24 fejezet

44 2 0
                                    


Scharlott Blane

Kamerán keresztül néztem végig a történteket ami szörnyű látványt nyújtott.

Scharles jól vagy?- kérdezte az az ember aki az előbb nem tudta,hogy mi lesz,de nem jött válasz.

Charles jól vagy?- kérdezte meg másodjára is.

Igen jól vagyok. Ááá.- megnyugodtam ,hogy válaszolt. Pont a harmadik kör végén akart bejönni a boxba,de nem sikerült neki. Vajon történt vele valami,hogy fel jajgatott?

Maradj nyugton, már megy az orvos!- figyelmeztette Fred. Charles amilyen önfejű és amilyen a versenyen is volt, ő még ezért is kiszállt a kocsiból, figyelem kívül hagyva Fred figyelmeztetését.
Tíz perc múlva Charles már az öltözőjében volt, kérte,hogy hagyjuk magára amit tiszteletben tartok/tartunk.

Charles itt van mentő.- kopogtatott be Fred, Charleshoz. Charlest mindenképp kórházba fogják szálítaní kivizsgálni, nem kicsi lendülettel csapódott a falnak.

Hagyjatok!- emelte fel a hangját Charles,Fred inkább hagyta. Én a folyosó végéből figyeltem a jelenetet, Fred elindult felém és csak bólintott egyet,hogy én jövök. Vettem egy nagy levegőt és be nyitottam Charleshoz.

Jól vagy?- ültem le mellé, látszott rajta,hogy szarul van,de ha bejött volna a boxba akkor lehet még folytathatná a versenyt.

Úgy látszik,hogy jól vagyok?- kérdést válaszolt a kérdésemre. Sajnálom is meg nem is, nem az ő hibájából ment tönkre a fék, ő csak nyerni akart amit meg értek.

Gyere.- nyújtottam a kezemet Charles felé és egy kisseb gondolkodás után meg fogta. Biztos rossz lehet, hogy az év első futamát elrontotta. De azért van itt mindenki,mert támogatja Charlest, de én azt vettem észre,hogy Charles nem vette ezt észre,hogy őt mennyire támogatja az egész csapata.
Ki sétáltunk kezén fogva a mentő autóhoz. Éreztem,hogy Charles nem akar egyedül maradni, ezért megkérdeztem a mentőst,hogy mehetek-e vele.

Mehetek én is?- bólintott egyet e mentős azzal jelezve,hogy mehetek.
Beültünk és pik-pak oda értünk.
Gyorsan megvizsgálták és szerencsére csak pár húzódása lett. Vissza mentünk a szállodába és kidőltünk. Mind a ketten fáradtak voltunk.

§§

Scharlott kelj fel.- Charles miért akarja,hogy ilyen korán felkeljek?

Hány óra van?- kérdeztem felé fordulva. Annyira fájtak a szemeim,hogy a kérdésem közben se nyitottam ki a szememet.

Fél hét.- mivan. Mióta van fenn? Hogy tudott ilyen korán,sőt korábban kelni?

Ilyen kora?- ültem fel és a szememet kezdtem nyitogatni ami nagyon rossz volt.

Igen, egy óra múlva a pályán kell lennem.- sóhajtott fel és kihúzott az ágyból.

10 percel később

Mit vegyek fel?- a bőröndöm előtt állok már öt perce. Nem tudom,hogy mit húzzák fel.

Nekem kéne tudnom?- mondta gúnyosan Charles. Hamarosan indulnunk kéne én még sehol nem tartok a készülődésbe. Olyan aranyosan ül a fotelbe arra várva,hogy mikor leszek kész és indulhatunk ki a pályára.

Szerintem ez lesz... vagy mégse... vagy inkább ez. Ez jó lesz?- fordultam Charles felé aki szinte már azt se tudta,hogy mit csináljon.

Jó lesz, csak már induljunk.- gondoltam,hogy ezt foglya mondani. Minél előbb elindulhassunk. Mindig azt hajtogatja,hogy nem fogunk oda érni,de mindig nekem van igazam, egyszer se volt olyan,hogy ne értünk volna valahova oda az utolsó percbe.

Oké akkor ez lesz.- vettem elő egy sima fekete toppot és egy fekete szabadidő nadrágot. Ma nincs kedvem úgy kiöltözni ahogy szoktam. Nem sminkeltem túl magam,ahhoz se volt kedvem.

Indulhatunk?- nézett az órárájára Charles idegesen.

Egy perc.- mutattam az ujjammal egyet,de az egy perből lehet tíz is.

Köszönöm,hogy elolvastad! Követés,csillagozás jöhet?🤍

Csak te!/ Befejezett /Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon