Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

8.

-O-Oké, most már elengedhettek. - miután eltávolodtak, csak álltunk, mint a hülyék és én mindenhova néztem csak rájuk nem.

-Jimin én nagyon sajnálom, tényleg.

-Szerinted engem az érdekel, hogy sajnálod? Részeg vagy, inkább hozzám se szólj, mert csak rontasz a helyzeten.

-Tae, minek jöttél egy meleg bárba?? Azt mondtad többször nem csalsz meg, de így hogy bízzak benned?

-Nem pasizni jöttem.

-Akkor? Miért nem tudtál csak simán inni? Minek jöttél ide?

-Féltékennyé akartalak tenni.

-Ez most komoly? Eddig pont ez volt a probléma, hogy az vagyok! - csap combjaira hitetlenül.

-Te ezt nem értheted. Amióta visszaakarjuk hozni Jimint az életünkbe te csak vele vagy. Kétszer találkoztunk ami csak arról szólt, hogy elmondod mennyire utál és rögtön azután elsiettél hozzá. Egyetlen egyszer hívtál és akkor is csak lecsesztél, hogy elmertem menni a strandra kíváncsiságból. Azért jöttem ide, hogy utánam gyere és foglalkozz velem is! Szerinted nekem nincs szükségem rád?

-Te akartad ide vissza Jimint, ezt a kis időt kikéne bírnod. Nem tudok két külön helyre szakadni!

-De te tényleg nem érted! Attól, hogy ilyen a helyzet nem kéne az én fejemre szarni! Egy kis időt velem is tudtál volna tölteni. - vitatkoznak továbbra, viszont nekem egyetlen mondat visszhangzik a fejembe Jungkooktól. Te akartad ide vissza Jimint. Csak Tae akart? Jungkook hülyére vesz miatta? Én nem is számítok neki, soha nem is értem számára semmit...!? Akármit mond nem fog belém szeretni és már megint csak magamból csinálok hülyét, hogy egyáltalán szóba álltam velük vagy azzal hogy elgondolkodtam adjak-e új esélyt. Azt várják el, hogy felejtsek el mindent és kezdjem újra velük. De minek? Fognak valaha is rám gondolni? Sose.

-Minnie, hova mész?

-Oda ahol ti nem vagytok ott.

-Mi a baj? - sétál az utamba, ezzel megállásra bírva.

-Mondjátok meg nekem őszintén, mire kellek én? Nem akar egyikőtök se alul lenni és nincs másik idióta aki belemenne egy hármasba? - saját magamat alázom meg, hogy nem kerülöm ki és megyek tovább, de ez már nem számít. Tudni akarom mi a francot várnak el tőlem.

-Nincs semmi szándékunk. Nem érdekből akarunk.

-Akartok? Egyedül aki akar az Taehyung! Az előbb azt vágtad a fejéhez, hogy ő akart visszahozni az életetekbe! Te csak a kedvére akarsz tenni, és már megint én vagyok az aki nem is számít neked.

-Jimin, gondolkozz már! Ha csak Tae szeretne újra veled lenni, akkor segítenék neki?

-Igen. - vágom rá gondolkozás nélkül. -Tavaly is belerángatott minket, téged most is sikerült.

-Tévedsz. Tae csak annyit kért tőlem, hogy békítselek meg vele, de azt sose mondta hogy segítsek és törődjek veled. Észre se vettem és elhanyagoltam, mert siettem hozzád hogy ne legyél egyedül. Magamtól tettem Jimin, mert én is szeretnék újra veletek lenni.

-Ez már csak azért is átlátszó, mert nem szeretsz.

-Szerintem te nem tudod mit akarsz és kifogásokat szerzel saját magadnak. Eddig Tae-t nem akartad, most már más problémával állsz elő.

-Ez nevetséges.

-Szerintem aludnunk kéne rá. Holnap kipihenten biztos jobban megy mindegyikünknek a veszekedés.

-Hogy te mekkora egy barom vagy. - nézek rá csodálkozva. -Ha már most ennyire unsz jobb lesz, ha lelépsz.

-Persze, akkor szívódjak fel amikor nyeregbe érzem magunkat? - állítja maga mellé Taehyungot is aki szerintem már azt se tudja arccal merre van. -Nálad alszunk mindketten.

-Vicces, vele együtt kidoblak. Nem egy hotel a házam, ami bárkit befogad.

-Akkor innentől külön megyünk, mert valakinek haza kell támogatnia Tae-t és vele lennie.

-Olyan utálatos vagy.

-Te meg gyerekes.

-Jolvan nem bánom, jöhettek mind a ketten.

-Kösz, de most már vedd át mielőtt megnyomorítja a lábam. -löki a karjaim közé, de ahogy rám támaszkodott olyan nehéz lett, hogy a legközelebbi padnál lekellett ülnöm vele.

-Azért túlzásba ne ess lustaság. Vigyük ketten, ha már egyedül nem vállalod be férfiasan.

-Te is férfi vagy attól mert alul vagy.

-Csak fogd be és segíts vele. - állok újra lábra. -Hívtál taxit?

-Nekem kellett volna?

-Miért kinek? Ennek a részeg seggnek, vagy nekem miközben cipelem?! Hát persze hogy neked!!

-Jimin, ha veszekedni akarsz továbbra is, én állok elébe, de akkor sose fogunk haza jutni.

-Csak telefonálj már! - ameddig ő intézkedni kezdett, erre a kis szutyokra pillantottam aki a vállamon helyezte kényelembe fejét és eszembe jutott, hogy haragszok rá. Figyelmeztetés nélkül elrántottam a vállam, és messzebb ültem amitől majdnem eldőlt, cserébe viszont kicsit éberebb lett.

-Ez most kom?

-Mit mondott rólam Sujin? Mivel tudott ellenem uszítani téged?

-Hmm? - néz rám hülyén aztán, mint aki megvilágosodott kezdett mesélni. -A "szakításunk" után amint kijózanodtam megbántam amit mondtam és tettem. Az nem én voltam, csak már olyan régóta hallgattam ahogy rólad beszél, hogy már kezdtem belelátni. Természetesen amikor elmentetek mindketten Sujinhoz mentem ahonnan megtudtam pár dolgot. Amikor még Yunát csaltam veletek, ő hamarabb megtudta és talán onnantól kezdte rólad ezeket a hamis dolgokat terjeszteni nekem.

-Azt értem, de miket mondott? - kérdezem türelmetlenül, mert nem arra válaszolt amit kérdeztem.

-Pontosan nem is emlékszem az összesre. - támasztja állát tenyerébe, a semmibe bámulva. -Olyanok szerepeltek közte, hogy nem akarod a gyerekem, irányítani akarsz, de, ha nem sikerül akkor kicsapod a hisztit. Olyat is mondott hogy nem is szeretsz és kifogod Jungkookot sajátítani. Eleinte nem hittem el, de már annyira idegesített hogy beleképzeltem a dolgokba, mintha igazi lenne. Az ordibálásod meg csak simán kihúzta a gyufát.

-Ebben igazad van, az ordibálás sem áll helyt abban a helyzetben, de ezért nem emelhetsz rám kezet.

-Tudom és sajnálom. Többet nem fordul elő. - simít pontosan oda ahova annó ütött.

-Örülök neki, hogy leültetek megbeszélni, de, ha nem sietünk a fuvarunknak lőttek. - mutat a járműre és kinyitja nekünk a hátsó ajtót. Ezúttal mindhárman hátul foglaltunk helyet és addig egy szót se szóltunk míg ki nem szálltunk. -Majd visszafizetem. - utal az utazási költségre.

-Ööö nem.

-Ööö, dehogyis nem!

-Na mondom akkor mi van. - tartom a bejáratit, hogy befáradjanak, majd becsukom. -Vendégszobába senki se alszik, mert Jake rámászik. Veled- mutatok Taehyungra. -még nincs megoldva minden, tehát a kanapén alszol.

-Nem te mondtad, hogy az egy emberre is kicsi?

-Ő hidd el elfér rajta, csak nem lesz plusz helye.

-De... nekem szükségem van Jungkookra. - motyogja, kezeivel játszadozva. Na igen, a következő amit mondtam volna, hogy Kook velem alszik, de így már kétséges.

-Nekem is szükségem van rá. - válaszolom halkan mire egymásra nézünk.

-Mi lenne... ha mondjuk ott lennék veled ameddig elalszol, és utána visszajönnék Taehyunghoz? - dobja fel az ötletét, mi pedig beleegyezünk. Nem sajátíthatjuk ki, én már annak is örülök hogy nem úgy oldotta meg akárcsak régebben. Egy hétig nem beszéltünk, mert csak őt viagasztalta. -Mindjárt jövök, Édes. - nyom egy csókot a homlokára, és velem az oldalán sétál a szobámba. -Remélem most már sikerült mindent megoldanunk köztetek, és köztünk.

-Én is. - sóhajtom és amint megérzem magamon az érintését szinte egyből álomba esek. Még azt érzem fél álomba, hogy magamra hagyott a megbeszéltek szerint, de aztán valami furát, mégis kellemeset tapasztalok. Két meleg ölelést.

Sziasztok! Ha tetszett nyomj egy Vote-ot.♡