Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

19.

-Nem csókolt meg minket. - panaszkodik Tae Jungkooknak, amikor Jimin zuhanyzott ők meg már tisztán az ágyba feküdtek. -Fogadok ma is külön fogunk aludni, de én ezt már nem bírom tovább.

-Érthető miért ilyen ez a helyzet. Inkább örülj. Lehet megcsaltál minket, mi meg így is nálad alszunk.

-Tudom és köszönöm. Ezzel nincs is problémám, én se bíznák magamba, de hiányoztok.

-Kész vagyok. - jön ki törölközőbe a szőke és várakozóan áll meg előttük.

-Szeretnél valamit? - kérdezi félénken és nem mer felnézni, nehogy elmbambuljon a kisebb felsőtestén.

-Ruhát amibe aludhatok.

-Olyannal nem tudok szolgálni. - ingatja meg a fejét, alsó ajkát harapdálva, hogy visszafojtsa mosolyát.

-Mi? Miért?

-Jungkook úgy döntött meztelen napot tartunk és eldugta az összes pizsamám.

-Miért kell ez a random hülyeség pont most?

-Nem tom'. Csak így döntöttem.

-Kurva jó. - veszi el az egyik takarót és kiindul.

-Most hova mész?

-A kanapéra! Én ott alszok.

-Ohh, az én házamba nincs kanapé. A nappaliba nekem fotel van amibe max ülni tudsz.

-Mi?? És a másik szoba?

-Taehyunggal összekaptam, ameddig fürödtél szóval valamelyikünkkel muszáj aludnod, mert mi ketten együtt nem fogunk.

-Akkor alszok a földön, tökmindegy.

-Na még mit nem! Ne mond már, hogy nem bírod elviselni az egyikünket. - Jungkook igazából nem veszett össze vele, csak azt akarja, hogy Jimin Taehyunggal aludjon. Mivel, ha a szőke megtud neki bocsátani az éjszaka alatt, akkor sokkal könnyebb lenne neki is.

-Akkor veled alszok, viszont ha sokat beszélsz lelöklek az ágyról. - Jungkookot választotta, Tae pedig emiatt elszomorodott. Azon járt a feje, hogy még csak nem is gondolkozott és egyből rátudta vágni, hogy rá a legkevésbé kíváncsibb.

-Költsetek fel, ha esetleg nem kelnék fel az ébresztőmre reggel. - bújik jobban a takaró alá és hátat fordít nekik, arra várva, hogy egyedül hagyják. Az ajtócsapódás hallatára a párnába fúrja a fejét és halk sírásba kezd. Fogalma sincs mit kéne tennie, hogy higyjenek neki és bízzanak benne. Rosszul esik neki az, hogy ennyire kételkednek benne és Nayeonnak hisznek, de meg is értette őket.

-Tae, nincs semmi baj. - kezdi simogatni a hátát, amitől a síró megdermed. -Nem hagytunk itt csak becsuktuk az ajtót.

-Ez rohadt kínos. - továbbra se emeli fel a fejét.

-Szerintem meg aranyos. - húzza magához a szőke előlről, hátulról meg Kook csapódik hozzá. -Veled maradunk.

-Nem akarom, hogy elhagyjatok. Én nem csináltam semmit. - folytatja a zokogást, csak ezúttal a kisebb mellkasába, és a nagyobb ölelésébe.

-Azért kapok én is a takaróból? Így ruhátlanul azért kicsit fázok.

-Tessék. - takarja be nyakig és közelebb kúszik hozzá, hogy még Jungkook is beférjen a paplan alá.

-Nem akarom elrontani ezt a cuki hangulatot, de-

-Akkor ne is tedd Kook.

-Minnie. - görbíti lefelé száját. -Csak annyit mondanák, hogy örülök a közelségeteknek, viszont nem lesz ez olyan sokáig kényelmes.