Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

6.

- Minnie, Tae nagyon szeret téged, és én is maximálisan figyelni fogok rád. Egy kevéske időre van már csak szükségem, és ígérem az érzéseid viszonzásra találnak. Hiányoztál nekünk, esküszöm. - esküdözik kétségbeesetten, de ezúttal nem hatnak meg a szavai. Ezt ígérte tavaly is, még is itt tartunk azóta is!

-Tűnjetek a lakásomból.

-Úgy hallom jókor jöttünk. - esnek be az ajtón, és Jake egyből rám tapadt. Először elakartam lökni magamtól, aztán elgondolkoztam. Ő az egyetlen ember aki még nem tett ellenem és talán ő tud olyat adni amit én akarok. Miért taszítom el egyből? Azért, mert ő nem Jungkook? Nevetséges vagyok.

-A legtökéletesebb pillanatban. - jegyzem meg cinikusan és végignézek a társaságon. Sunghoon teljesen jól festett és látszólag nem tudta mi folyik itt. Jake még azóta se engedett el ami miatt volt párjaim majd felrobbantak. -Arra várok, hogy elmenjetek, nem vagyok vevő rátok.

-Minnie, legalább azt engedd meg, hogy én maradhassak. Ezt megszeretném oldani köztünk. - kérlel hatalmas szemeivel amikkel még mindig megtud győzni, az előbbi szavaimmal ellentétbe állva.

-Legyen, de Tae most azonnal elmegy.

-Jungkookie. - néz rá ártatlan cukisággal. Ezt nem játszotta meg, régen is ilyen fejjel győzött meg minket egy csomó hülyeséghez. Ez a szomorú és az akarok valamit feje. Jelenleg egyértelműen az előbbi volt

-Sajnálom Tae. Mindent megoldunk majd, de előbb őt kell megbékíteni.

-Megbékíteni, milyen kedves. Azt mondtam, hogy azonnal menjen el, nem azt hogy búcsúzkodjatok.

-Este tali Édes. - ad neki egy homlok puszit és kitolja az ajtón.

-A ma estédet nem nekem ígérted? - húzom ravasz mosolyra ajkaim, megcsóválva a fejemet. -Hogy akarsz így megbékíteni, Édes?

Elárulva éreztem magam már megint, és nem tudtam mit csináljak, hogy vezessem le. A körmeim fájdalmasan rövidre lettek vágva, késhez nem akarok folyamodni és még vendégeim is vannak. Akárhogy marrtam most a combjaimat, nem volt mivel. Francba már Jungkookkal is! Az ő hibája, hogy kényszert érzek erre a cselekedetre és az is, hogy nem tudom megtenni.

-Mit szeretnétek csinálni?

-Kérdezz felelek. - néz körül a reakciókat lesve. -Csak, hogy jobban megismerjétek Jimint. - magyarázza meg miért pont egy rongyosra játszott, már-már unalmas játékot dobott fel.

-Ahogy szeretnéd, Kedvesem. - gúnyolódok. Úgy érzem egész este ilyen leszek. -Én kezdek. Jake. - szólítom a nevén amire felkapja rólam a fejét. -Az lenne a kérdésem, mikor szándékozol távozni rólam?

-Ohh. - enged el, tarkóját vakargatva.

-Amúgy foglaljatok helyet. Te jössz Jake.

-Jungkook. Nagyon haragudnál, ha rámásznák Jiminre?

-Csak azért élsz még, mert egyenlőre még nem jár velünk újra, de ami késik azon nem múlik. - illeti fenyegető pillantásokkal, ami megmosolyogtat, de ezt nem szabad kimutatnom. Nem szabad ismét hülyének lennem, és beadnom a derekam neki. -Minnie. - választ ki felelőnek. -Mitől tudnál Taenak, ha nem is megbocsátani, de adni egy új esélyt?

-Ha többet elő se jönne.

- Őszinte és rendes választ kell adni!

-Mutassa meg, hogy őszintén szeret és mégegyszer nem lesz olyan fasz.

-De miként kéne kimutatnia, ha azt mondtad többet látni se akarod?

-Ez már nem a te köröd, oldjátok meg magatoktól.