Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

29. Extra (2)

-Hogy lehet ilyen faszfej valaki? Utálom! - csapom ki a ruhákat az asztalra, lesodorva néhány cuccot.

-Komolyan lefeküdtél vele újra?

-Akkor még jó ötletnek tűnt, oké? - sóhajtok nagyot. -Tisztába vagyok a hibámmal, de megmondtam neki, hogy az utolsó és innentől nincs közünk egymáshoz!

-Erre pedig behívott dolgozni?

-Azt mondta, hogy a szerződésembe benne van, hogy három hónapig minimum ott kell dolgoznom, ha csak ki nem rúg.

-Nem tudnád megoldani, hogy felidegesítsd bénáskodással és önszántából basszon ki az ajtón?

-Nem akarok úgy megmaradni az emlékezetükbe, mint egy utolsó nyomorék. Na meg őt ismerve, már csak azért se rúgna ki, mert tudja hogy az a célom vele.

-Miért is hívtál ide minket? - ásít nagyott Jihyun, majd eldől az ágyamon, mint egy krumplis zsák.

-Mert nincsenek barátaim akikkel megbeszéljem a problémáim. - húzom el a szám. Tudom, hogy fáradtak és én ide rángattam őket ilyen korán, de én ebbe nem gondoltam bele. Csak Jungkook és Taehyung járt a fejembe, hogy látnom kell őket és nem tehetek ez ellen semmit. -Bocsánat. Legközelebb nem zaklatlak titeket.

-Nincs semmi baj, csak nemsokára mi is megyünk munkába és jó lett volna még aludni.

-Tudom. Ha szeretnétek itt még aludhattok és akkor elkészülök csendben.

-Haza kell mennünk a cuccainkért. - simít a félig már alvó barátnője vállára, aki a hallottakra felkapta a fejét és elment a cipőjéért. -Sok kitartást.

-Köszi. - egyedül maradtam, de nem baj. Lehetett volna annyi eszem, hogy emlékezzek arra hogy nincs idejük ilyen faszságokra.

Gyorsan kiveszek néhány, random választott ruhát a szekrényemből és átveszem a pizsamám. Megmosom a fogaimat, megfésülködök és a cipőimet is felveszem. Elindulok gyalog, abba reménykedve, hogy sose érek oda, de ez sajnos nem jött össze. Belépek az üzletbe lehajtott fejjel, hogy még véletlenül se lássam meg az egyiküket, és a helyemre állok.

-Szia. Hogy vagy? Azt hittem többé már nem is jössz!

-Nem is volt a terveim közt.

-Nem tudom mi történt, de nagyon feszültek amióta nem jársz be dolgozni.

-Azok meg mit keresnek itt? Ahjj istenem!!

-Jimin! - pillant meg az az idióta Jake és elém rohan megölelni. -Úgy hallottam, szingli lettél. - válik el vigyorogva.

-És az is maradok, már meg ne haragudj.

-Miért nem mondtál még fel, ha vége a kapcsolatotoknak?

-Én megtettem volna, de Jungkook nem engedi.

-Úgy is hozzá tartunk, mi majd beszélünk vele! Merre van?

-Gondolom az irodájá- ohh. Most már itt van. - biccentek a szóban forgó felé.

-Ti mit kerestek itt? Már mondtam, hogy haveroknak se szolgálunk semmit ingyen. - "köszönti" őket. Ebben a pillanatban lép be Taehyung is az üzlet helyiségbe és vetődik egyből a karjai közé.

-Szia Kookie. - ameddig ők elvoltak, én próbáltam úgy csinálni, mint aki elfoglalt. Minden kis szarságba bele kezdtem. Asztalt töröltem, zacctartót ürítettem, pakolásztam. -Ez mi? - hallom meg Tae ideges hangját, és Jungkook fejét forgatva méregeti a nyaka minden egyes pontját. -Ezek nem csak az én nyomaim! Kivel voltál? - löki el magától.