Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

27.

-Szia.

-Szia, Minnie! Hogy vagy, mmh? - egy szoros öleléssel köszönti a szőke hajút, kezét lecsúsztatva feszes fenekére.

-Itt vannak már? - kérdezi a szokásosnál halkabban. Egy alig észrevehető bólintás után egyre közelebb hajolt a fiú szájához. Nem tudta, hogy tényleg megkéne-e tennie, de úgy volt vele hogy majd Jimin irányítja a történetet. Na meg ott van nem messze a barátnője aki csak azzal a feltétellel ment bele ebbe az egészbe, hogy messziről figyelheti őket. -Ezt nem itt kéne - ezt már hangosabban mondja, miközben körbenéz mintha csak rettegne, hogy tényleg meglátja őket valaki. -Majd nálad, ott biztonságosabb.

-Nálam alszol?

-Uhum. Nincs kedvem velük lenni. Na meg el leszünk mi ketten, nem? - ujjaival mellkasán köröz, ajkait harapdálva. Csábítani próbálja.

-Sziasztok! - szólal meg mögöttük egy lány hang. Ijedten fordulnak hátra, azzal a gondolattal-"most lebuktunk?" -Ti is őket nézitek? -mutat Seo Joonra és Jiminre.

-Te ki vagy? - szólal meg előbb Jungkook, összeszedve bátorságát.

-A szőke előtt ülő srác barátnője. - a két fiú a hír hallatán összenéz, némán beszélve meg a dolgokat.

-Az a szőke a mi pasink!

-Mit tudsz róluk? - kérdezi higgadtan, legalábbis kevésbé hevesen, mint Tae.

-Amikor éppen nem dolgozik Joonie, felviszi magához. Teljesen elhanyagol miatta. - vág durcás fejet.

-Éppen most beszélték meg, hogy Jimin nála alszik. A pasid majdnem megcsókolta a miénket!

-A tiétek általába viszonozni szokta!

-Mi?

-Semmi semmi. - mosolyodik el kínosan a nő és gyorsan tovább áll tőlük.

-Most írt Jimin a csoportunkba, hogy ne várjuk haza estére... Jungkook, ő megcsal minket...

-Szerinted nekem nem esett le? Ez az egész egy kicseszés velünk.

-Nehogy oda menj! - áll elé mikor Kook elindult hozzájuk. -Nem kell jelenetet rendezned, mert abból csak te jösz ki szarul. Hallod?

-Akkor mit csináljak? Ünnepeljek?!

-Ne velem legyél utálatos.

-Menjünk haza. - fordítja el a fejét és elindul.

-Elmentek. - ül le hozzájuk Jihyun.

-Ilyen hamar? Mit reagáltak?

-Nekem, egy számukra idegennek, nyilván nem mutatják ki, de látni lehetett rajtuk, hogy szarul esett nekik.

-Miért vágsz ilyen aggodalmas fejet? - kérdezi Seo Joon, mikor megpillantja barátnője lehangoltságát.

-Nos.. nem tudom, hogy gond-e, de azt mondtam nekik, hogy szoktatok csókolózni és állandóan fel jár hozzád Jimin ki tudja miért.

-De miért mondtad ezt?

-Nem tudom, csak úgy jött. Sajnálom.

-Semmi gond. Végülis a megcsalás ezt foglalja össze, hogy történnek dolgok. - ránt vállat, de belül kezd ideges lenni mi van, ha nem hallgatják végig és kidobják. -Mindegy. Mégegyszer köszi, hogy nem problémáztál.

-Ugyan. Láttam, hogy tényleg nem történt semmi köztetek.

-Utánuk megyek. - kel fel az asztaltól. -Szép estét nektek. - sietett nehogy túl messze járjanak és ne találja meg őket. Amikor már a nyomukba volt, direkt lassított, hogy ne lássák meg. Nem az utcán kéne megbeszélniük a problémájukat, vagy éppenséggel ordítozni egymással. Egészen addig követte őket még bementek a házba, ő viszont csak megállt a bejárati ajtó előtt és gondolkozott. Lehet mégsem így kellett volna kezelnie a dolgokat, de akárhányszor elmondta nekik, hogy nincs miért féltékenykedniük, nem hittek nekik. Egy bizonyos szinten ők is át akarták verni őt a barátján keresztül. Tesztelni akarták és kémkedni utána. Jimin csak a saját oldalára fordította a dolgokat. Túlzásba estek, ezért ő is túlzásba esett.

Ezekkel a gondolatokkal csengetett.

Motoszkálások zaja követte az ajtó nyílás.

-Hát te? - hangjában kivehető volt a gúny, de Jimin ártatlanok módján sétált be mellette.

-Joonnak megjelent a barátnője ezért inkább magukra hagytam őket, mert ha ő is ott van, semmi értelme ott aludnom. - a cipőit vette le, mikor Taehyung is megjelent és lendületesen behúzott neki. A szőkének oldalra bicsaklott feje, egyenesen Jungkook felé aki megvető szemmel nézte végig a jelenetet. Jimin rohadt dühítőnek találta, hogy képes volt Tae megint megütni őt. Nem érzi megérdemeltnek, de ha az lenne se teheti ezt vele! -Már egyszer mondtam, hogy ne csináld! - taszít nagyot Taehyungon. -Egyszer az életbe elnéztem, de másodszorra...! - egyáltalán nem érezte jogosnak amit kapott. Ennyi erővel ő is nekik eshetett volna amikor pofátlan módon tesztelni akarták és nem bíztak benne. Vissza akarta adni Taehyungnak. Meg is tette volna, ha Jungkook nem kapja el a karjait és hátra szorítva azokat, nem nyomja őt a falnak. -Eressz el te mocsok! - kapálózni kezd és már majdnem kiszabadul, mikor Taehyung is lefogja, ezzel végleg ellehetetlenítve. -Csak gratulálni tudok neked Jungkook! Ő megüthet engem, de nekem nem engeded, hogy visszaadjam. Látszik, hogy ebbe a kapcsolatba csak egy ember számított neked!

Jimin szemszöge:

-Én is érzem, hogy az az ütés nem kellett volna, de megcsaltál minket!- maga mögé húzta Tae-t, hogy meg se próbáljak neki rontani, majd elengedett.

-Nem csináltam semmit, te viszont átvertél! Az elejétől fogva hitegetsz, most pedig tagadni se próbáltad, hogy nem érek neked semmit!

-Mi az hogy semmit?! Neked az semmi, hogy megcsaltál minket? - hát tényleg igaz. Kicsit sem érdeklem, győzködni se próbál... El lépek a faltól és egyenesen az ajtóhoz megyek, de ahelyett hogy megállítana csak Tae elé áll, hogy véletlenül se érjek hozzá. Nem is vártam mást.

-Nem kellett volna erőltetni ezt a kapcsolatot. A barátságunk legalább megmaradhatott volna. - kinyitom az ajtót és elmegyek. Minek megmagyarázni a dolgokat, ha úgy sincs szerelem ami újra összekötne minket?

Vége.

Sziasztok! Ha tetszett ne
felejtsetek el Vote-olni.♡

Pozitív/negatív vélemény szívesen
fogadok. Remélem tetszett nektek
ez a könyv. ^^

Gondolkozóba van, hogy legyen-e
happy end-je is ennek a könyvnek. Ezzel
kapcsolatban is szívesen várok véleményt,
hogy kell-e.♡♡