel most már az anyós ülésről.

-Mi ez a többes szám? Jimin már veled is véget vetett ennek.

-Tehát tényleg erről volt szó. - állapítja meg abból, hogy tagadni se próbált. -Csak ne húzd el sokáig és dobj ki gyorsan az életedből. - tanácsolja fájdalmasan. -Akár ott is kirakhatsz. - mutat egy szabad parkoló helyre.

-Áá, ott túl sokba kerül megállni.

-Kifizetem. - nyúlna hátra a táskájáért, viszont megérzi Jungkook kezét a combján.

-Csak vicceltem. Ha ingyen lenne se állnák meg ott. Tae, mi szeretünk.

-Tényleg? - reménnyel teli szemekkel néz rá, amit a sofőrje csak egy pillanatra lát. Még mindig eltudja varázsolni vele a fejét. -Mindketten?

-Igen csak nem bízunk benned. Egyszer már megcsaltál minket és nem volt lehetőséged bizonyítanod azóta, így egyértelműen nehezebb hinnünk neked. Én még nem szakítottam veled szóval ne aggódj. Jimin meg... hát vele én se vágom mi lesz. Megpróbálom rendbe hozni vele a dolgokat, de a döntés az övé sajnos.

-Majd, ha "nem"-et mond, elrabolod. - kuncogja el magát, kissé feloldódva. Jungkook adott most neki egy kicsike reményt.

-Az a gond, hogy tényleg megtenném. Olyan régóta szoros kapcsolatom van vele, hogy lehetetlennek gondolom azt, hogy feljelentsen. Azt is kinézem belőle, hogy beletörődne és még élvezné is, hogy vele foglalkozok állandóan.

-És hogyan tudnám bebizonyítani, hogy még csak hozzá se értem rajtatok kívűl máshoz?

-Azt én se tudom. Csak azért nem hagylak el, mert neked jobban hiszek, mint Nayeon szavainak.