Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

30. Extra (3) Vége.

Jungkook szemszöge:

-Izgulok. Lehet, hogy ki se nyitja nekünk. Most még az ablaka sincs nyitva.

-Miért tegnap ott mentél be?

-Persze. Velem nem basz ki. Hiányzott és pont ezért nem foglalkoztam azzal, hogy ő nem akar látni.

-Elég szomorú, hogy állítólag szeretsz, de nem foglalkozol az érzéseimmel. - nyitja ki résnyire az ajtót Jimin. Hallgatózott?

-Vártál minket? Ezért voltál az ajtónál? - vidul fel Taehyung és egy szívolvasztóan aranyos mosolyra görbültek ajkai.

-Mi az, hogy állítólag? Miért nem hiszel nekem?

-Mert szakításnál vagy veszekedésnél szoktál ilyeneket mondani, hogy tovább hitegess.

-Jó ez jogos, de... nem mehetnénk be megbeszélni a dolgokat?

-Higgadtak tudtok maradni? - néz mindkettőnkre össze szűkített szemekkel. Mi miatt kell nyugodtnak maradnunk? Mi, vagy ki van odabent??

-Igen. - szorítja meg a kezem TaeTae, próbálva tartani bennem az erőt. Azt se tudom miért mondja ezt Jimin, de már ideges és féltékeny vagyok!

-Hát jó. - tárja ki teljesen az ajtót, hogy jöjjünk be. Lassan belépdelünk, mintha csak attól félnénk hogy valami ránk ijeszt. Nem is volt probléma csak akkor amikor beértünk a nappaliba. Képes lettem volna felrobbanni mikor ezt a Seo Joon gyereket és a barátnőjét láttam meg.

-Haza megyünk. - jelentettem ki és egyetlen párom csuklóját megragadva húztam őt az előszobába.

-Ne csináld már Kook. - állít meg.

-Akárhogy nézem ez nem megy. Nem bírom, érted?!

-Ezzel csak azt bizonyítod Jiminnek, hogy nem szereted és ennyivel letudod őt.

-Ez nem igaz. Szeretem, és visszajövünk amikor egyedül lesz.

-Szerinted hinni fog nekünk ezután? Hányszor akarjuk még megbántani? Nézz már rá. - mutat a szőkeségünkre, aki csalódottan lehajtott fejjel áll ott ahol hagytuk, de még így is látszik ahogy legurul egy könnycsepp az arcocskáján. Olyan szívfacsaró ránézni, és annyira megszeretgetném őt, de itt vannak ezek a balfaszok akik miatt legszívesebben eltakarodnák innen. -Annyiszor volt szomorú miattunk, hogy már én se jönnék össze magunkkal. Ha most elmegyünk és itt hagyjuk megbántva, lehet hogy soha többet nem hisz nekünk és nyit ajtót nekünk. Van szíved megbántani úgy, hogy a haraga ellenére is mosolyogva várt minket az ajtóba?

-Faszomba. - fordulok vissza és céltudatosan Jiminhez megyek, hogy megölelgessem. -Ne sírj. Nem vagyunk érdemesek rá. - puszilok a hajába. Taehyung egy bíztató mosolyt ejtve felém, öleli ő is át hátulról.

-Olyan lendülettel elindultál.. miért nem mész? - néz egyenesen a szemeimbe megtörten. -Miért akarsz meggyőzni, hogy szeretsz, ha egy ilyen kis akadályt se vagy képes kibírni értem? Miért nem hagyjátok, hogy túl legyek rajtatok és léptek vissza mindig az életembe?

-Jimin én tényleg szeretlek. - simítok arcára, szemeiről nem nézve el. -Már a kapcsolatunk vége előtt rájöttem erre, csak biztosra akartam menni. - homlokomat az övének döntöm, szemeimet pedig lehunyom, hogy ne lássam a minket figyelőket. Lehet, hogy ez az utolsó esélyem. Nem ronthatom el. -Tudom, hogy ez nem indok arra amit csináltunk, de szerinted féltékeny tud lenni egy ember ennyire, ha nem szereti a másikat? Őszintén sajnálom amiért nem bíztunk benned eléggé, de megkell értened, hogy volt oka a féltékenykedésünknek. Nehéz volt elviselnünk, hogy a szerelmünk elhanyagol minket egy másik férfi miatt.. És nem azt akarom mondani ezzel, hogy te vagy a hibás...dehogy is! Te egy angyal voltál. Csupán nem volt meg az alap kommunikáció a hármónk kapcsolatába és-

-Kook. Ne beszélj ennyit. - nyomja egyik kis ujjacskáját a számra, elkuncogva magát. -Csak ígérd meg, hogy legközelebb előbb higgadtan megbeszéljük a dolgokat.

-Ígérem. - mosolyodok el és kissé meg is könnyebbülök, hogy nem kell többet beszélnem, mert elég gáz volt és szinte biztos vagyok benne, hogy össze vissza hablatyoltam. -De most már hiszel az érzéseimbe?

-Érezni akarom, nem hinni.

-És én? - szólal meg Tae félősen. -Nekem is megtudsz bocsájtani? - öleli szorosabban gondolom hogy Minnie ne tudjom megfordulni és csúnyán nézni rá. -Kérlek! Én is szeretlek!

-Beszari. - csúfolom mire játékosan megtépi a hajam, de mivel emiatt egy kézzel elengedte Jimint, ő sikeresen megfordult. -Adj neki rendesen, ne sajnáld! Megtépte a hajam.

-Jiminie.. ne nézz így rám. - süti le szemeit.

-Akkor hogyan kellene? - dönti oldalra a fejét. -Mosolyogjak és tegyek úgy mintha nem bántana az, hogy másodszorra emeltél rám kezet? Csináljam ezt? Tűrjem el? Ha netalán össze veszünk valami baromságon akkor kapom a harmadikat és a negyediket is, te meg majd megúszod, mert Jungkook csak engem fog le?

-Sajnálom. - suttogom a nyakába bújva, egyre nagyobb bűntudattal.

-Sajnálom. - mondja Taehyung is.

-Sajnáljátok? Pedig szerintem egészen vicces. - nevet fel gúnyosan. -Te csaltál meg minket még az elején, neked volt a legkissebb jogod arra, hogy megüss! .... de semmi baj. Elfelejtem neked. - jelenti ki egyszerűen ami mindenkit meglep.

-Mi? - kapjuk fel egyszerre a fejünket Taehyunggal.

-Kaptok egy utolsó esélyt, de te még ma este amikor már csak hárman leszünk megkapod amit megérdemelsz.

-Szerintem menjünk. - vigyorodik el mindent tudóan Seo Joon, akinek a létezését is elfelejtettem, de most már megint előjött az inger, hogy megverjem.

-Ne menjetek. Még veletek nem is beszéltek. Nem akarom, hogy folytatódjon a harag. - fonja keresztbe karjait a szőkém.

-Nem is utáljuk mi egymást. Igaz Jungkook? - kacsint rám szemtelenül, felszállva a kanapéról. -Gyere Jihyun drágám. Menjünk haza, ne zavarjunk.

-Ki kísérjelek titeket? - kérdezi Jimin.

-Nem kell. - simogatja meg a vállát, nekem pedig kevés kell ahhoz, hogy ne tudjam vissza fogni magam és intézzek neki egy monoklit. Amint elhúzta róla a kezét, fülemhez hajolt és halkan belesúgott valamit: -Nagyon várt titeket. Ki is tágítottam magát. Tae ma bűntetésbe lesz, csak neked készítette fel magát.

-Nem is olyan rohadék ez a gyerek. - somolygom mikor meghallom az ajtó csapódását.

-Megkéne megint pecsételni a kapcsolatunkat. - mondja gyermekies izgatottsággal Tae és nem is tétovázik tovább. Minnie ajkaira hajol, egyből elmélyítve a csókot, míg én alig bírok betelni a látvánnyal amit nyújtanak. Tökéletesek és az enyémek!

Én először Taehyung ajkait kapom meg, de mikor Jiminét tulajdoníthatom el, egyik kezemmel átkarolom, a másikkal pedig benyúlok a nadrágjába. Basszus. Tényleg kitágította magát.

-Imádlak, én kis Huncutom.

-A miénk.

-Azt mondtad Tae megkapja amit megérdemel mikor hárman maradunk. Mire értetted?

-Miért juttatod eszébe? Ne legyél már ennyire ellenem. - fújja fel a pofiját amit muszáj megcsókolnom.

-Majd nemsokára megtudjátok. - csap hatalmasat Tae fenekére, aki ettől megugrik.

-Hé! Ez fájt.

-Ez volt a cél. - mondja gonoszan, de utána már sokkal lágyabban szólal meg. -Szeretlek titeket. Nagyon hiányoztatok.

-Mi is szeretünk. - mondjuk egyszerre Taehyunggal amin mindhárman elnevetjük magunkat.

*Vége.*

Sziasztok! Köszönöm szépen,
hogy elolvastátok és a Vote-okat is.
Remélem tetszett nektek.🥰
Szívesen fogadok véleményt, hogy
legközelebb mit, hogyan csináljak.♥︎
Nekem azért hiányozni fog
ez a könyvem :/

2023.10.21 :Megtekintések száma: 2,55K.
Vote-ok száma: 353.