Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

5.

Jimin szemszöge:

Gyorsan teltek a napok, pláne így hogy Jungkookkal indítottam, majd munka után vele zártam a napot. Mindennap jött és a kapunál várt rám, segített a főzésbe és takarításba, hogy minél előbb aludni tudjak. Nem történt semmi komoly köztünk, néha elcsattant egy csók és együtt fürödtünk, de türtőztettük magunkat, mert hamar le kellett feküdnöm hogy korán tudjak kelni. Viszont végre eljött a szombat és kitudtam pihenni magam. A megbeszéltek szerint nálam leszünk, de Jungkook egy fél órával hamarabb akart jönni a többiektől, én pedig nem ellenkeztem. A kaput nyitva hagytam, hogy csak a bejáratig keljen mennem.

-Szia. - tárom ki neki az ajtót örülve, hogy megérkezett, de amikor megláttam ki van a háta mögött az összes porcikám, ami boldogságra utalt, eltűnt. Helyette összeráncolt szemöldökkel, idegesen vizslattam a személyt akivel soha többet nem akartam találkozni.

-Jimin...

-Miért csinálod ezt velem? - pillantok Jungkookra, viszont inkább csalódottá váltam, mint sem dühös maradtam. -Kihasználtad az érzéseim, mert pontosan tudtad hogy szeretet hiányom van. - mondom ki amint tudatosult bennem, mi történt. -Sose törődtél velem annyit, mint ezalatt a pár nap alatt. Olyan hülye vagyok. - szorosan összehunyt szemekkel emésztettem a dolgokat és sírhatnékom támadt, de nem adhatom meg nekik azt az elégtételt, hogy lássák ahogy összetörök.

-Minniem, nem úgy történt ahogy te gondolod. Hiányoztál és igazából törődtem veled. - jönne ide hozzám, de én meghátrálok.

-Mit akartok?

-Megbeszélni amit tettem, megbántam és borzasztóan sajnálom. Ugyanakkor szeretnénk újra próbálni. - láttam rajta az óvatoskodást, de engem ugyanúgy felhúzott. Mégis mit képzelnek rólam?!

-Újra? Hárman?? - nevetek fel hisztérikusan, majd felcsattanok. -Ennyire hülyének néztek?!

-Csak ne emeld a hangod. - ereszti ki a bent tartott levegőt.

-Mert mi lesz? Megint megütsz? Az már unalmas lenne- sétálok szép lassan elé, és egy határozott mozdulattal tökön térdelem. -Ezzel csinálj mégegyszer gyereket. Felelőtlen köcsög.

-Jimi-

-Jungkook! - vágom közbe. -Nem érdekel.

-Gyere, kelj fel Tae. - nyújtotta kezét a földön vergődőnek.

-Nagyon fáj.

-Tudom, elhiszem. - simít az arcára, majd újra felém néz. -Most, hogy visszaadtad neki amit adott, nem tudnátok megbeszélni?

-Ő akkoriban megpróbálta megbeszélni velem? Nem! Nekem miért kéne? Egy év eltelte után jutott eszébe, hogy basszus még egy ilyen hülyét nem talál mégegyszer, menjünk vissza Jiminhez. És így belegondolva igaza van. Az életemet odaadtam volna a szeretetedért cserébe, de a szeretet sose jött tőled csakis a kihasználás, ezért mostmár én se megyek. Egyszer már kiléptem az életetekből, másodszorra is megteszem.

-Minnie, Tae nagyon szeret téged és én is maximálisan figyelni fogok rád. Egy kevéske időre van már csak szükségem, és ígérem az érzéseid viszonzásra találnak. Hiányoztál nekünk, esküszöm. - esküdözik kétségbeesetten, de ezúttal nem hatnak meg a szavai. Ezt ígérte tavaly is, még is itt tartunk azóta is!

-Tűnjetek a lakásomból.

Sziasztok! Ez csak egy rövidke részre sikeredett, de remélem tetszett. Ha igen nyomj egy Vote-ot.♡