Szeretlek, de csak elvisellek. (VMinKook) [Befejezett]

15.

-Mi a.... - mászok ki alóla. -Mit mondtál?? - képedek el, míg ő értetlenül figyeli ahogy elhúzódva magamra tekerem a paplant.

-Mit mondtam?

-Örülnék, ha most haza mennél, vagy jobb ötlet. Menj az egyetlen szerelmedhez!

-Mi? Jimin mi a baj?

-Számítottam rá, hogy sose kedvelsz majd meg, de erre aztán nem. - nevetek fel hisztérikusan. -Komolyan Taehyungra gondoltál ameddig engem dugtál?? Hogy lehetsz ekkora....!! - hordanám el mindennek, de inkább elharapom a szavakat.

-Nem! Ezt honnan veszed, Minnie?

-Ne hazudj! Akkor miért nyögted az ő nevét? - kérem számon, mire lefagy egy percre. -Kezd derengeni? Ha ennyire csak őt akarod, mi a francot keresel itt?! Tűnj el innen! Most!

-Befognád egy kicsit? - szól rám erélyesen, mitől a szavak a torkomra forrtak és tehetetlenül lehajtottam a fejem, miközben könnyeim is megeredtek. Hihetetlen, hogy még én érzem rosszul magam, ezek után. Minél közelebb mászott annál görcsösebben szorongatom a takarót, kisebbre összehúzva magam. -Ne reszkess már! Csak felidegesítesz vele! Sose ütöttelek meg, én nem Taehyung vagyok!! - megragadta a takarót és lerántotta rólam, így már ismét kitárulkozva feküdtem alatta. -És ha az ő nevét nyögtem akkor mi van?? Ő is a párom!

-De te ezt n-nem érted!

-Régebben nem hisztiztél ennyit. - grimaszol. -De, ha ennyire zokon vetted majd nyögöm a tiéd. - ránt combjaimnál fogva terpeszbe, hasra fektetve és bepozícionálja magát. Maga az, hogy újra bennem volt nem fájt, de a sebem annál inkább ahogy ráfektetett.

-Kookh ne!

-Ahss. Jiminh! - mozdul meg bennem, fülembe nyögve. -Ezt akartad nem? - fenekemet markolva, fejemet maga felé fordítva, megcsókolt, de hamar felhagyott vele mikor nem viszonoztam. Fülemhez hajolva élvezkedett, én meg csak a párnába fúrtam a fejem, halkan sírva. Féltem és nem akartam ezt.

Nem akartam hisztizni.

Alig vártam, hogy elélvezzen, hogy végre vége legyen ennek. -Jiminh! Imádhlak! - nyomja vállamba arcát, belém engedve nedvét. Próbáltam nem felzokogni hangosan míg neki lecsengett az orgazmusa. -Elmentél? - fejben nyugtatgatva magam, kezdek heves bólogatásba, nehogy felidegesítsem és megismételje. Egyáltalán nem élveztem. -Jolvan. - húzódik ki és, mint aki jól végezte dolgát rám dől. Kínomba, alsó ajkamat harapdálva, fojtok vissza egy fájdalmas nyögést. Nem fog jót tenni a hólyagnak, hogy ekkora nyomás van rajta.

-A...a sebem.

-Mi van vele?

-...semmi.

-Aludjunk. - simogatja az oldalam, én pedig életemben először undort érzek az érintésétől.

Nem ő fog belém szeretni, én fogok túl lépni rajta...

Ez egy rövidke rész lett, de remélem nem olyan borzasztó, mint ahogy gondolom.♡